A helyzet ma még elkeserítő, de van remény a változásra – interjú Borvendég Zsuzsannával

A közelmúltban megjelent a hír, hogy Borvendég Zsuzsannát, a Mi Hazánk EP-képviselőjét az Európai Parlamentben megbüntették. A képviselő asszonyt többek között a büntetés okáról és körülményeiről, a legújabb brüsszeli fejleményekről, valamint az Európában ébredező reményekről kérdeztük interjúnkban.

– Miért büntették meg Önt? Mi volt az indok, és mi volt maga a büntetés?

– A történet visszavezethető az első pénzügyi vizsgálatomig, amit februárban indítottak velem szemben. Az ügyintéző egy magyar hölgy volt, akiről megtudtuk, hogy testvére a tiszás delegációvezető, Tarr Zoltán személyi asszisztensének. A családi érintettség miatt tehát felmerülhetett az összeférhetetlenség kérdése, hiszen egy ellenérdekű párt munkatársához fűzik rokoni kapcsolatok. Az Európai Parlament eljárási szabályzatában találtunk is egy olyan passzust, amely véleményünk szerint releváns ebben az esetben. Ennek ellenére átadtam minden dokumentációt a hölgynek, amit kért, a személyes kapcsolattartást igazoló belső üzenetváltások képernyőmásolatát is. Ezek politikai szempontból érzékeny információkat is tartalmazhattak, így a nyilvánosság előtt is hangot adtam értetlenségemnek, és a véleményem szerint sportszerűtlen eljárásnak.

Mindig feltételes módban fogalmaztam, annyit állítottam csak, megvolt rá az esély, hogy ezen információk közül néhány akár eljuthatott a Tiszához,

vagyis politikai ellenfeleinkhez is.

– A Tisza hogyan reagált az Ön felvetésére?

– A politikai kommunikáció szempontjából szerintem egyetlen értelmes válaszuk az lehetett volna, hogy a nyilvánosság előtt meghazudtolnak, állítva, hogy soha nem kaptak még informálisan sem semmiféle információt a munkánkról, hiszen az illető kolléga a tőle elvárható gondossággal, professzionálisan és pártatlanul járt el. Ezt elszalasztották, és utólag nyilván már nevetséges lenne ezzel előállniuk.

Ugyanakkor a testvérpár feljelentett az Európai Parlament elnökénél, Roberta Metsolánál. Metsola néppárti politikus, ugyanabban a frakcióban ül, mint a Tisza-delegáció, így a részrehajlás kérdése ebben az esetben is felmerülhet.

Az érintett hölgyek azzal vádoltak, hogy saját történetem nyilvánosságra hozásakor név szerint említettem őket, ezzel megsértve emberi méltóságukat, személyiségi jogaikat, s ki tudja, még mi mindent. Állítólag az én egyenes és őszinte beszámolóm miatt (amiben soha nem volt semmiféle személyeskedő vagy sértő megjegyzés) valahol, valamikor, valakiktől fenyegető üzeneteket kaptak.

– Ezek a hölgyek az EU alkalmazottai?

– Igen, az egyikük a parlament pénzügyi részlegének tisztségviselője, a másik pedig Tarr Zoltán asszisztenseként a parlament alkalmazottja. 

Metsola a feljelentés után írt nekem egy levelet, amelyben pénzbüntetést helyezett kilátásba, arra hivatkozva, hogy sértő módon beszéltem a parlament alkalmazottairól valamilyen közösségi oldalon, akiket ráadásul a viselkedésem következtében megfenyegettek. A levélben azonban nem volt leírva, hogy kikről és miféle sértésről van szó. Semmi magyarázatot vagy bizonyítékot nem csatoltak, tehát

kézhez kaptam egy ítéletet a kiszabandó bírságról, amiből pusztán csak a vád hiányzott. Kaptam öt napot, hogy védekezzek valami ellen, amiről nem tudtam, hogy mi is az tulajdonképpen.

