Április 2-ára négyre nőtt a ragadós száj- és körömfájás (RSzKF) vírussal fertőződött szarvasmarha telepek száma Magyarországon. Arról egyelőre nincs információ, hogy Darnózselibe és Dunakilitire milyen módon juthatott be a vírus, de mindegyik telep néhány kilométer távolságra van csak a szlovák határtól, amelynek túloldalán immár összesen öt gócpont van. Az érintett gazdaságok mindegyike nagygazdaság. A négy hazai telepen közel tízezer marhát tartottak. Éles vita látszik kibontakozni annak kapcsán, milyen intézkedések szükségszerűek a védőkörzetben. Míg korábban egyértelmű utasítást adott ki a Nébih a sertések levágására, most már csak arról beszélnek, hogy az eredményes védekezéshez a fertőzött telepek környékén az állatsűrűség csökkentésére lenne szükség. A gazdák aggódnak. Egyre többen szigetelik el magukat és zárkóznak be az állataikkal.
Fertőtlenítő pontok és korlátozások
Többen is felvetették, hogy a járványvédelmi intézkedések nem teljes körűek. Fertőtlenítő pontokat, kapukat és szőnyegeket a fertőzött területektől távolabb csak most állítottak fel, és ezúttal is csak a határátkelőknél és az M1-es autópálya lehajtóinál. Az érintett települések lakossága aggodalmát fejezte ki azért is, amiért több ezer tetemet a Szigetközben földelnek el.
Problémát jelenthet az is, hogy miközben az állattartók többsége megpróbálja átvészelni a járványt és kész a teljes elvonulásra, bezárkózásra, csak a fogékony, tehát hasított patájú állatokat bemutató helyeket zárták be. A megfigyelési körzeten belül több nagy rendezvényt is megtartanak, Komárom-Esztergom vármegyében például kutyakiállítást, nemzetközi résztvevőkkel.
A mintavétel eredményét is kifizettetik, ha elkéri a gazda
Nem kedvez a gazdák közötti közhangulatnak az sem, hogy a hatósági eljárás során történő vérvétel eredményét nem közlik az érintettekkel. Ha azt valaki ki szeretné kérni, mintánként 4100 forint plusz áfa összeget kell fizetnie. Ha ezt nem kéri, csak akkor értesül a fertőzött státuszról, ha az pozitív.
„Onnan tudhatod, hogy rendben vagy, ha két napon belül nem szól a telefon”
– írja egy kommentben az egyik védőkörzeten belül gazdálkodó.
Míg a betegség megjelenésének első hetében a sajtó is alig foglalkozott az üggyel, mára a közösségi média kiemelt témája lett az RSzKF-járvány. A véleményüket kifejtők egy jelentős része kételkedik abban, hogy szükségesek-e ennyire drasztikus lépések, mint állatok ezreinek leölése. Számottevő azoknak száma is, akik a Covidból okulva azt is megkérdőjelezik, hogy valóban betegek az állatok és egy súlyos betegség ütötte fel a fejét. Vannak, akik hiteles laboreredményeket követelnek, beazonosítható módon. Ami szemmel látható, hogy a túlságosan későn megkezdett és hiányos kommunikáció nem tett jót a kialakult járványhelyzet társadalmi fogadtatásának.
Miért volt más a ’66-os, ’72-es járvány?
A legfőbb vitapont az állatok leölésének kérdése. Rendre az 1966-os járványt hozzák fel példának, amikor nem ölték le a teljes állományt, ahol a fertőzés felütötte a fejét. Valóban fellelhetők még dokumentációk arról is, amikor a sebek ecsetelésével, tisztításával gyógyították az állatokat: 2,2 és 5 százalékos mortalitásról szólnak az akkori adatok.
„Ha ebből a betegségből az állatok felgyógyulnak, miért kell ezrével ölni az egészséges jószágokat?”
– teszik fel a kérdést.
A választ több illetékes is elmondta, leírta már.
