A duguláselhárítás nem csupán egy eldugult cső kitisztítása II. rész

Az előző részben bemutattuk, hogy a duguláselhárítás jelenleg nem rendelkezik egységes szakmai meghatározással. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért van erre egyáltalán szükség? A legtöbb ember számára a duguláselhárítás egyszerű szolgáltatásnak tűnik, eldugult egy lefolyó vagy csatorna, ki kell tisztítani, és a probléma megoldódott. Vagy mégsem? Így igaz, a valóság azonban ennél jóval összetettebb.

A dugulás ugyanis sok esetben nem maga a hiba, hanem annak következménye.

Egy lassan lefolyó mosogató, egy visszatorlódó WC vagy egy kiöntő padlóösszefolyó mögött számos különböző ok állhat. Lehet egyszerű lerakódás vagy idegen tárgy a vezetékben, de okozhatja gyökérbenövés, szerkezeti hiba, helytelen csővezetés, nem megfelelő lejtés, illetve akár az egész épület szennyvízhálózatának hidraulikai problémája is.

A tünet tehát sok esetben ugyanaz, a kiváltó ok viszont teljesen eltérő lehet. Éppen ezért a duguláselhárítás nem egyszerűen egy tisztítási művelet, hanem a szakembernek értenie kell a teljes szennyvízelvezető rendszer működését.

Nem elegendő azt megállapítani, hogy hol nem folyik el a víz. Ismerni kell azt is, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az egyes vezetékek, milyen átmérőjű csövek találhatók a rendszerben, hol vannak iránytörések, bekötések és tisztítóidomok, hogyan helyezkednek el az ejtővezetékek, illetve milyen útvonalon jut el a szennyvíz az épületen belül.

Ez jelenti a rendszerben történő gondolkodás egyik alapját.

Egy családi ház, egy társasház, egy üzlethelyiség vagy egy ipari létesítmény szennyvízhálózata ugyanis egészen más felépítésű lehet. Ugyanaz a jelenség két különböző épületben teljesen más problémára utalhat. Ezért a szakmai döntés nem alapulhat kizárólag egy előre meghatározott sablonon. A helyszínen rendelkezésre álló körülményeket és az adott rendszer sajátosságait is figyelembe kell venni.

A szakember nem a géppel kezdi, hanem a problémával

A rendszerben való gondolkodás mellett legalább ilyen fontos a diagnosztikai szemlélet. Egy hozzáértő szakember első feladata nem feltétlenül az, hogy azonnal bekapcsolja a gépet, és nekilát a vezeték tisztításának. Először meg kell próbálnia megérteni, mi történt. Mióta áll fenn a probléma? Korábban is jelentkezett hasonló? Egyetlen lefolyó érintett, vagy az épület több pontján is tapasztalható a jelenség? Hogyan viselkedik a víz a rendszerben? Milyen az épület gépészeti kialakítása? Volt-e korábban javítás vagy átalakítás?

Ezek nem mellékes kérdések.

A megrendelő tapasztalatai, a helyszíni megfigyelések és az épület gépészeti adottságai együtt adhatják meg azt az információt, amely alapján meg lehet találni a probléma valódi okát.

Csak ezt követően lehet felelősen eldönteni, hogy milyen beavatkozásra van szükség.

A gép tehát önmagában nem szakértelem

A duguláselhárítás során ma már számos korszerű eszköz áll rendelkezésre. Ilyen lehet például a spirálgép, a magasnyomású mosóberendezés vagy a csatornakamerás vizsgálati rendszer. De ezek eszközök, nem pedig önmagukban a szakmai tudás. Egy korszerű gép sem képes helyettesíteni azt a döntést, hogy mikor, hol és milyen módon kell alkalmazni. Nem mindegy, milyen állapotban van az adott vezeték, milyen átmérőjű, milyen anyagból készült, milyen szerkezeti problémák lehetnek benne, illetve milyen következményekkel járhat egy rosszul megválasztott beavatkozás. A cél ugyanis nem pusztán az, hogy a víz néhány órára vagy néhány napra ismét elfolyjon. A cél az, hogy a probléma valódi oka is feltárható és lehetőség szerint megszüntethető legyen. Ez az egyik legfontosabb különbség a diagnosztikára épülő szakmai munka és a pusztán tüneti kezelés között.

Mi történik, ha csak a tünetet kezelik?

Tegyük fel, hogy egy lakásban rendszeresen visszatér a dugulás. A szolgáltató minden alkalommal kitisztítja a vezetéket, a víz pedig ismét elfolyik. A megrendelő számára úgy tűnhet, hogy a probléma megoldódott. Ha azonban a háttérben például egy hibás csőszakasz, nem megfelelő lejtés, szerkezeti probléma vagy más, tartósan fennálló ok áll, akkor a dugulás idővel ismét jelentkezhet. Ilyenkor valójában nem a problémát oldották meg, csupán annak pillanatnyi következményét szüntették meg.

Hosszú távon éppen ezért az különbözteti meg egymástól a kétféle megközelítést, hogy a szolgáltató csak a tünet megszüntetésére törekszik-e, vagy megpróbálja feltárni a kiváltó okot is. Ha nincs egységes szakmai meghatározás, akkor a megrendelő számára kívülről könnyen úgy tűnhet, hogy mindenki ugyanazt a szolgáltatást nyújtja. Pedig a háttérben jelentős különbségek lehetnek.

Az egyik esetben a szolgáltató felméri a teljes rendszert, megpróbálja meghatározni a hiba okát, ennek megfelelően választja ki a beavatkozás módját, majd szükség esetén a későbbi problémák megelőzésére is javaslatot tesz.

A másik esetben valaki egyszerűen elvégzi a pillanatnyi tisztítást, majd távozik.

A két szolgáltatás kívülről akár ugyanolyannak is tűnhet. A végeredmény azonban hosszú távon nagyon különböző lehet. Éppen ezért a duguláselhárítás szakmai meghatározása nem pusztán egy újabb jogi fogalom lenne. Egy ilyen meghatározás világosabb szakmai alapot teremthetne annak rögzítésére, hogy a duguláselhárítás nem egyszerű tisztítási művelet, hanem a szennyvízelvezető rendszerek működésének ismeretét, rendszerben történő gondolkodást, diagnosztikai szemléletet és megfelelő műszaki tudást igénylő tevékenység.

Ez pedig nemcsak a szakma fejlődését szolgálná. A megrendelők számára is nagyobb biztonságot jelentene, hiszen világosabbá válna, milyen szakmai követelményeknek kell megfelelnie annak, aki ezt a munkát végzi. Mert amikor egy duguláselhárítót hívunk, valójában nem csupán azt várjuk tőle, hogy „vigye le a vizet”. Azt várjuk, hogy felismerje a problémát, értse a mögötte álló rendszert, szakszerűen avatkozzon be, és lehetőség szerint ne csak a tünetet, hanem a valódi hibát is kezelje. A duguláselhárítás tehát jóval több annál, mint hogy egy eldugult csövet újra átjárhatóvá teszünk.