– Ez nem lehetett könnyű az Ön számára.

– Az egész helyzet abszurd volt. Ráadásul, ha nem közlik pontosan a vádat, a védekezéshez való alapvető jogaimban korlátoznak. Hadd legyek stílszerű: jogállamisági kérdéseket vet fel az eljárás.

Megpróbáltuk persze kirakni a puzzle-t és megfejteni a rejtélyes feljelentő kilétét. Ebben segített, hogy hivatkoztak egy dátummal megjelölt Facebook-bejegyzésre, csakhogy azon a napon sem a Facebookon, sem más közösségi platformon semmit sem tettem közzé. Végül nagy nehezen, hosszas kutatás után kiderítettük, hogy valószínűleg valamelyik vidéki mi hazánkos csoport rakott ki egy kivágott jelenetet egy fórumon való felszólalásomból, és valószínűleg erre hivatkozhatott a parlament elnöke. Tehát volt egy Facebook-poszt, amit nem én raktam ki, és amiben semmi sértő vagy hazug mondat nem hangzott el, és voltak állítólagos fenyegetések, amelyeket bizonyítékként senki sem csatolt, vagyis vagy léteztek, vagy sem.  Mindenesetre megírtuk a választ, Gaudi-Nagy Tamás készítette el a védekező iratot, amelyben hosszan sérelmeztük a kifogásolható eljárást. Elsődlegesen azt, hogy a védekezéshez való jogomat sértették meg azáltal, hogy nem közölték a vádat. Végül leírtuk a feltételezésünket, hogy szerintünk mi lehet a vád, majd erre az általunk feltételezett vádra írtuk meg a válaszunkat. Ilyesmit még a Tanú című film forgatókönyvírói sem tudtak kitalálni! A filmben legalább vették a fáradtságot Bástya elvtársék a koncepció megalkotására, és az alaposan kidolgozott vádra szabták az ítéletet.

Az Európai Unióban ma már erre sincs szükség, meg sem kell indokolni, miért ítélik el azokat, akik nem állnak be a globalista érdekek szolgálatába.

– Hogyan reagált Metsola?

– A feltételezésünk igaznak bizonyult, Metsola a két hónappal későbbi válaszában már nevén nevezte Tarr Zoltánt, az asszisztensével, Greff Dórával és testvérével együtt. A pénzbüntetés kiszabását fenntartotta, mivel nem tanúsítottam megbánást és nem kértem bocsánatot, vagyis újra az általunk jól ismert kommunista szokást követte, amely önkritika gyakorlását várta el azoktól a „megtévedt” pártfunkcionáriusoktól, akik kritikát merészeltek megfogalmazni a párt irányvonalával szemben.

Manapság Brüsszelben az ötvenes évek ávós tempója köszön vissza. Ha elismertem volna a bűnösségemet anélkül, hogy egyáltalán kérdést mertem volna megfogalmazni a bűn mibenlétére vonatkozóan, és bocsánatot kértem volna a Tisza-delegációjától, akkor feltehetően Metsola eltekintett volna a pénzbírságtól. Így viszont könyörtelenül kiszabta rám büntetésként ezt a 2000 euró körüli összeget. A legutóbbi plenárison fel is olvasta a büntetést nyilvánosan, amelyben úgy fogalmazott, hogy elfogadhatatlan viselkedést tanúsítottam és sértő módon kommunikáltam a parlament alkalmazottjaival. Nehéz erre mit mondani, hiszen soha életemben nem voltam tiszteletlen vagy sértő senkivel szemben, különösen akkor nem, ha a másik fél kiszolgáltatottabb helyzetben volt, mint én. (Főnökeimmel szemben néha valóban bátrabban képviseltem a magam igazát, mint amennyire a másik fél szerette volna, de akkor én voltam alárendelt, vagyis kiszolgáltatott helyzetben.)

