Egy barátom kérdezte, hogy a vasárnapi „ellentüntetők” nem háborítottak-e fel. Dehogynem, mivel megidézték azoknak a szélsőbaloldali felforgatóknak a szellemét, akiket 1919-ben fel kellett akasztani, és azokét a diktatúra-kiszolgálókét, akiket pedig 1956-ban. Mindkettő forradalmi helyzet volt, és magyar önvédelmi helyzet. Ami pedig vasárnap zajlott „ellentüntetés” címszó alatt, csúnyán felidézte sokunkban a vörös terrorkommunikációt. Szerencsére a kegyeletsértő kísérlet mindössze néhány putrifalvi, kockás terítős-kocsmaasztalos feleshuszár közbotrányokozási kísérlete volt. Bizony, állott sörbe fulladt a patkánykommunikáció… Ezért is jutott eszembe Arany János nagyidai cigányok című, kitűnő műve, melynek utolsó szakaszait a hős ellentüntetőknek ajánlom.
Boszús képpel hagyá a kincstárat oda
És vitézeinek ily parancsot ada:
Hogy a cigányokat ebrudon kivessék;
Tetszős volt azoknak ez a kötelesség.
Kettő nagy doronggal a kapuhoz állott,
A többi riasztá a szép cigányságot:
„Fuss moré, ahogy tudsz!” ők szaladtak sorra,
Kapu küszöbénél nagyokat ugorva.
Rúdját ama kettő úgy tartja keresztbe,
Hogy át kell ugorni sebes futás közbe;
Nem magasan tartják, de neki lóditják
S a szegény dádékat repülni tanitják.
Már csupán a vajda volt odabenn, maga:
Ő is nagykomolyan rúd felé ballaga,
Hol a végit nézte, hol pedig középen,
Látszott, hogy szeretné kikerülni szépen.
Egyszer nagyot ugrik, de nem ám előre,
Hanem egyenest fel, fel a levegőbe,
Amazok a rúdat felkapák üresen:
Rúd alatt a vajda kisuhant ügyesen.
Visszanézett egyszer és fügét mutatott;
Akkor aztán ő is a többivel tartott,
Kik, mihelyt künn voltak, úgy megiramodtak,
Hogy most is szaladnak, ha meg nem állottak.
(1851.)
Van úgy, hogy betelik a magyar pohár. Így volt ez 1919-ben, vagy 1956-ban. És érdekes, de néha, például 2020-ban is betelik, ám szerencsére a röhögéstől egy kicsit újra kilöttyen. Így vagyok Arany János nagyidai cigányaival és a „horthyfasiszta” és „horogkeresztény” prolihumor táblás utcabérenceivel, akik néhány tucatnyian ordítozni, hazudozni és felforgatni mentek a Gellért térre vasárnap. Ha mást nem is, de legalább egy tákolt médiaeseményt összegányolni Horthy Miklós emlékének centenáriumi évfordulóján.
Ezeket „ellentüntetőknek” kell hívni manapság, de mind tudjuk jól: valójában ugyanez a csőcselék okozta hazánkban mindig a bajt, mint szélsőségesen nemzetellenes felforgatók. Az örök uniós magyaridegen politika zászlóját vivők, a szovjet uniós vörös zászlót egy mozdulattal cserélték le az európai uniós kék zászlóra, de a transzparenseket az ötvenes évek eleje óta nem kellett cserélni, amelyek jó része egyébként még 1919-ből maradt.
És most ezeket kell újra tűrnünk 2020-ban is?
Feltűnő, hogy azok gyilkosoznak, akik a gyilkosok, vagyis az ő áldozataikra emlékeznek. A félig befejezett vöröscsillag, a vörös antifás harci zászló, a tanácsköztársasági platós bolsevizmus rákosista recsegése alatt gyülekező legalja brigád, milyen érdekes, ugyanaz volt, amelyik az utóbbi időben a cigányság bűnöző és eltartott elemeit hergeli, uszítja és tüzeli. Utcán, közösségi médiában, amikor nem szégyelli. Ezt amúgy biztosan büntetni rendeli a törvénykönyv, de a közerkölcs és a jóérzés is.
Feltűnő az is, hogy a gyilkos vörös rezsimek szellemi, politikai és vér szerinti örökösei, a szélsőbaloldali, liberális pártkorifeusok ugyanígy hergelik, uszítják és tüzelik az eltartott kisebbségi csoportokon túl a külhoni fősodratú médiát. Feltűnő, hogy a legszélsőségesebb szivárványellenzéki kommunikációs össztűz a nemzeti radikálisokat épp azoktól sújtja, akik diktatúra-éltetők, vörös és szivárvány rongyot lóbálnak, akik egyébként magukat nyugati típusú divat-anarchistának, trendi antiglobalistának, neomarxistának, vagy csak simán jogvédőnek hazudják. Merthogy nyugaton a kommunizmus csak divatirányzat és polgárpukkasztás maradt, egy teljesen más 1968-al, mint közép-keleten, ahol tombolt a bolsevik diktatúra, a kommunista diktatúra és a szocialista diktatúra is.
Ahol nem szexuális, hanem vérbefojtott forradalom volt!
Ezek ott vasárnap nem neomarxisták voltak, hanem ősbolsevikok. Nem szabadságszerető liberálisok tüntettek, hanem gyűlöletkeltő kommunisták hazudoztak. Nem a demokratikus véleménnyilvánítással éltek, hanem provokatív, gyalázatos és garázda magatartást tanúsítottak.
Ezt a diktatórikus vörösrajongást éltette kegyeletsértő, nemzeti emlékezetet meggyalázó módon a vasárnapi, szégyenteljes dk-s, momentumos bércsürhe, fasizmust és nácikat hazudva 1920 vérzivataros időszakába, amikor, hogy ők is értsék, a magyarság holokausztja (!) zajlott valójában, a trianoni katasztrófa. És 2020-ban is ezt a nácifasiszta-hazugságot okádta bele a fentebb említett, romos ábrázatú, pártjelvényes libsibérenc kocsmasöpredék, a szuverén, demokratikus életű Magyarország fővárosába. Egy főméltóságú emlékezésre a legfőbb méltatlanságot erőszakolva.
A magyarok türelme és a magyarok rendjének őrsége most elviselte. De meddig?
Mert bizony újra betelik a magyar pohár, kedves mai nagyidai cigányok…!
Joó György – elemi.hu
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
