Mit tudtak a vezetők? Tanúvallomások és dokumentumok a Debreceni Javítóintézetben zajló nyomozásról

Hónapok óta tart a nyomozás a Debreceni Javítóintézetben feltárt visszaélések ügyében. Az eljárás különlegessége, hogy elsősorban nem volt növendékek állításai alapján vizsgálódnak a hatóságok, hanem olyan jelenlegi és korábbi dolgozók vallomásai alapján, akik hosszú éveket töltöttek az intézmény falai között. A büntetőeljárás szexuális kényszerítés és más bűncselekmények gyanúja miatt indult. Az ügy jelentőségét mutatja, hogy a Legfőbb Ügyészség fiatalkorúak büntetőügyeivel foglalkozó szervezeti egysége kizárta az eljárásból a helyi ügyészségi szervek jelentős részét, és az ügyészségi feladatok ellátására a Nyíregyházi Járási Ügyészséget, míg a felettes ügyészségi feladatokra a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Főügyészséget jelölte ki. Több tanúvallomást követően most egy olyan dokumentum, konkrétan egy belső utasítás is a birtokunkba került, amely súlyos kérdéseket vet fel az intézményben történt önsértésekkel, öngyilkossági kísérletekkel kapcsolatosan.

A jelenleg folyamatban lévő eljárás előzményeihez tartozik, hogy a szerkesztőségünkhöz korábban több, az intézményben dolgozó vagy korábban ott dolgozó munkatárs fordult. Az általuk átadott információk alapján feljelentés született, amelyet követően a hatóságok széles körű tanúkihallgatásokat kezdtek. Információink szerint a nyomozás során nevelőket, gyermekfelügyelőket, rendészeti munkatársakat és más alkalmazottakat is meghallgattak.

Az elmúlt hónapokban a Debreceni Javítóintézet neve többször is megjelent a sajtóban. Nyilvánosságra kerültek információk feltételezett bántalmazásokról, visszaélésekről, valamint az intézményben történt önkárosító és öngyilkossági kísérletek szokatlanul magas számáról. Egyes ügyekben már vádemelés is történt, más esetekben továbbra is nyomozás zajlik.

A közbeszédben azonban gyakran háttérbe szorult egy fontos körülmény. A javítóintézetben elhelyezett fiatalokkal kapcsolatos ügyekről sokan automatikusan úgy gondolkodnak, mintha azok kizárólag a növendékek állításain alapulnának. A jelenlegi nyomozásban azonban egyre nagyobb súllyal jelennek meg azok a vallomások, amelyeket az intézmény egykori dolgozói tesznek.

Fegyelmezés, büntetés utasításra – vezetői túlkapásokról vallanak a tanúk

A szerkesztőség birtokába került tanúvallomások nem egy-egy elszigetelt eseményt írnak le, hanem egy olyan intézményi működés képét rajzolják meg, amelyet több dolgozó is súlyos szakmai problémákkal jellemzett.

Az egyik, több mint egy évtizeden át az intézményben dolgozó tanú vallomásában arról beszél, hogy az elmúlt évek során olyan folyamatok indultak el a Debreceni Javítóintézetben, amelyek jelentősen megváltoztatták a korábbi szakmai működést. A vallomás szerint egyre gyakoribbá váltak a konfliktusok, a munkatársak közötti feszültségek, valamint azok az esetek, amikor a dolgozók szakmai aggályokat fogalmaztak meg vezetői döntésekkel kapcsolatban.

A tanúvallomások visszatérő eleme az önkárosító magatartások és öngyilkossági kísérletek kérdése. Több tanú szerint ezek száma olyan mértékben emelkedett, amely korábban nem volt jellemző az intézményre. A vallomásokban többször is felmerül, hogy az ilyen esetek kezelése, az egészségügyi ellátás megszervezése és a döntési mechanizmusok komoly szakmai kérdéseket vetettek fel.

Különösen figyelemre méltó, hogy a tanúvallomásokban több alkalommal is előkerül az a probléma, hogy egyes esetekben nem egészségügyi végzettséggel rendelkező vezetők vagy munkatársak döntöttek arról, hogy szükséges-e további orvosi ellátás vagy sürgősségi beavatkozás.

A tanúk emellett olyan intézményi gyakorlatokról is beszámolnak, amelyek álláspontjuk szerint hosszú éveken át a napi működés részét képezték. Ezek közé tartozik például a fiatalkorú növendékek részére történő dohánytermék-beszerzés és -kiosztás rendszere, amely egy vallomás szerint szervezetten, vezetői tudomással és irányítással működött. A tanú állítása szerint a dolgozók a növendékek pénzéből vásárolták meg a cigarettát, nyilvántartották, tárolták és kiosztották azt, miközben a rendszer jogszerűségét több alkalommal is megkérdőjelezték.

A vallomásokban közös elem, hogy a tanúk nem egyedi túlkapásokról beszélnek, hanem olyan gyakorlatokról, amelyek szerintük az intézmény működésének részévé váltak. Éppen ezért a folyamatban lévő nyomozás egyik legfontosabb kérdése nem csupán az lehet, hogy történtek-e egyes konkrét jogsértések, hanem az is, hogy léteztek-e olyan intézményi mechanizmusok, amelyek lehetővé tették vagy elősegítették ezek kialakulását.

Szexuális visszaélések, bántalmazások, aránytalan intézkedések

A szerkesztőségünk birtokába került tanúvallomásokban több olyan ügy is szerepel, amelyekben dolgozók és fiatalkorú növendékek közötti szexuális visszaélések gyanúja merült fel.

A tanúk szerint ezekről az esetekről több alkalommal is tudomást szereztek munkatársak, illetve egyes ügyekben belső jelzések és vizsgálatok is történtek. A vallomások egyik visszatérő kérdése azonban az, hogy a jelzések milyen vezetői szintekig jutottak el, és azoknak milyen következményei lettek.