– Ugyan már sok helyen szerepelt, de egy másik témánk is arra utal, hogy a kettős mérce igencsak gyakori az EU döntéseiben. Ön testközelből élte át a mentelmi jogok tárgyalását – szavazott is a helyszínen – mi volt erről a benyomása?

– Öt képviselő mentelmi jogának a felfüggesztéséről döntött az EU parlamentje.

Ebből ketten magyarok voltak – Magyar Péter és Dobrev Klára –, ketten lengyelek, egyikük pedig az olasz Ilaria Salis. A magyaroknak és az olasznak nem függesztette fel a mentelmi jogát a parlament – jóllehet Salis esetében ehhez csak egy szavazat hiányzott –, továbbra is élvezik a védelmet.

– Róluk már sokan, sok helyen írtak, érdekesebb talán arról a két lengyel képviselőről beszélni, akiktől megvonták mentelmi jogukat. Hogyan zajlik egy ilyen eljárás?

– Valóban sokat írtak akár Magyar Péter, akár Ilaria Salis esetéről, de annyit azért hangsúlyoznék, hogy engem komoly pénzbüntetésre ítéltek azért, mert személyeskedéstől mentesen, nyíltan beszámoltam az ellenem folyó eljárásban felfedezhető jogi és politikai visszásságokról. Nem tettem mást, mint éltem a véleménynyilvánítás szabadságával és elmondtam az igazat.

Ilaria Salis 2023 februárjában szélsőbaloldali társaival együtt embervadászatot folytatott Budapest utcáin, félholtra vert ártatlan járókelőket, és erre az Európai Parlament annyit tudott mondani, hogy ez az ő „világnézetének” és „politikai aktivizmusának” a kifejezése!

Ha ezt a két történetet egymás mellé tesszük, vérfagyasztó következtetésre juthatunk: ha a globalista ideológia kiszolgálója vagy, és a hagyományos társadalmak szétverésén dolgozol, akkor akár félholtra is verhetsz ártatlan embereket az utcán, de ha magadat konzervatívnak mondod és a keresztény erkölcsi mércéhez mérvén tetteidet kimondod az igazságot, akkor megtorlásra számíthatsz.

De visszatérve a kérdéshez: az eljárás a jogi szakbizottságban kezdődik, ahol megtárgyalják a mentelmi jog felfüggesztéséről szóló kérelmeket. Meghallgatják az érintett képviselőt, megvizsgálják a benyújtott bizonyítékokat. Az eljárás végén a szakbizottságban szavaznak az előterjesztésről, majd indoklással ellátva a plenáris ülés elé terjesztik az ügyet. A szakbizottságban a végszavazás egyébként pontosan úgy alakult, ahogy a plenárison, tehát

a balliberális oldal globalista politikusait megvédték, a két konzervatív jobboldali politikusnak a mentelmi jogát kiadták.

Két lengyel politikusról van szó, a Jog és Igazságosság (PiS) párt tagjairól. Tudjuk, hogy a Tusk-kormányzat a hatalomra kerülése után politikai üldöztetésbe kezdett az előző kormány tagjai ellen, nyílt politikai leszámolások történtek. Számomra nyilvánvaló, hogy ennek a két politikusnak az esete is a politikai leszámolás vonalába illeszkedik, de természetesen nem ismerem a konkrét tényeket, nem az én feladatom azokat vizsgálni. Mivel már nem védi őket a mentelmi jog, hamarosan bíróság fog ítélkezni felettük, így ki fog derülni, hogy az ellenük felhozott vádak mennyire voltak valósak.

– Mik voltak ezek a vádak?

– Az egyiküket hivatali visszaéléssel vádolják, ha jól értelmeztem, akkor korrupciós gyanú fogalmazódott meg vele szemben, míg a másiknál az merült fel vádként, hogy a magán e-mail címét használta hivatalos levelezésre. Majd kiderül, hogy történt-e adatszivárgás, és ha igen, ez sértette-e a nemzetbiztonságot, de újra feldereng előttünk az abszurditásig fokozott kettős mérce. Ursula von der Leyen sms-ben kötött milliárdos vakcinaszerződéseket, nemrég pedig Macron francia elnökkel váltott sms-ei „törlődtek” telefonjáról tárhelyhiány miatt.

Az Európai Bizottság elnöke a törvények felett áll, lehetetlen felelősségre vonni, pedig a rábízott hatalom és az általa bonyolított szerződések értéke messze felülmúlja a lengyel képviselők hatáskörét.

– Lehet az véletlen, hogy a kiadottak jobboldaliak, akik viszont megtarthatták a mentelmi jogukat azok baloldaliak?

– Egyértelmű, hogy a globalistákat bevédték, a jobboldaliakat pedig kiadták.

Visszatérve egy gondolatig saját példámra: én egy politikai véleményt mondtam el, pontosan erre való egyébként a képviselő mentelmi joga, hogy a politikai véleménynyilvánításukat ne lehessen folyton akadályozni, a politikai munkájukat ellehetetleníteni azzal, hogy rágalmazásért úton-útfélen feljelentik őket. A mentelmi jog, elvileg erről szól, és nem köztörvényes bűncselekmények következményei alóli felmentésről.

Az Európai Parlament torz működése jelenik meg ebben az esetben is, hiszen ahelyett, hogy a politikai véleménynyilvánítást védené, politikai alapon szelektál a mentelmi jogok felfüggesztésének kérdésében is.

– Az Európai Parlament a döntéseihez indoklást is fűzött, ami szinte már vicc kategóriába illik.

– Magyar Péter mentelmi jogát azért tartották fenn, mert igazoltnak látták, hogy a magyar kormány célja ezzel az, hogy aláássa a képviselő Európai Parlamenti munkáját. Kacagtatóan szánalmas indoklás. Magyar Péter alig jár be a parlamentbe, az általa elvégzett munka gyakorlatilag értelmezhetetlen kategória, vagyis nála jobban azt senki sem tudná aláásni.

Salis megvédésének indoklása egyenesen bicskanyitogató volt. Azt írták, hogy régóta általánosan ismert politikai nézetrendszere, és mindaz, amit Budapesten elkövetett, az gyakorlatilag ezen világnézetnek az érvényesítése, politikai aktivizmusának a kifejeződése volt. Hangsúlyozták, hogy ugyanez a politikai nézet határozza meg európai parlamenti munkáját is, amivel azt sugallták, ha emiatt őt bíróság elé állítanák, akkor parlamenti munkájának politikai üzenete miatt ítélnék el. Ez őrület!

Gondoljunk bele, ha egy bőrfejű megverne egy antifát az utcán, akkor neki is felmentést adnának azzal az indoklással, hogy csak a politikai nézeteit szerette volna érvényesíteni? Nyilván nem. A parlament által követett „logika” mentén, ha Salis nekem esne egy viperával pusztán azért, mert a szavazás reggelén szétküldtem egy tájékoztató levelet az ő tevékenységéről – nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy befolyásoljam a kollégák szavazását –, az megbocsájtható tett lenne. Sőt, a tapasztalatok alapján még engem ítélnének el végül, amiért az én politikai aktivizmusom csak az igazság kimondásából, és nem fizikai erőszakból áll.

Ezzel az indoklással átszakadt egy gát, ami végképp szabadjára engedheti a kontrollálhatatlan gyűlöletet. Ép erkölcsi érzékkel azt tudjuk csak mondani, hogy ez már a vég, ennél nincs lejjebb.

És közben mégis azt súgja valami rossz előérzet, hogy dehogynem, lesz még sokkal lejjebb is.

– Nemrégen EP-képviselők látogattak Magyarországra, mert úgy érezték, nekik mindenképpen részt kell venniük a budapesti – egyébként betiltott – Pride felvonuláson. Mi a véleménye a „kollégák” itteni megjelenéséről?

