Nemrégiben személyi változás történt a Mi Hazánk Mozgalom nemzetpolitikai kabinetének élén: Popély Gyulát Kispalkó Szilveszter váltotta az elnöki pozícióban. Kispalkó annak ellenére, hogy még csak 38 éves, régi motorosnak számít a nemzeti oldalon. Az ő nevéhez fűződik többek között a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) délvidéki szervezetének megalapítása; de volt a vajdasági magyar párt, a Magyar Remény Mozgalom alelnöke; foglalkozott jogvédelemmel; a Hunyadi János Egyesület elnökeként pedig honismereti táborokat és a nemzeti önrendelkezésről szóló konferenciát szervezett. Kispalkó Szilveszter továbbá a Pajtárs Mozgalom egyik alapítója és immáron a Mi Hazánk nemzetpolitikai kabinetének vezetője. Páros interjúnkban őt és a kabinet leköszönő elnökét, Popély Gyula történészt kérdeztük.
Horváth Tamás: A felvidéki elnök átadta a stafétát délvidéki utódjának. Mi volt a váltás oka?
Popély Gyula: Közös megbeszélésünk alapján Kispalkó Szilveszterrel arra a döntésre jutottunk, hogy talán szerencsésebb lenne, ha én – mint 78 éves felvidéki magyar – átadnám ezt a tisztséget egy fiatalabb testvéremnek, egy 38 éves délvidéki magyarnak. Egy olyan embernek, aki nálam rugalmasabban, hatékonyabban, valamint frissebb nekibuzdulással és elszántsággal tudja végezni azt a munkát, amit eddig jómagam csináltam.
A döntésemben közrejátszott, hogy
a Mi Hazánk Mozgalomnak az elszakított területek közül jelenleg csak a Délvidéken van működő alapszervezete, ami nagyban köszönhető Kispalkó Szilveszternek, valamint Szabó Rolandnak, a párt délvidéki elnökének.
Ami engem illet, a nemzetpolitikai kabinetnek továbbra is tagja maradok, és mindenben segítem Szilveszter munkáját, közösen fogunk dolgozni.
Kispalkó Szilveszter: Elődöm, dr. Popély Gyula magasra tette a lécet, de remélem, sikerül meghálálnom a bizalmat, hiszen délvidéki magyarként számomra különösen fontos a külhoni magyarság sorsa.
Azt már eddig is tapasztaltam, hogy nagyon jó csapat jött össze a Mi Hazánk Mozgalom nemzetpolitikai kabinetjében, a körülmények tehát abszolút adottak ahhoz, hogy a jövőben is ugyanolyan megalkuvást nem tűrően foglalkozzunk a kárpát-medencei magyarságot érintő kérdésekkel, mint eddig.
Céljaim között szerepel, hogy pártunknak a Délvidék mellett a többi elszakított területen is legyenek alapszervezetei, hiszen az egész Kárpát-medence a mi hazánk. Szükség van egy jól szervezett, az egész magyarságot összefogó struktúrára.
Horváth Tamás: Sajnos azt látjuk, hogy nemcsak az anyaországban, hanem a határon túl is folyamatosan fogy a magyarság. Hogyan lehetne ezt a tendenciát megváltoztatni?
Kispalkó Szilveszter: Az elszakított magyarság helyzete komplex kérdéskör. Több dolog is kell ahhoz, hogy a negatív folyamatokat mérsékeljük, megállítsuk, vagy a legjobb esetben megfordítsuk.
Mindenképpen kell egy erős anyaország, amely mind politikailag, mind gazdaságilag támogatja a külhoni magyar közösségeket. Ha ez megvan, akkor szóba kerülhet az önrendelkezési jog, az önigazgatás és az autonómia, amelyek végsősoron alapfeltételei annak, hogy a délvidéki, felvidéki, erdélyi és kárpátaljai magyarság boldogulni tudjon a szülőföldjén.
És itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy
több mint száz évvel Trianon után még mindig nem biztosítottak az elszakított területeken élő magyarok nyelvhasználati jogai.
Erdélyben, Felvidéken és Kárpátalján továbbra sem hivatalos nyelv a magyar. A Mi Hazánk nemzetpolitikai kabinetje minden lehetséges fórumon azért küzd, hogy ez megváltozzon.
Popély Gyula: Kisebbségben élni nem valami lélekemelő jelenség. Ezt a harcot csak úgy lehet megvívni, ha megvan az emberben a kellő nemzeti öntudat, és úgy érzi, hogy a társadalmi presztízse is emelkedőben van. Sajnos a Felvidéken azt tapasztaljuk, hogy a magyarok társadalmi presztízse alatta van a szlovákokénak.
