Hazatért a nagy magyar író hagyatéka – Wass Albert-kiállítás a budavári Országos Széchényi Könyvtárban

A közelmúltban Wass Albert életművét és írói hagyatékát bemutató kiállítás nyílt az Országos Széchényi Könyvtárban. A mai napig nem a jelentőségének megfelelően értékelt író 1945 utáni hányatott életét talán leginkább kiállított utazóládája szimbolizálja. Ez a tárgy végigkísérte németországi és egyesült államokbeli létét, de azt is jelzi, hogy bárhová került is, mindig megmaradt olyan magyarnak, aki minden lehetséges módon, elsősorban írásaival, verseivel, regényeivel nemzetünk ügyét szolgálta. Interjúnkban Deák-Sárosi Lászlótól, a május 31-ig nyitvatartó „Üzenet haza” című időszaki kiállítás egyik kurátorától tudtunk meg érdekességeket.

– Miért időszerű a kiállítás?

– A tárlat elsődleges célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az újonnan hazakerült hagyatékra, s ezen keresztül az író teljes életművére. A bemutató apropóját az adta, hogy a Wass család március elején adta át az Országos Széchényi Könyvtárnak ezt az értékes anyagot. A kéziratok hazahozataláról Takaró Mihály irodalomtörténész és Rózsa Dávid, az OSZK főigazgatója már 2026. február 17-én egyeztetett a Czegei Wass Alapítvánnyal. A tárgyalások eredményeként egy letéti szerződés született: a dokumentumok tulajdonjoga az alapítványnál maradt, ám az őrzés, a gondozás és a kutathatóság biztosítása ezentúl a nemzeti könyvtár feladata.

Az Amerikából érkezett gyűjtemény az 1940-es évektől kezdődően öleli fel Wass Albert regényeinek, novelláinak, verseinek, esszéinek és levelezésének kéziratait. Bár az anyagot Hegyi Kata korábban részben már feldolgozta és mappákba rendezte, a dokumentumokat évtizedeken át kedvezőtlen körülmények között tárolták. Emiatt a kutathatóság megteremtése előtt elengedhetetlen a teljes állapotfelmérés és a szükséges állományvédelmi beavatkozások elvégzése.

Kiemelten fontosnak tartom, hogy a hagyaték az ország első számú közgyűjteményébe, az Országos Széchényi Könyvtárba került. Ez ugyanis garanciát jelent arra, hogy az anyagot egyrészt a nagyközönség elé tárhassuk, másrészt a kutatók számára is hozzáférhetővé tegyük.

A most érkezett huszonnégy ládányi anyag tehát még feldolgozásra vár, és bízunk benne, hogy a munka során számos újdonságra és izgalmas részletre derül majd fény.

A közelmúltban érkezett huszonnégy láda anyaga mellett több tárlóban a nemzeti könyvtár saját kincseit is megcsodálhatjuk. Láthatók itt 1945 előtti erdélyi képeslapok, a Wass-színművek ősbemutatóihoz készült korabeli szórólapok, személyes levelek, sőt az egyik megzenésített versének kottakiadása és a művei által ihletett fametszetek is. A kiállítás anyaga így több forrásból forrt egységessé, a dokumentumok egy része például a verőcei Wass Albert Múzeum gyűjteményéből érkezett.

Tény, hogy 1945 és 1989 között Magyarországon módszeresen elhallgatták, művei pedig nem jelenhettek meg – annak ellenére, hogy már a háború előtt is a magyar irodalmi élet meghatározó alakja volt. Rendszeresen publikált például az Erdélyi Helikonban, de írásai a Nyugatban is napvilágot láttak, az Ellenzék című lapnak pedig egy ideig a főszerkesztőjeként is tevékenykedett.

Irodalmi rangját méltón jelzi, hogy két alkalommal is elnyerte a nagy presztízsű Baumgarten-díjat (1934-ben és 1940-ben), de emellett olyan jelentős elismerésekben is részesült, mint a Klebelsberg-díj vagy a Zrínyi Miklós irodalmi díj.

