Mégis mennyire kellene filoszemitának lennie egy kormánynak, hogy azt még a globalisták helytartójaként tevékenykedő homoszexuális amerikai nagykövet se „antiszemitázza”? – tehetnénk fel a kérdést David Pressman beszédének meghallgatása után, aki azt a kormányt vádolta antiszemitizmussal, mely nem csak büszke arra, hogy hazánkban 13 éve zsidó reneszánsz van, de még azzal is kérkedik, hogy „Magyar”országon a zsidó érdek az első.
Az elmúlt tíz évben kormányunk mindent megtett a magyarországi zsidó közösségért. Ez számunkra a legfontosabb probléma. Szerintünk a többi európai országnak is hasonlóképp kellene hozzáállnia ehhez a kérdéshez
– jelentette ki Varga Judit, mikor veszélyben érezték a kóservágást.
De a Fidesz-kormány álláspontja az is, hogy az Izrael-ellenesség az antiszemitizmus egy fajtája, és ez a kormány biztosította a zsidó közösséget, hogy fellépnek ellene Magyarországon és az Európai Unióban is. Ezt mára olyan szinten tökélyre vitték, hogy már palesztinpárti tüntetéseket sem lehet tartani, mert a Gázai övezetben élők a szemükben mind terroristák, miközben a zsinagógában a balliberális pártokkal együtt fohászkodnak Izraelért.
A listát még hosszasan lehetne sorolni, ám az olyan apróságok, mint a tények, nem zavarják a zsidó származású amerikai nagykövetet, aki a 12. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál megnyitóján a magyar kormányt „antiszemitizmus” vádjával illette.
Pressman beszédében felidézte a Hamász október 7-én Izrael ellen elkövetett támadását. Mint fogalmazott, ez „egy tagadhatatlan rémtett volt és hatalmas antiszemita hullámot gerjesztett a világ számos városában” – emelte ki az Atv.
A támadás kapcsán valamiért arra a következtetésre jutott, hogy Európa legfiloszemitább kormánya Magyarországon az antiszemitizmust bátorítja.
„Magyarországon egyes tisztviselők egy olyan országot szeretnek láttatni, ahol nem tolerálják az antiszemitizmust, ahol a zsidókat nem támadják meg az utcán, és amely biztonságos hely a számukra. Ugyanezek a tisztviselők ugyanakkor egy másik történetet is mesélnek majd” – osztotta meg mélyenszántó gondolatait David Pressman az erre mindig fogékony közönségének.
A „másik történetet” szerinte az utcai óriásplakátok jelentik, „amelyeken egy vigyorgó, Magyarország felett uralkodó zsidó milliárdos látható, és a plakát arra figyelmeztet, hogy ’ne hagyjuk, hogy Soros nevessen utoljára’. Vagy más plakátokon ugyanez a milliárdos bábzsinórral irányítja a politikusokat. Egy legutóbbi plakáton ugyanennek a milliárdosnak a fia látható, amint az Európai Bizottság elnöke mögött bukkan fel, árnyékként.”
A nagykövet úgy véli, hogy ezek a plakátok egyértelműen antiszemita üzenetet közvetítenek. Még a nagy csavart is megfejtette. Mint mondta: „Nem kell sárga csillagot tűznünk ezekre a plakátokra ahhoz, hogy megértsük a megjelenésük kontextusát és a képek mögött rejlő jelentést. Nem kell filmkritikusnak lenni ahhoz, hogy megértsük az egyik történetet, amelyet ezek a plakátok – ebben az országban és ebben a kontextusban — közvetítenek.” Itt külön fontos kiemelni, hogy a kormány még csak bújtatottan sem meri pedzegetni George Soros származását, erre mindig a ballibeárlis-globalista oldal mutat rá, folyamatosan arra utalva, mintha zsidó származása miatt a spekulánst tilos lenne bármilyen kampányban negatív példaként felhasználni.
Pressman, aki nagykövet helyett egyre inkább valami gyarmati helytartó szerepében tetszeleg, kioktatott mindenkit, hogy „az antiszemitizmust nem a zsidók fizikai biztonsága határozza meg. Ez egy groteszk módon alacsony mérce, ez minden kormány legalapvetőbb felelőssége, minden polgáráért. De tény, hogy bárhol, ahol az antiszemitizmus megengedett, vagy néha még bátorítják is, a zsidók nincsenek biztonságban”.
Íme, így néz ki egy „antiszemita” rendszer
Az igazi csavar pedig, hogy szerinte „egyesek összemossák a fizikai biztonságot az általában vett biztonsággal, de a kettő nem ugyanaz.” Tehát,
a zsidó akkor is veszélyben van, ha nincs veszélyben!
Sőt, Pressman delíriumos vízióiban még azt is komoly képpel jelentette ki, hogy Magyarországon „átírják vagy rehabilitálják „a népirtásban” önként részt vevő magyar tisztviselők és vezetők szelektív történetét, és nem hajlandók elítélni azokat, akik támogatják ezeket a tetteket”.
Az amerikai nagykövet elismerően nyilatkozott a magyar kormányról Izrael melletti szolgai feltétlen kiállása miatt, illetve annak is örült, hogy az izraeli labdarúgó válogatott már haza jár ide, ugyanakkor szerinte ez „nem teszi semmissé a kormánytisztviselők revizionizmusát, vagy nem menti fel őket azoknak a plakátoknak a felelőssége alól, amelyeket kiragasztanak, újra és újra veszélyes szóképeket oltva a politikájukba”.
Ezt követően már tényleg csak egy pillantás kellett, hogy eljussunk a Kristályéjszakáig. Mint fogalmazott a náciktól való rettegéstől remegő lábakkal: „a biztonságos utcai sétától a betört ablakokon és a vandalizmuson át a brutális támadásokig vezető út rövid és veszélyes. Nem szabad várnunk a vérontásra, mielőtt elítéljük az antiszemitizmust, amely a történelem tanúsága szerint oly gyakran odavezet”. Meglehetősen meredek elképzelés ez a fővárosra nézve, ahol lassan már magyar szót se hallani, ahol a karácsonyi vásárokon a pénzéhes eladók mindent euróban adnak meg, berlini árakon, ahol a magyarokra néztek szúrós, ellenséges szemekkel. Ezen a Budapesten Kristályéjszakáról fantáziálni? Azt hihetnénk, egy nagykövet jobban tisztában van a viszonyokkal, amelyek között él…
A tanulság mindenesetre az, hogy még a legfiloszemitább kormány is lehet antiszemita, mert antiszemita bárki lehet, akire azt mondják.
Irányi Dániel
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