Ez többek között egy olyan hétköznapi dologban is kimutatható, mint hogy a magyar lányok -amikor arra kerül a sor – mindenféle skrupulus nélkül mennek férjhez szlovák férfihoz. Nem érzik szükségét annak, hogy nemzeti tudatuk valahogyan fölülírja a pillanatnyi „szerelmi fellángolást”, ami azt eredményezi, hogy a Felvidéken nagyjából minden harmadik frigy vegyes házasság.
Az én megítélésem szerint az öntudat növekedése lenne a leginkább járható útja a nemzetfogyás megállításának. Érezni azt a felemelő érzést, hogy én a magyarsághoz tartozom, és ezt köszönöm a mindenható Istennek, aki megadta ezt a tragikus, de tragédiájában is felemelő kegyet.
Ehhez azonban olyan anyaország kell, amelyre nemcsak mi, elszakított magyarok, hanem a velünk élő nem magyarok is büszkék lehetnek – de legalábbis tisztelettel és megbecsüléssel tekinthetnek.
Ezáltal a határon túli magyarság társadalmi presztízse is növekedne.
Németh László azt mondta, a magyarsághoz való tartozás ne csak nyelvhez és kultúrához, hanem minőséghez való tartozást is jelentsen. Nekünk, magyaroknak törekednünk kell arra, hogy minden téren minőséget tudjunk felmutatni a velünk együtt élő, nem magyar nemzetiségű társainknak. Ez a mi munkánk.
Ragaszkodnunk kell a magyar iskolához, mert aki a gyerekét nem magyar, hanem például a Felvidéken szlovák iskolába adja, az már megtette az első lépést az asszimiláció felé. Abból a gyerekből már bizony nem valószínű, hogy öntudatos magyar lesz.
Horváth Tamás: Az oktatás a kulcs?
Kispalkó Szilveszter: Igen, nagyon fontos, hogy az elszakított területeken az anyanyelvi oktatás biztosítva legyen az óvodától egészen az egyetemig. Sajnos ez jelenleg nincs így.
Az én szűkebb közösségem, a délvidéki magyarság abban különbözik a felvidéki, erdélyi, vagy éppen kárpátaljai nemzettestvéreinktől, hogy nekünk az utóbbi évtizedben papíron szinte minden nemzetiségi jogot megadott a szerb állam. Az más kérdés, hogy ez a gyakorlatban nemigen érvényesül.
A Vajdaság Autonóm Tartományban hiába hivatalos nyelv a magyar, a jogszabályi környezet nem teszi kötelezővé, hogy a köztisztviselők tudjanak magyarul. Innentől kezdve olyan sokra nem megyünk azzal, hogy a magyar nyelv is hivatalos.
A követendő példa a dél-tiroli, ahol az autonómiának olyan magas foka van érvényben, hogy a hivatalokban csakis az a személy tölthet be köztisztviselői feladatot, aki németül és olaszul is beszél.
Hosszútávon kizárólag a dél-tiroli osztrákokéhoz hasonló önrendelkezési jog biztosítaná azt, hogy egyenrangúak legyünk a többségi társadalom tagjaival. Az autonómia a biztosíték arra, hogy ne fordulhasson elő az, mint Kárpátalján, ahol már a középiskolában előírják, hogy a magyar és orosz nemzetiségű diákoknak is ukrán nyelven kell tanulniuk több tantárgyat is.
Kispalkó Szilveszter (balra) és Popély Gyula
Popély Gyula: A másik követendő példa Finnország, ahol a finn mellett a svéd is országosan elismert hivatalos nyelv – annak ellenére, hogy a svéd kisebbség az állam összlakosságának csak körülbelül 4-5 százalékát teszi ki.
Feltételezem, ott is vannak súrlódások, ott sem minden habos torta, de a törekvés mégiscsak az, hogy mind a svédek, mind a finnek meg legyenek elégedve a nyelvi jogaikkal.
Gyurcsó István XX. századi felvidéki költő írta, hogy „Hazám csak ott van, igazán csak ott van, hol nyelvem ép, // Nem csupán mostohán megtűrt ötödik kerék.”
Sajnos a Felvidéken, amit most Szlovákiának hívnak, a magyar nyelv csak mostohán megtűrt idegen kerék. Magyar többségű területen – ha a hivatalnok tud magyarul és kegyes hozzám – előfordul, hogy a hivatalban intézkedhetek szóban és írásban magyarul, de az ország más részein nem. Pedig a törvény kimondja, hogy ahol legalább 20 százaléknyi magyarság van, ott erre lehetőségem van. A gyakorlatban mégsem tartják be.