A digitális pulton részletek tekinthetők meg Koltay Gábor Adjátok vissza a hegyeimet! című dokumentumfilmjéből, valamint a Poór István által rendezett, A funtineli boszorkány című játékfilmből – ez utóbbi egyébként az egyetlen regénye, amelyből filmadaptáció készült. Meghallgatható két közismert verse, az Üzenet haza és az Én és az Isten is. Emellett részletek láthatók egy olyan amatőr videófelvételből, amely 1994-ben, a floridai Orlandóban készült: ezen magyar bajtársi és kulturális elismeréseket adnak át az írónak, és ő maga is megszólal.

A tárlók anyaga tematikus egységekre tagolódik. A kéziratokon és gépiratokon túl itt kaptak helyet az író személyes tárgyai, levelei, valamint korabeli képeslapok és színházi szórólapok is. Különösen izgalmasak néhány regényének első gépiratai, amelyeken jól látszanak az író saját kezű javításai. Az egyik tárlóban megtekinthető az OSZK Kézirattárában őrzött, a Wass család genealógiáját bemutató kódex: ez a 16. és 19. század között íródott, de a család történetét egészen a 12. századig vezeti vissza. Egy másik vitrinben Szeleczky Zita levelei láthatók, aki „Drága Nagy Táltosunknak” szólítja az írót. Olvasható az Amerikai Magyar Szépmíves Céh képviseletében írt egyesületi körlevele is, amelyben keserűen panaszkodik, hogy az amerikás magyarok még egyetlen dollárt is sajnálnak könyvrendelésre áldozni. Ami azonban még ennél is fokozottabb figyelmet érdemel, az az, hogy

az amerikai magyar egyesületek vezetőjeként az Egyesült Államok elnökeinek – többek között Richard Nixonnak és Ronald Reagannek –, valamint fehér házi politikusoknak, szenátoroknak és kormányzóknak is írt leveleket. Wass Albert tehát aktívan lobbizott a magyarság és Erdély érdekeiért.

Egyik levelében keserűen meg is jegyzi: míg a románok, a csehek és a szlovákok húszezres példányszámban terjesztették saját szájízük szerint megírt, gyakran elferdített történelmi álláspontjukat és propagandaanyagaikat, addig magyar kiadványokkal sehol sem találkozott. Éppen ezért ő maga írt, szerkesztett, adott ki és juttatott el magyar történelmi, kulturális és geopolitikai tárgyú műveket az amerikai egyetemeknek, valamint közéleti és politikai vezetőknek – mindezt többnyire saját költségén finanszírozva.

A sokféle írott dokumentum mellett a kiállítás egyik szegletében nem az írót, hanem a szenvedélyes vadászt ismerhetjük meg: itt kaptak helyet vadászfegyverei, ruházata, trófeái és egy utazóláda is. A közeli polcokon sorakozó első kiadású, magyar és angol nyelvű kötetek, valamint az irodalmi Nobel-díjra is felterjesztett Adjátok vissza a hegyeimet! azonban ismét a sikeres szerzőt idézik elénk.

Úgy vélem, az írói elismerés folyamatának meghatározó mérföldköve, hogy ez a hagyaték a nemzeti könyvtárba került. Ez a tárlat nemcsak Wass Albert mélyebb megismerését szolgálja, hanem érdemben segítheti irodalmi munkásságának még szélesebb körű szakmai és társadalmi elfogadását is.

Meg szeretném jegyezni, hogy Wass Albert nemcsak kitűnő író volt, de a hivatása és a szakmája alapján – gazdálkodó- és erdőmérnöki szakokat végzett Debrecenben és Németországban – valóban jól ismerte Erdélyt. Egyrészt megélt sorsfordító történelmi helyzeteket, másrészt amikor visszatért a szülőföldjére külföldi tanulmányai után, a birtokaival, erdőgazdálkodással foglalkozott, ismerte a természetet, a tájat és az ebben a közegben élő embereket is. Nemcsak a saját arisztokrata közegében és a városi, polgári, írói körökben volt otthon, hanem a falusi, tanyasi, havasi embereket – magyarokat, románokat egyaránt – is ismerte, kedvelte, és ezek életét írta meg saját tapasztalatai, információi alapján érzékletes, esztétikailag is lenyűgöző regényeiben.

Kapcsolódó: