Pénteken még szakadt az eső, szombaton változóan felhős volt az ég, de vasárnap délután – február 5-én – vakító napsütés fogadta azokat, akik közel félszázan részt vettek a Légió Hungária által a Margitszigetre szervezett megemlékező sétán. Ennek keretében Retkes Tamás történész idézte fel azokat a 78 évvel ezelőtti hadieseményeket, amik ehhez a gyönyörű szigethez kapcsolódtak.
Előadása alkalmából két helyszínen is megállt a jórészt fiatalokból álló társaság. Első alkalommal általánosságban jellemezte az akkori háborús állapotokat, felvázolta, mely hadsereg katonái nagyjából hol helyezkedtek el, s egyáltalán miért tartotta fontosnak a viszonylag nehezen védhető Margitszigetért való utolsó emberig tartó küzdelmet a védelem vezetése. 1945 januárjára egy rövid ideig állóháború alakult itt ki, a sziget északi felét a szovjetek, a délit a német-magyar csapatok tartották ellenőrzésük alatt.
A második helyszínen – a Szökőkút közelében – a történész felolvasott két egykori itt küzdő magyar katonának a visszaemlékezésiből. Ezekből kitűnt, hogy hiába volt meg bennük a huszáros virtus, hiába harcoltak elszántan és bátran, a szovjet csapatok túlereje, kifogyhatatlan tüzérségi készlete arra kényszerítette őket, hogy végül január 28-án partot váltsanak, s a Budát védő egységekhez csatlakozzanak.
Miközben hallgattuk az érdekes előadást és a visszaemlékezéseket, hiába sütött a szemünkbe a nap, az óriási fák alatt mégiscsak fázósan topogtunk, hiszen a hőmérséklet néhány fokkal fagypont alatt volt. De ugyanakkor az előadást hallgatva abba is belegondolhattunk, mi ez ahhoz képest, amikor ’45 telén a katonáinknak embermagasságú hóban, -20 fokban, étlen-szomjan, kimerülten kellett védekezniük a túlerőben lévő ellenséggel szemben.
A megemlékezés közel egyórányit tartott, de utána minden résztvevő hivatalos volt egy pohár forralt borra, egy bögre teára, s persze egy kis baráti beszélgetésre a Légió vendégeként. Ezen a beszélgetésen Incze Béla néhány mondatban bemutatta, mit is kell tudni a rendezvény szervezőjéről:
„A Légió Hungária 2018-ban alakult, így idén már 5 éves lesz. Az akkori elsődleges célunk az volt, hogy azt a szélsőjobboldalt, ami akkor leült, kicsit felrázzuk, ehhez pedig a fiatalos lendületünkből fakadó látványos demonstrációkat, utcai megjelenéseket tartottuk és tartjuk ma is célravezetőnek. Fontos tudni rólunk, hogy a pártpolitikától távol tartjuk magunkat, olyannyira, hogy a tagjaink semelyik pártnak nem lehetnek tagjai, a rendezvényeinket pártok nyilvánosan nem képviseltethetik magukat. A hasonló nézeteket valló csoportosulásokkal – itt megemlíteném például a Betyársereget – persze nagyon jó baráti, bajtársi kapcsolatot ápolunk. Egy baráti társaságként definiáljuk magunkat, ez a forma nekünk tökéletesen megfelelő, ezen nem is szeretnénk változtatni. A tagjaink általi lefedettségünk országos szintű, sőt még Erdélyben is van csoportunk. A tagjaink száma, személye nem publikus információ, de elmondhatom, hogy egyre gyarapodunk – annak ellenére, hogy viszonylag szigorúak a hozzánk csatlakozás feltételei – ami nyilvános rendezvényeinken megjelenő bajtársaink közösségén is látszik. Rendszeres rendezvényünk az Ostromkalauz nevű megemlékező sétánk, amelyet idén ötödik alkalommal szerveztünk meg, s még a covid-lezárások alatt is megtartottuk online formában. Emellett komoly utcai rendezvényeink vannak október 23. évfordulóin, illetve a Becsület Napjához köthetően is évről évre megemlékezünk Budapest II. világháborús német és magyar védőiről.”
Sine praeteritis futura nulla (Múlt nélkül nincs jövő) – tartja a latin mondás, de szerencsére biztosak lehetünk abban, hogy amíg vannak olyanok, akik tisztelettel és fejet hajtva emlékeznek fővárosunk ostromára és hős védőire, addig kell, hogy éljen bennünk a remény egy szebb, egy jobb jövő eljövetelében is.
Tölgyesi Tibor
Képek: Légió Hungária
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