Horváth Tamás: A balliberális-globalista politikusok gyakran hergelnek az elszakított területeken élő magyarsággal szemben, a Demokratikus Koalíció és Jakab Péter pártja azt is hangoztatja, hogy elvenné a szavazati jogot a határon túli magyaroktól. Mi ezzel kapcsolatban a Mi Hazánk álláspontja?
Kispalkó Szilveszter: Kezdjük azzal, hogy ez egy tudatos magyarellenes uszítás, éket akarnak verni magyar és magyar közé, ugyanis a határon túli magyarok szavazata legfeljebb 1-2 mandátum sorsát dönti el. Ebből látszik, hogy a Fideszt sem az elszakított területeken élő, és sajnos rohamosan fogyatkozó magyarok tartják hatalmon.
A Mi Hazánk Mozgalom természetesen kiáll a külhoni magyaroknak járó, teljes jogkörű kettős állampolgárság mellett.
Ebből következik, hogy a leghatározottabban elítéljük azokat a magyarországi, de nem biztos, hogy lélekben valóban magyar politikusokat, akik a 2004 decemberi, kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt bevált gyakorlatot folytatva napjainkban is abból próbálnak meg politikai tőkét kovácsolni, hogy ellenünk, elszakított magyarok ellen uszítanak.
Gyurcsány Ferencék 2004-ben – hazug módon – 23 millió román munkavállalóval riogattak, majd a 2015-ös migrációs válság idején keblükre ölelték a Magyarországra és Európára tényleges veszélyt jelentő harmadik világbéli bevándorlókat. Ezzel végérvényesen bebizonyították, hogy számukra fontosabbak az idegenek, mint a külhoni magyarok.
Ugyanakkor a Fidesznek is megvan a felelőssége abban, hogy az anyaországi és az elszakított területeken élő magyarok között nem felhőtlen a viszony.
A NER határon túli beruházásai során tapasztalható korrupció sajnos olyan nemzeti kezdeményezésekre is ráég, amelyek egyébként üdvözlendők lennének.
Emiatt nemcsak a társadalom egy része, különösen az ifjúság fordult el a nemzeti oldaltól, hanem az elszakított magyarokkal szemben is megjelent egyfajta negatív szemlélet, bizalmatlanság. Gyengülni látszik az egységes magyar nemzetben való gondolkodás és az összetartás eszmeisége.
Nekünk azért kell dolgoznunk, hogy ismét széles körben elterjedt legyen Szabó Dezső gondolata – amely egyben a Mi Hazánk jelmondata is –, miszerint „Minden magyar felelős minden magyarért”.
Popély Gyula: A balliberális oldal magatartásán nem kell csodálkoznunk, és teljesen fölösleges is rá szót vesztegetnünk, hisz nagyon jól tudjuk, hogy képviselőik minden magyarellenes lépés lelkes támogatói.
Nem ismerik a nemzeti érdek fogalmát, az elszakított magyarság pedig csak legfeljebb akkor érdekes a számukra, ha riogatni lehet velük a maradék Magyarország lakosságát.
Horváth Tamás: Közeleg a június, amikor európai parlamenti választásokat tartanak az unió összes országában. Nemzetpolitikai szempontból mit várnak a voksolástól?
Kispalkó Szilveszer: Nincsenek túlzott illúzióim azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió fogja megoldani a kárpát-medencei magyarság problémáit, ugyanakkor ki kell használni az Európai Parlament által nyújtott lehetőségeket, hogy az elszakított magyar területek érdekei is hangsúlyosan legyenek képviselve.
Mivel az elmúlt években a magyar kormány gyenge és erőtlen diplomáciája nem vezetett eredményre, az eddigieknél jóval karakánabb érdekképviseletre van szükség az Európai Parlamentben is, amire a jelenlegi magyarországi pártok közül egyedül a Mi Hazánk képes.
Popély Gyula: Szeretném, ha egy új gondolkodású Európai Parlament állna össze a június 9-ei választások után, ugyanis ehhez a mostanihoz semmilyen bizodalmunk nem fűz bennünket. A megválasztott képviselők többsége Egyesült Európai Államokban gondolkodik.
A Mi Hazánk képviselőinek feladata az lesz, hogy kellő határozottsággal jelenítsék meg a magyarság nemzeti ügyeit az Európai Parlamentben. Rávilágítsanak, hogy nemcsak ír, katalán és ilyen-olyan nemzeti kérdések vannak Európában,
hanem létezik egy megoldatlan magyar kérdés is, noha erről nem nagyon akar tudomást venni az európai politikum.
Kiemelt képünkön: Kispalkó Szilveszter (balra) és Popély Gyula
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
