A Volánbusz Zrt. utasbiztosítása nem fizet a leggyakoribb baleseti sérülésekre

Biztonsági öv nélkül közlekedő járatok, baleseti eljárásrendre nem kellően felkészített sofőrök, jogi erőfölényükkel visszaélő, és a csillagos eget is letagadó vállalati jogászok – ez a Volán üzleti stratégiája, ha a Lázár János-féle marketingpolitika mögé nézünk. Ha megtörténik a baj, a sérülést szenvedett utasból azonnal ellenség lesz, akinek minden lehetséges módon megpróbálják lesöpörni jogos igényeit. 

illusztráció (forrás: egyszermarlattamautot.hu)

Ezt példázza Katalin esete is. 2024. február 29-én az Ajka – Veszprém buszjáraton utazott, amikor is egy vészfékezést követően a hátsó üléssor közepéről a busz közepére repült, és agyrázkódás miatt rövid időre elvesztette az eszméletét. 

Nem repült volna, ha van biztonsági öv a buszon, de nem volt. 

A többi utas is nagyot koppant, de őket legalább megfogta az előző ülés háttámlája. A sofőr észre sem vette, hogy mi történt, az utasok szóltak neki, hogy álljon már meg. A sofőr ezután sem hívott rögtön mentőt, hanem befuvarozta a sérültet és a többieket a veszprémi buszpályaudvarra. Mentőautót csak ekkor hívtak, és a cég baleseti jegyzőkönyve is ott készült el. 

A veszprémi buszpályaudvar (forrás: veszpremkukac.hu)

És elindult a kálvária. A Volánnal szerződött biztosító, az Uniqa azonnal közölte, hogy „a Biztosító kockázatviselési köréből kizárja a porcsérülésekkel, rándulásokkal, ficamokkal, zúzódásokkal, horzsolásokkal, húzódásokkal, továbbá a nem baleseti eredetű vérzésekkel összefüggésben bekövetkezett eseményeket. A hivatkozott pont alapján az elszenvedett zúzódások nem térülnek.” Még a mobiltelefonja is többet ért, mint a sérülései, mert arra legalább fizettek ötvenezer forintot.

Ezek után mindenki úgy szálljon fel a Volán járataira, legyen tisztában vele: a buszjegyében foglalt utasbiztosítása nem terjed ki a leggyakoribb, közlekedésben előforduló baleseti sérülésekre. Még akkor sem, ha nincs biztonsági öv a járaton.

Ilyen biztosítási szerződést megkötni súlyos felelőtlenség a cég részéről. A Volán kommunikációs igazgatóságának utaskapcsolati csoportvezetője aztán cinikusan lepöcköli a sérült reklamációját: „A biztosító tájékoztatása szerint, a Volánbusz Zrt. utasbiztosításának feltételei alapján Önnek 50 000 Ft kártérítési összeget ítélt meg, és a kifizetést már teljesítette. Társaságunknak a biztosító döntését felülbírálni és további kártérítési igénynek eleget tenni nem áll módjában.”

A vészfékezés nemcsak fizikailag, hanem egzisztenciálisan is tönkretette Katalin életét. Sérülései miatt nem tudja ellátni korábbi munkáját. Az orvosi leletek alapján csak könnyített munkára alkalmas, de oda sem vették fel. Közben járja az orvosi rehabilitáció rögös útját: TB-re nincs időpont, vagy csak évek múlva, nincs ellátás, vagy csak az ország másik végén. A rokkantnyugdíj megállapítása sem halad, és a vizsgálók mindent elkövetnek, hogy ne kelljen tisztességes ellátást megállapítaniuk, hisz még csak negyvenéves, sokba kerülne az államnak... A rendőrségi, ügyészségi vizsgálatról sem tudott meg semmi biztosat, pedig kellenének adatok a kártérítési eljáráshoz, de csak küldözgetik egyik asztaltól a másikig.

Lélektelen, cinikus hatalmi gépezet őrli fel a kiszolgáltatott ember életét, és mindaddig ez így is marad – mert mindenki a könnyebb megoldás felé igyekszik –, amíg nem fogunk össze, és nem szorítjuk rá elöljáróinkat, hogy tartsák szem előtt hivataluk betöltésének magasabb erkölcsi feltételeit. Katalin esetében például sérüléseinek méltányos, sőt nagyvonalú kártérítése a Volán kutyakötelessége.