Helyes reakció: cikkünk nyomán az ombudsmani hivatal visszavonta az egyházi iskolákat támadó elvi állásfoglalást

Cikkünk megjelenése után levették az ombudsmani hivatal honlapjáról a 6/2025 számú elvi állásfoglalást, amely a kelet-magyarországi, egyházi fenntartású iskolák és óvodák, általuk romának nevezett, magyarul helyesen: cigány tanulók iskolai szegregációjának összefüggéseivel foglalkozott. 

A állásfoglalást Dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet, a pécsi egyetem tanára, az Európa Tanács nemzetközi szakértője, a nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettesként, utolsó munkanapján tette közzé. A nyolcvannyolc oldalas dokumentumban egyetlenegy adatra, a tanulói létszámra alapozva – és nem részletezett tudományos paraméterek alapján megállapítva, hogy ki cigány, ki nem, és a félig cigány cigánynak számít-e – 

az állásfoglalás kijelenti, hogy a térségi egyházi iskolák súlyosan szegregálják a cigánygyerekeket, igyekszenek megakadályozni felvételüket intézményeikbe. 

A klerikális reakció eme mesterkedésében aljasul kollaborálnak velük a szülők is, akik nem átallanak szülői csoportokat létrehozni a kiválasztott iskolába kerülő csemetéik érdekében – mutatott rá az ombudsmanhelyettes, és 

büntetésül kötelező kvótákat javasol, mert a pénzmegvonást nem tartja elég hatékony retorziónak, mivel a gaz szülők képesek összeadni a gyermekük oktatásához hiányzó összegeket.

Nem közismert, hogy az efféle ombudsmanhelyettesi állásfoglalások jogereje nem azonos az ombudsmani jelentéssel. Vagyis akár tekinthetnénk egy belpesti vagy pécsi divatos romkocsmában elhangzott szélsőbalos eszmefuttatásnak is. De mégis egy kormányzati hivatal hivatalos honlapján tette közzé egy olyan személy, aki aztán rögvest angolosan távozott is az intézményből, ezért tekintsük inkább taposóaknának, amit 

partizánakcióként, jól időzítve elhelyezett, hogy aztán az Európa Tanácsban Magyarországot támadva hivatkozhasson rá, mint hivatalos, szakértői állásfoglalásra. 

Egyébként szívesen vennénk az egyetemi tanár tollából egy szintén nyolcvannyolc oldalas tanulmányt, amelyben bemutatja az egyes bécsi kerületek általános iskoláiban fennálló arab és balkáni migráns gyerekek arányát az osztrák tanulókhoz képest.

A kelet-magyarországi egyházi és állami iskolák hősies oktatási és nevelési munkát végeznek a térségben (és szerte az országban). 

A szociokulturálisan hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek esélyegyenlőségének megteremtésére az egyetlen lehetőség pedig az, ha pozitív diszkriminációval, speciális tanítási módszerekkel, személyükre szabott tanítási közegben fejlődhetnek, 

és nem szabadna erőltetni a túl korai integrációt harmincfős osztályokba, ahol már az első héten végképp lemaradnak. Elvégre a vak vagy süket kisgyereket se integrálják egy átlagos osztályba, hogy ott tanuljon meg olvasni és írni. A tudományos kutatóknak végre be kellene látnia ezt az évszázados tapasztalati tényekre alapozott, egyszerű igazságot.