Intézkedések a koronavírus-járvány alatt: haszontalantól az abszurdig

A 2020–2021-es kormányzati járványintézkedések jogi és erkölcsi mélypontját a 2021. október 28-án kihirdetett és november elsején hatályba léptetett 599/2021-es kormányrendelet jelentette, amely a mintegy félmilliónyi közalkalmazott és köztisztviselő kötelező beoltását írta elő. 

Az ellenállóknak előbb fizetés nélküli szabadságot, majd elbocsátást rendeltek el, a rendőri és katonai állomány oltást megtagadó tagjainak pedig még azt is megtiltották, hogy a fizetés nélküli időszak alatt bármilyen más munkát vállalhassanak.

Kijelenthető, hogy a rengeteg haszontalan, sőt ártalmas járványintézkedésre az állam ezzel a kormányrendelettel tette fel a koronát. 

Egzisztenciális zsarolással támadt rá saját alkalmazottaira, egyúttal kockára téve az állam zavartalan működését is. Ekkorra már egy éve túl voltunk a kórházi ágyak hatvan (!) százalékának kiürítésén (2020. április), az óvodák, iskolák hetekig tartó, összevissza bezárásán. Az idősotthonokból embertelen módon már 2020 elején kitiltották a rokonokat, látogatókat, oda csak dolgozók vihették be a vírust. És vitték is: 2021-ben a körülbelül ötvenötezer idősotthonban lakó fele, huszonháromezer ember fertőződött meg koronavírussal, a halottak száma pedig háromezer fölé emelkedett.

A példátlanul jogtipró intézkedéseknek láthatóan nem volt közegészségügyi haszna, 2021 tavaszára már pontosan lehetett látni, hogy oltott és oltatlan egyaránt fertőzhet és fertőződik. 2021 folyamán mintegy hatmillió embert oltottak be, a halálozások száma ezzel párhuzamosan megháromszorozódott: a 2020-as nyolcezer-kilencszázról 2021 végére huszonnégyezerre emelkedett.

Mert aztán „oltakozásban” élen jártunk! A gyorsított engedélyezést követően, mindenkit megelőzve, 2020. december 26-ától 

az Európai Unióban elsőként Magyarországon és Szlovákiában kezdték el beadni a kísérleti Pfizer–BioNTech Covid–19-vakcinákat, majd szintén elsőként az orosz és a kínai oltást is.

Kísérleti oltások kísérleti terepe lettünk – ma pedig mi vagyunk talán az egyetlen ország, ahol nincs egyetlen, oltási szövődményben megbetegedett ember sem. Legalább is hivatalosan. Mert nem attól van.

Tény, hogy 2021 márciusára a beadott, lakosságarányos oltások számát tekintve csak Málta és Dánia előzött meg minket, áprilisra a beoltottak száma három és félmillióra emelkedett. Ennek ellenére, vagy éppen ezért 2021 februárjában ismét jelentős növekedésnek indult a betegek száma, ami újabb bezárásokat, korlátozásokat és szigorításokat hozott. 

A korlátozások miatt a gazdaság is olyan repülőrajtba kezdett lefelé, hogy állami beavatkozások egész sorával kellett a kormánynak a saját maga generálta tömeges csődhelyzetből kimentenie a szolgáltató ágazatot, a kiskereskedelmet, a kultúrát. 

A lakossági hitelezésben törlesztési moratóriumot és THM-plafont vezettek be, 5,9 százalékon. A THM-plafon éppen csak a jelzálogkölcsönökre nem vonatkozott, amelyekkel akkor már több mint egy évtizede fojtogatták a bankok a devizások százezreit.

A 2021 őszén elrendelt kényszeroltás abszurditására a vesékbe látó népi humor reagált először: „Az oltatlanoknak kell megvédeniük a beoltottakat azzal, hogy beoltatják magukat ugyanazzal az oltással, amely nem védi meg a beoltottakat az oltatlanoktól, csak akkor, ha beoltatják magukat az oltatlanok is.” 

A kötelezővé tétel ellen a Mi Hazánk 2021. november 20-án tüntetést rendezett az Alkotmánybíróság épülete előtt, ahol több ezren gyűltek össze – maszk nélkül. 

Az Alkotmánybíróságra pedig olyan mennyiségű panasz érkezett a kényszeroltási rendelet ellen, amely példátlan a testület életében, ennek ellenére természetesen mindent rendben találtak alkotmányjogilag. Az állami kényszer csúcspontjára ért, és ez lett a fordulópont társadalomlélektanilag. 

Amikor a hatalom őrületbe fordul, és vasgyúró, életerős, fiatal katonák, rendőrök ezreit küldik el a szolgálatból, akkor fülbe súgott információk kezdenek áramlani arról, hogy ki az az egy-két bátor orvos a környéken, aki szakmai meggyőződésből próbál segíteni elkerülni az oltást az egyébként teljesen egészséges immunrendszerrel rendelkező munkavállalónak. És egy-két bátrabb, okosabb munkahelyi vezető is segített időt húzni a nyilvánvalóan értelmetlen rendelkezés ellenében. 

A bűnbak szerepbe kényszerített, oltatlan társadalom elkezdett védekezni, és ezzel megvédte a többséget is a további kísérleti vakcinaadagok kötelező beadásától.

Most, alig négy-öt év elteltével a vakcina veszélyeire figyelmeztető, és ezért rémhírterjesztéssel vádolt orvosokat is lassan-lassan felmenti a bíróság. A meghurcoltatásért persze nem jár kártérítés sem nekik, sem a munkahelyükről elküldött munkavállalóknak, hivatásosoknak, de reméljük, a leckéből azért tanult a társadalom. Drága lecke volt, sokan az egészségükkel vagy az életükkel fizettek érte.