Kávé, okos telefon és közösségi média. A diákság szentháromsága. Bár a diákok szabadidejükben vagy a telefonjukkal vannak elfoglalva, vagy kortársaikkal beszélgetnek és programokat terveznek, nyilvánvalóan őket sem kerüli el a politika.
A fiatalok legfőbb politikai jellemzője, hogy rendszerellenesek és könnyen radikalizálódnak. Sokat kritizálják a jelenlegi rendszert, ami elsősorban egy generációs jellemző (gondoljunk csak a nagy 1968-as diáklázadásokra. Ahogy a diákokból felnőttek lesznek, láthatjuk, hogy mennyire megváltozik a politikai preferenciájuk. Kevésbé lesznek lázadók es szélsőségesek, inkább középre sorolnak be.
Sok felmérésben a fiatalok úgy nyilatkoznak, hogy politikailag azonos véleményen vannak, mint a szüleik, ugyanakkor ha megnézzük a pártpreferenciákat láthatjuk mekkora szakadék van a két generáció között. Láthatjuk, hogy míg az idősebbek inkább középen állnak azon a bizonyos politikai palettán, addig a fiatalabb generáció hajlik az erősen jobb- illetve baloldali eszmék/ pártok felé.
Mocskos Fideszes és hülye náci?
A fiatalabbak körében nagyon népszerű balliberális jelszavakat hangsúlyozni illetve szidni a kormányt.
Ennek van egy olyan magyarázata, hogy a diákok szeretnek kormányellenesek lenni és szembemenni az éppen aktuális politikai rendszerrel. Ez egyfajta generációs jellemvonás, az önkifejezés egyik fajtája. A tinédzserek életfelfogása mindig más, mint az előttük álló generációké, és hajlamosak szinte mindent megkérdőjelezni a beléjük nevelt értékrendből. Ez a mai időkre pontosan annyira igaz, mint az 1968-ban kirobbant diáklázadásokra.
Az inkább balliberális algoritmusú közösségi média (Instagram, Tik Tok, és a már-már elavultnak tekintett Facebook is) előszeretettel cenzúrázza a jobboldali politikusokat, vagy legalábbis nem jeleníti meg olyan gyakorisággal, mint a balliberális eszméket valló közszereplőket.
Tényleg ilyen egyszerű? Az összes fiatal balliberális?
A válasz nem ilyen egyszerű. Sok diák egyáltalán nem is mondja el az őszinte politikai véleményét, hanem inkább hallgat róla, mert fél, hogy ebből neki bármiféle hátránya lesz a jövőben. Ezt nevezik elhallgatási spirálnak. Vizsgálata Elisabeth Noëlle-Neumann nevéhez kötődik, aki arra a következtetésre jutott, hogy vannak olyan szituációk, amikor egy többségi véleményről egy adott csoport legtöbb tagja azt hiszi, hogy az kisebbségi.
Mivel meg vannak győződve arról, hogy alternatív véleményt képviselnek, félnek felvállalni azt, hiszen tartanak a kiközösítéstől.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy minden fiatal jobboldali lenne. Inkább csak azt, hogy nem sokan nem szívesen vállalják fel a véleményüket, hiszen félnek a következményektől. Így viszont megfogalmazódik a kérdés, hogy ez a jelenség mennyire összeegyeztethető a liberális demokráciákkal.
Mihály Emma Alexandra
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
