daextlwcn_print_scripts(false);

A légszennyezés következtében a virágok illata már nem vonzza a beporzó rovarokat, ami miatt több növényfaj is veszélybe kerülhet. Ezt az amerikai dohányszenderrel (Manduca sexta) végzett német – amerikai kutatás derítette ki.

A beporzó rovarok döntő fontosságúak a természet működése szempontjából, hiszen nélkülük rengeteg növényfaj fennmaradása kerülne veszélybe. A specifikus rovarok érzékenysége az adott szagokra az evolúció évmilliói alatt fejlődött ki.

A dohánysómoly kiváló modell a kutatásunkhoz, mert amellett, hogy vonzza a virágok illata, a látása is a virágok felkutatására szolgál. A molyok kölcsönhatásba lépnek a vonzó virágok illatprofiljával

– ismertette a kísérletről szóló tanulmányban Markus Knaden, a Max Planck Intézet munkatársa.

A tudósok először kémiai elemzésnek vetették alá a virágok illatát, aztán ugyanezt tették ózon hozzáadásával. A földi légkör legalsó rétegében, a troposzférában az ózon az egészségre káros anyag, a szmog egyik összetevője, mely leginkább a nagy forgalmú városokat sújtja. A kutatók gázkromatográfiás módszert alkalmaztak, amelynek köszönhetően akár több száz komponens is felismerhető egy kémiai vegyületből. Ezzel megvizsgálták a rovar reakcióját az eredeti és az ózon által megváltoztatott szagra.

Meglepődtünk, sőt megdöbbentünk, hogy ózon jelenlétében a rovarok teljesen elvesztették érdeklődésüket a virágok illata iránt

– írta Knaden.

A kutatást a jénai Max Planck Kémiai Ökológiai Intézet és az Egyesült Államok Virginia Egyetemének tudósai végezték, az eredményt a Journal of Chemical Ecology folyóiratban tették közzé.

(magyarmezogazdasag.hu – Fotó: Wikimedia Commons)

 

A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!

IMPRESSZUM

Felelős kiadó: Innovatív Kommunikáció Alapítvány
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) nyilvántartásba vételi okiratának száma: CE/22685-4/2020.
Szerkesztőség címe: 1132 Budapest, Victor Hugo u. 11., 4.emelet
Szerkesztőség elérhetősége: szerk@magyarjelen.hu
Főszerkesztő: Horváth Tamás
© 1999 – 2024 Magyar Jelen, magyarjelen.hu
Exit mobile version
daextlwcn_print_scripts(true);