– Tudom, hogy jártak itt a Renew, a Left és a Zöldek frakciójából képviselők. Mérhetetlenül felháborítónak találom, ugyanis van egy nemzetállami jogszabályunk, amely tiltja ezeket a meneteket. Az európai parlamenti képviselők ennek tudatában érkeztek, tüntetőleg akarták megsérteni a törvényeinket. Ez nem egyszerűen a belügyeinkbe való súlyos beavatkozás, de szimbolikusan annak kifejezése, hogy a nemzetállami akaratot semmibe veszik.

Meggyőződésem egyébként, hogy ezek az emberek nem igazán a maguk urai. Vagy fizetett katonái a globalista nagytőkének, vagy a globális nagytőke „hasznos idiótái” által kreált álhumanista ideológiák önkéntes hívei.

És itt a hangsúly a hívőn van. Nem lehet velük vitatkozni, hiszen a legalapvetőbb logikai ellentmondások sem zavarják meg őket hitükben. Ha nem értesz velük egyet, nem érveket sorakoztatnak fel a meggyőzésedre, hanem megbélyegeznek, és ezzel befejezettnek is tekintik a vitát. Ezek a fanatikus „hívők” a legalkalmasabbak arra, hogy bomlasszák a hagyományaikhoz ragaszkodó nemzetállamok társadalmát, felforgatóként kívülről avatkozzanak be egy viszonylag stabil értékrenddel bíró nemzet életébe.

– Ezek elkeseríthetnek bennünket, de van olyan dolog is, amely reményt adhat számunkra?

– Szerencsére azért vannak reménykeltő történések is, látunk például elmozdulást az európai migrációs politikában. Sorra erősödnek meg a rendszerkritikus pártok a tagállamokban, mert a migráció teljesen átszabta a mindennapi életet. A szociális ellátórendszer túl van terhelve, a német polgárok nagyrészt azért dolgoznak, hogy etessék az ingyenélő migránsokat. Mindez komoly társadalmi elégedetlenséghez vezetett. A globalista erők számára a rendszerkritikus pártok erősödése fenyegetést jelent, ezért enyhíteni kényszerülnek migrációs narratívájukon. Az az elképesztő ötlet is megbukni látszik, hogy szét kell osztani a migránsokat a tagországok között. Ki tudja, hogy beállnak-e majd a remigráció – a visszafordítás, a nagyszámú hazatelepítés – megvalósítása mögé, bár az is kérdés, hogy ez még megoldás lehet-e egyáltalán?

A szuverenista pártok erősödését jelzi, hogy Csehországban is lesz egy jobboldali nemzeti kormány, Németországban pedig az AfD már a legerősebb pártként jelenik meg a közvélemény-kutatásokban.

Úgy néz ki tehát, hogy megszületik Európában az az erő, ami ellent tud állni a globalista térhódításnak.

– Végezetül ismét belpolitikai vonatkozásban kérdezem. A Mi Hazánk október 23-án bemutatta – a Corvin közben, ahol Ön is jelen volt – 106 egyéni képviselőjelöltjét. Milyen útravalót adna számukra?

– Az igazság kimondása soha nem hordozott azonnali babérokat errefelé, sőt történelmi tapasztalatunk, hogy hazánkért küzdő hőseink árulásra és bukásra voltak ítélve. 1956-ban is idegen lánctalpak tiporták a pesti srácok vérét az utcaköveken. De mi mégis itt vagyunk!

Nemzeti radikalizmus nélkül a Kárpát-medence népei már régen nem magyarul beszélnének, tehát hatalmas felelősség van a vállunkon. A mi sorsunk nem az elsöprő, fényes győzelem, hanem a kitartó, kemény és hűséges munka, amely egyben tartja és élteti ezt a nemzetet.

Mi vagyunk a magyar nemzet lelkiismerete és gerince is egyben, ez pedig olyan erkölcsi erőt kell, hogy adjon nekünk, amely idővel meg fogja hozni a babérokat is. Kívánom, hogy a Mi Hazánk megkerülhetetlen erő legyen jövőre a parlamentben.