Egyfelől akkoriban egy sokkal masszívabb, ellenállóbb szarvasmarha-állomány volt Magyarországon, többségében magyar tarkákból. Napjainkra a nagyobb gazdaságokban a nagyobb tejhozamú, de sokkal kevésbé ellenálló holstein-frízekre váltottak. Akkoriban ráadásul nem volt vírusmentes Európa sem és a szovjet piac sem válogatott. A vírus ráadásul velünk maradt. Az RSzKF-járvány 1972-ben újra kitört. Mivel jelenleg az unió tagországai vírusmentesek (egyelőre), csak abból az országból importálnak, amelyik teljes egészében mentes ettől a betegségtől.
Az exportlehetőségek elveszítése szívtáji döfés lenne a magyar mezőgazdaságnak. A szarvasmarha-, illetve juhtartóknak különösen, hiszen ennek a két állatnak a húsát a magyarok csak kismértékben fogyasztják. A megtermelt húsmennyiség idehaza eladhatatlan.
„Nem lehetne, de egyes országok sunyiban vakcináznak” – állítja egy neve elhallgatását kérő állatorvos, aki szerint nem véletlen az Ukrajnának ellenálló két ország mezőgazdaságát veszélyeztető járvány
„A vakcinázást ki lehet mutatni például az exportszállítás előtti vérvétel során. Egy pozitív eredmény esetén nem eldönthető, hogy átvészelt (ergo potenciális vírushordozó), vagy csak a vakcina miatt pozitív. A betegséget átvészelt állatok ugyanis még évekig ürítik a vírust tünetmentesen”
– mondta a Magyar Jelennek egy neve elhallgatását kérő állatorvos.
Hozzátette, hogy ennek ellenére vannak arról információk, hogy egyes országok „sunyiban vakcináznak”.
A nekünk nyilatkozó állatorvos több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkezik, mégis osztja azokat a véleményeket, amelyeket a társadalom egy része konteónak titulál.
„Bennem ezúttal is felmerült bizonyos fajta akaratlagosság. Ukrajna miatt kaphatta ezt éppen Szlovákia és Magyarország. Mert milyen érdekes, hogy ott van például Ausztria, egy hármas határ. Ott még sincs kitörés”
– jegyezte meg.
A szakember emlékeztetett, hogy francia és a holland gazdák már hosszú ideje tiltakoznak, fellázadtak az ilyen intézkedések miatt. Ez akkora méretet öltött, hogy ott meghátrált a kormány és a hatóság.
„Az egyik legnagyobb bajnak azt tartom, hogy az állattartók, az emberek most sem kapnak korrekt tájékoztatást. Épp úgy, ahogy a Covidnál sem kaptak. A hatalom akkor is, most is erőből akarja megoldani, vagy inkább szolgai módon végrehajtani a »gazdáik« által rájuk rótt feladatot”
– fogalmazott az állatorvos.
Túl sok az állat – ezt már csatlakozásunkkor megüzente az unió
A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy az Európai Unióban mások az irányelvek, korábban sem akartak ennyi haszonállatot a tagállamokban, s ez irányban már a csatlakozásunk előtt megkezdődtek az érzékenyítések.
Arra is rávilágított, mennyire felhígult az állategészségügy Magyarországon.
„A még meglévő egyetlen szakmai szervezetünket, a Nébihet is szétcincálták, már be is jelentettek 4 milliárd forint forráselvonást”
– mondta.
A tapasztalt állatorvos meglátása szerint éppen az állattartó ágazat tematikus kivégzése zajlik a szemünk láttára.
„Kezdődött a szárnyasokkal, a madárinfluenza letarolta az országot, jött az afrikai sertéspestis, aztán a kiskérődzők pestise. Most a marhákon a sor”
– sorolta.
Hozzátette azt is, hogy egy marhatartó barátja – akinek magyar tarka állománya AA kazeinre bevizsgáltatott tejet ad, amit a tejérzékenyek is ihatnak – már évekkel ezelőtt megjósolta ezt a tendenciát.
Megerősítette azon értesüléseinket is, miszerint egyes fontos járványvédelmi intézkedéseket forráshiány miatt mellőznek a hatóságok. (Korábban már kaptunk a Nébih-en belülről olyan belső információt, miszerint a kitörés után még teljesen szabad kezet kaptak és ígéretet arra, hogy minden szükséges intézkedés költségét finanszírozzák, majd később forráshiány miatt visszakoztak és szűkíteni kellett a mentesítési-védelmi terv elemeit.)
