Legutóbb közel 3 százalékkal mérte alá a Mi Hazánkat a kormányközeli intézet, amely új "méréssel" jelentkezett

Nem kis meglepetést váltott ki a közélet iránt érdeklődők körében a Magyar Társadalomkutató Kft. legújabb közvélemény-kutatása, amely szerint a Fidesz 49%-on áll, míg a Tisza Párt támogatottsága 41%. A felmérés nemcsak a két vezető politikai erő közti különbséggel keltett feltűnést, hanem azzal is, hogy a Mi Hazánk Mozgalmat mindössze 3%-ra mérte – annak ellenére, hogy az elmúlt időszak választási eredményei és más mérések jóval magasabb támogatottságot jeleznek.

Valóság és felmérés: messze esnek egymástól

A 2024-es európai parlamenti választásokon a Mi Hazánk 6,77%-os eredményt ért el, ami stabil jelenlétet jelent, és mandátumot is szereztek az Európa Parlamentben. Az önkormányzati választáson pedig a vármegyei listán átlagban 15-20 százalékot hoztak, a déli vármegyékben ennél is magasabbat, közel 25 százalékot. 

Ráadásul az elmúlt hónapok időközi országgyűlési választásai is arra utalnak, hogy a párt tovább erősödött politikai térképen: Dúró Dóra a Tolna vármegyei 2. választókerületben közel 20%-ot ért el, míg Balog Csaba Újpesten több mint 6%-ot szerzett – utóbbi különösen figyelemre méltó, hiszen Budapest hagyományosan gyengébb terep a Mi Hazánk számára. Ha a fővárosban 6 százalék felett állnak, az országosan jóval magasabb. 

Ezek a tények éles ellentétben állnak a Magyar Társadalomkutató “méréseivel”, amelyek egy országos 3%-os támogatottságot feltételeznek. Ráadásul a Társadalomkutató állítása, miszerint ők "már 2022-ben is egyedüliként mérték bejutó pártnak" a Mi Hazánkot, nem állja meg a helyét kritikátlanul. 

Ugyanis 2024-ben épp ez az intézet mérte a pártot az EP-választás előtt csupán 4%-ra – szemben a valódi 6,77%-os eredménnyel. Ez tehát jelentős alulmérésnek bizonyult. 

Nemcsak a Mi Hazánk esetében merülnek fel kérdések, hanem a Fideszre mért 49%-os eredménynél is. Az utóbbi hónapokban több, egymástól független kutatóintézet is azt jelezte, hogy a kormánypárt népszerűsége csökkenő tendenciát mutat, és egyre szorosabbá válik a verseny a Tisza Párttal. A 49–41%-os különbség tehát nemcsak túlzónak, hanem politikai realitásoktól elrugaszkodottnak is tűnik.

Kutatás vagy kampányeszköz?

Mindezek fényében jogosan vetődik fel a kérdés: vajon valóban közvélemény-kutatásról van szó, vagy inkább egyfajta hangulatkeltő, a politikai térképet mesterségesen torzító manipulációról? Az efféle mérések nem csupán szakmai kérdéseket vetnek fel, hanem a demokratikus nyilvánosság működését is sértik. Amikor a közvélemény-kutatások inkább eszközei lesznek a politikai hadviselésnek, mintsem annak objektív leírói, az nem csak az adott intézet hitelességét ássa alá, hanem a választók tájékozódási lehetőségeit is.

(Kép: Juhász Gyula, a Magyar Társadalomkutató kutatási igazgatója a Hír TV-ben)