Mint azt korábban a rotherhami és manchesteri példában már láthattuk, a javarészt muszlimokból álló, gyermekkereskedelemben utazó bűnbandák főként nehéz körülmények között, árvaházban vagy gyermekotthonban élő 14 év alatti lányokra vadásznak. Akiket könnyű befolyásolni. Akikkel senki sem törődik. Akiket az állam is magukra hagyott.
A fentebb említett két bűnszervezet felszámolása után az áldozatok számára felcsillant a remény, „végre valami elindult”, és a többi gyermekkereskedelemben utazó pedofil bűnszervezetet is felderíti majd a rendőrség. Nekik végül csalódniuk kellett, ugyanis a hatóságoknak eszük ágában sincs cselekedni. Valószínűleg Manchesterben is csak azért léptek, mert már akkora nyilvánosságot kapott az ügy, hogy nem lehetett tovább eltusolni.
Ez ösztönözhette azt a Derbyshire-i áldozatot, aki most először beszélt a vele történtekről a nyilvánosság előtt, valamint arról, mennyire érdektelenül álltak hozzá a hatóságok.
Mivel korábbi bántalmazói a mai napig szabadlábon tevékenykedhetnek Nagy-Britanniában, ezért a biztonság kedvéért a lap a lányt Sarah álnéven hívja. Sarah a kezdetektől könnyű célpontnak számított,
hiszen heroinfüggő, prostituált anyja gyakran saját, vagy kislánya testével fizetett a pakisztáni drogdílernek az anyagért.
Noha a gyámügy is felfigyelt a lány családi körülményeire, mégsem vettél el az anyjától egészen addig, míg annak stricije bántalmazni nem kezdte.
Így került egy Derby-i gyermekotthonba, ám a bántalmazások nem szűntek meg. Csak úgy, mint sok más esetben a szigetországban, az itteni gyermekotthon dolgozói is szemet hunytak afelett, hogy pakisztáni és közel-keleti alakok bukkannak fel, majd visznek el 16 év alatti lányokat, akár napokra is.
Sarah elárulta, legtöbbször Birminghambe vitték őt és barátnőit, ahol leitatták, vagy bedrogozták őket, majd valamennyiüket megerőszakolták.
Az egyik ilyen út során egy járőr állította meg az autójukat.
A rendőr felírta a neveket, majd egyszerűen tovább engedte őket anélkül, hogy megkérdezte volna, mégis mit keres két kiskorú lány egy muszlim férfiakkal teli kocsiban.
Mikor visszatértek a gyermekotthonba, Sarah elmondása szerint az egyik gondozó megszólta, hogy rendőrök jártak itt, akik figyelmeztették, „nagyon veszélyes emberekkel lóg együtt”. A rendőrség részéről ezután mégsem történt semmiféle fellépés. Nem tettek fel kérdéseket, nem indítottak nyomozást.
Sarah állítása szerint a bántalmazások 1999 és 2003 között zajlottak. Ezt követően már „túl öreg” lett. Hozzátette, rengeteg hasonló lányt ismer, akik szintén ilyen pedofil bandák áldozatai lettek.
„2012-ben elmentem a rendőrségre, és elmondtam mindent, ami velem történt. De senkit nem érdekelt.”
A politikának nem is áll érdekében cselekedni. Egyrészt azért, mert tartanak attól, hogy ha tömegesen állítanák elő a színesbőrű bűnözőket, az növelné a „rasszizmust” az országban. Másrészt – rossz nyelvek szerint – a pedofil hálózatot üzemeltető muszlim bandák mindkét nagy politikai párt képviselői közt visszatérő „ügyfelekkel” büszkélkedhetnek.
Erről azonban meggyőző bizonyítékot csak a rendőrség szerezhetne, ám ők valamiért mégsem cselekednek. Bizonyára túlságosan lefoglalja őket fehér emberek előállítása „illetlen” Twitter-üzenetek miatt, utcai prédikátorok előállítása, akik szerint a házasság csupán férfi és nő között létezhet, valamint a négerek előtti térdeplés. Így már nem marad erőforrás olyan „apróságokra”, mint a londoni késelések visszaszorítása, vagy az országot behálózó drog- és pedofilhálózatok felszámolása.
Kiemelt képünk illusztráció
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