A lapunknak nyilatkozó állatorvos emlékeztetett, hogy a migráció első nagy hulláma idején, a járványoktól, ritka betegségektől tartva – amelyek közül volt, ami Szerbiát is elérte – minden belépő kamiont fertőtleníteni kellett.
Hogy legyen esély az újrakezdésre
Óriási kérdés a kártalanítás mikéntje is. A kormány ígéretet tett arra, hogy azok a gazdák, akik elveszítik az állományukat, száz százalékban kártérítést kapnak, sőt a bérgarancia terhére alkalmazottaik bérét is kifizetik, hogy senki ne kerüljön utcára. Azt is bejelentették, hogy a felszámolt gazdaságok újraindítását is támogatni fogják.
A gazdáknak ennek ellenére a mai napig nem világos, hogy mennyi is az annyi. A száz százalékot ismételgeti a kormány, ami egyébként is feltételekhez kötött, és akkor még csak az állatok értékéről és az intézkedések költségéről beszélünk. Kiszámolta már valaki, hogy ténylegesen mekkora akár csak egy kisebb gazdaság kára, amelynek most az összes állatát le kell ölnie? Darnózseliben, ahol ezer marhát nevelnek, a gazdaság egyik vezetője úgy nyilatkozott, hogy az egymilliárd forintot is elérheti. És ez még az érintettek közül a legkisebb gazdaság.
Ebben az egymilliárdban ráadásul még nagyon sok minden nincs benne. Például az, hogy mindent elölről kell kezdeni, ami azt jelenti, hogy évekig nem lesz bevétele ezeknek a gazdaságoknak.
A sellyei Mozsi Major egy Facebook-posztban tökéletesen szemléltette, miért mondják, hogy az életük a tét.
„A teljes kártalanításhoz meg kell felelni a járványvédelmi előírásoknak” – írták:
„Ezen előírások nem különböztetik meg a tejelő állományoktól a húsmarha állományokat, pedig ezek jóval egyszerűbb körülmények között működnek – érthetően, hiszen élelmiszer-előállítás nem történik a húsmarha farmokon, mint például a tejelő tehenészetekben… Ettől függetlenül a zárt kerítésrendszer, kerékmosó, fekete-fehér öltöző zuhanyzóval, munkaruházat biztosítása, hatóság által elfogadott járványvédelmi terv, fertőtlenítési napló, látogatási napló, állati hulla/tetem- és melléktermék-tároló konténer, boncterem, stb. biztosítása kötelező lenne az 50 egyed tartása fölötti húsmarha állományoknál is. Amennyiben itt valami hibádzik, a kártérítési összeg x százalékkal csökken…”
Az újrakezdés költségei felbecsülhetetlenek:
„Egy újratelepítés során termelő teheneket nem lehet előrántani a farzsebből. Nagy valószínűség szerint üszőket tud vásárolni a gazda. Ezeket az üszőket elsőként tehénné kell nevelni (fajtától függően 1,5–2 éves kor), vemhesíteni (kb. fél év), a vemhet kihordatni (9,5 hónap), a borjakat felnevelni (húsmarhánál 7 hónap).
Vagyis újbóli betelepítés esetén 3 évig egy forint árbevétele sem keletkezik az állatokból a gazdaságnak, azonban közben súlyos működési költségek terhelik! Az állatokat el kell látni, meg kell etetni, állatorvosi költségeik vannak, üzemeltetni kell a gazdaságot, takarmányt kell felhalmozni… ez manapság 200–250 000 Ft/tehén/év költséget jelent. Itt ugye 3 évről beszélünk, és a gazdaságos méret, amiből meg lehet élni, manapság minimum 40–50 anyatehén. Lehet szorozni… Mindemellett az anyatehéntartás támogatást is elveszíti a gazdálkodó, hiszen nem működő anyákkal indul újra a gazdaság és az első elléseket követő évben kaphat először anyatehéntartás támogatást”
