Súlyos visszaélések a megváltozott munkaképességűekkel szemben

Két érintett munkavállaló számolt be a Magyar Jelennek arról, hogyan élte meg a megváltozott munkaképességű (mmk-s) dolgozók kiszolgáltatottságát egy országos munkaerő-kölcsönző cégnél. Egyikük veleszületett mozgásszervi problémával, másikuk autizmus spektrumzavarral küzd, mégis évekig próbáltak helytállni a vállalat callcenter-hálózatában. Tapasztalataik a rendszerhibák súlyos példáit tárják fel – nemcsak munkajogi, hanem az emberi méltóság szempontjából is.

Kifizetetlen túlórák – rendszerszintű visszaélés?

A beszámolók szerint a munkavállalókra rendszeresen hétköznapi túlórákat róttak ki, amelyeket sosem fizettek ki, annak ellenére, hogy erre a munka törvénykönyve egyértelműen kötelezné a munkáltatót. A túlórák ledolgozásáért cserébe ígért „lecsúsztatás” lehetősége rendre meghiúsult, mivel újabb túlórákat írtak elő. Az egyik érintett úgy fogalmazott:

„A megváltozott munkaképességű státuszom semmit nem számított. Ugyanannyit, sőt, többet dolgoztunk, mint mások. A törvényi keretek messze nem számítottak.”

Szakmai teljesítmény helyett megbélyegzés

Kilépésükkor mindkettejüknél komoly adminisztrációs hibákat követtek el. Az egyik dolgozóról olyan munkáltatói értékelés született, amely „intellektuálisan is akadályozottnak” mutatta be – annak ellenére, hogy a munkája során hónapokon át 92–100 százalék közötti hívásminősítést kapott.

„A papíromon az állt, hogy nem vagyok alkalmas, pedig folyamatosan kiemelkedő teljesítményt nyújtottam. Nem szakmailag, emberileg bélyegeztek meg.”

Akadálymentesítés nélkül: baleset és pszichés kockázatok

Az „esélyteremtő call centerként” hirdetett iroda fizikailag nem volt akadálymentesítve. Az egyik munkavállaló egy lépcsőn esett el az épületben, és tartós táppénzre szorult. Bár jegyzőkönyv is készült, a munkáltató nem tett lépéseket a körülmények javítására.

Egy másik dolgozót autizmus diagnózisa ellenére olyan projektre osztottak be, amely érzékszervi túlterhelést és pszichés megpróbáltatásokat okozott. Mint elmondta:

„Az volt a csoda, hogy nem történt nyilvános összeomlás. A munkakör teljesen alkalmatlan volt számomra, ezt jeleztem is – hiába.”

Tömeges elbocsátások: az elsők a legkiszolgáltatottabbak

A 2025 elején végrehajtott tömeges létszámleépítés során a beszámolók szerint első körben azokat bocsátották el, akik a legnehezebben tudnak elhelyezkedni – vagyis a megváltozott munkaképességű munkavállalókat. A korábban mintegy 90–100 fős mmk-s állományból alig néhány fő maradhatott.

Súlyos adatvédelmi aggályok

A legmegdöbbentőbb tapasztalat talán az adatvédelmi jogsértések sorozata volt. Az egyik érintett úgy tudja, hogy a rehabilitációs mentor érzékeny egészségügyi adatait más munkavállalókkal is megosztotta, amely nyomán degradáló pletykák kezdtek terjedni róla. Emellett több alkalommal is lekezelő, megalázó megjegyzések hangzottak el a csoportvezetők részéről az mmk-s dolgozók jelenlétében.

„Nem csak a jogokat nem tartották tiszteletben, de az emberi méltóságot sem. Az mmk-sok sokszor másodrendűként lettek kezelve.”

A megváltozott munkaképességű dolgozók alkalmazása nem lehet pusztán statisztikai vállalás. A valódi integráció munkajogi, fizikai és lelki szinten is támogatást igényel – nem kizsákmányolást. Az érintettek beszámolója arra figyelmeztet, hogy az „esélyteremtés” célját rendszerint csupán a hangzatos marketinganyagok jelölik ki, a mindennapi valóság azonban egészen más.