Több tanú azt állítja, hogy az intézményben dolgozók rendszeresen éltek a belső jelzési lehetőségekkel, amikor szakmai vagy gyermekvédelmi aggályokat tapasztaltak. A vallomások szerint azonban a dolgozók egy része azt élte meg, hogy ezek a jelzések nem eredményeztek érdemi változást, vagy a problémák rövid időn belül újra jelentkeztek.

A tanúk fizikai bántalmazásokról is beszámolnak. Vallomásaikban szerepelnek olyan esetek, amikor szerintük fiatalkorú növendékekkel szemben indokolatlan vagy aránytalan intézkedések történtek, illetve amikor a konfliktusok kezelésében utasításra aránytalan rendészeti megoldásokat kellett alkalmazni. Több olyan alkalomról is beszéltek, amikor ezeket az intézkedéseket a vezetés nem biztonsági, hanem fegyelmezési célzattal alkalmaztatta.

Több vallomás külön kitér az úgynevezett gumiszobák alkalmazására is. A tanúk ezzel olyan, párnázott falú elkülönítő helyiségeket jelölnek, ahová egyes növendékeket vittek be konfliktusok, agresszív viselkedés vagy más problémák esetén. A vallomások szerint ezekben a helyiségekben a fiatalokat időlegesen elkülönítették a többi növendéktől. A tanúk ugyanakkor nem pusztán a helyiségek létezéséről beszélnek. Vallomásaik szerint több alkalommal is vita alakult ki az intézmény dolgozói között arról, hogy egy-egy növendék esetében valóban indokolt volt-e ilyen intézkedés alkalmazása. Egyes dolgozók álláspontja szerint bizonyos esetekben a fiatalok viselkedése mögött elsősorban pszichés vagy mentális problémák álltak.

A vallomások szerint több dolgozó kifogásolta azt is, hogy egyes növendékek ismételten ilyen elkülönítés alá kerültek. A tanúk állítása alapján ezekről az intézkedésekről nem a végrehajtó állomány döntött önállóan, hanem azok vezetői utasításokhoz kapcsolódtak. Éppen ezért a vallomások nem csupán egy-egy elkülönítés körülményeit vetik fel kérdésként, hanem azt is, hogy milyen szakmai szempontok alapján születtek meg ezek a döntések.

A tanúvallomásokban szereplő dolgozók egy része úgy véli, hogy bizonyos esetekben a fegyelmezési és rendészeti megoldások kerültek előtérbe olyan fiatalokkal szemben, akik valójában segítségre, pszichológiai támogatásra vagy más szakmai beavatkozásra szorultak volna.

Segítségnyújtás helyett pszichés hadviselés 

Különösen súlyosak azok az állítások, amelyek szerint egyes, pszichésen sérülékeny vagy mentális problémákkal küzdő fiatalok esetében a dolgozók által jelzett szakmai aggályok ellenére sem történt érdemi változás. A dolgozói vallomások azt tartalmazzák, több növendék is segítséget kért, más csoportba szeretett volna kerülni, vagy jelezte, hogy nem tud megbirkózni a rá nehezedő nyomással.

A jegyzőkönyvekben visszatérő elem az is, hogy a tanúk szerint az intézmény különböző szintjein sokan tudtak egyes problémákról. A vallomások ugyanakkor azt a kérdést is felvetik, hogy a rendelkezésre álló információk miként hasznosultak, milyen döntések születtek a vezetői szinteken, és miért maradhattak fenn bizonyos problémák hosszabb időn keresztül.

A tanúk állításainak valóságtartalmát a nyomozó hatóság vizsgálja. Az azonban a vallomásokból egyértelműen kirajzolódik, hogy a megszólaló dolgozók nem elszigetelt eseményekről beszélnek, hanem egy olyan működési kultúráról, amely szerintük hosszabb időn keresztül alakult ki az intézményben.

Az önsértések és öngyilkossági kísérletek ügye külön nyomozási szállá vált

A Debreceni Javítóintézettel kapcsolatban az elmúlt hónapokban nyilvánosságra került információk közül talán az önkárosító magatartások és öngyilkossági kísérletek magas száma váltotta ki a legnagyobb aggodalmat.

Korábban több sajtóorgánum is beszámolt arról, hogy az intézményben 2024 eleje óta tíznél is több öngyilkossági kísérlet történt. A nyilvánosságra került dokumentumok szerint több esetben olyan fiatalkorúakról volt szó, akiknek problémáit a velük dolgozó szakemberek korábban is jelezték, vagy akiknél már korábban felmerült az önkárosítás veszélye. 

A nyilvánosságra került információk szerint több esetben az is felmerült, hogy az önkárosító magatartások mögött tartós pszichés nyomás, konfliktusok vagy olyan problémák álltak, amelyekről az intézmény egyes dolgozói korábban már beszámoltak. Több beszámoló szerint a veszélyeztetett fiatalokkal kapcsolatos jelzések nem minden esetben vezettek azonnali beavatkozáshoz vagy a protokollok szigorú alkalmazásához. 

Az öngyilkossági kísérletek körülményei végül önálló nyomozati szállá váltak. A kérdés ma már nem csupán az, hogy pontosan hány ilyen eset történt az intézményben, hanem az is, hogy az egyes esetek során a növendékek megkapták-e a szükséges egészségügyi és pszichológiai segítséget, illetve minden esetben az előírásoknak megfelelően jártak-e el az intézmény munkatársai és vezetői.

Új bizonyíték – Kocsis Éva visszavonta két hónappal korábbi saját utasítását 

A szerkesztőségünk birtokába került dokumentum különösen annak fényében vet fel súlyos kérdéseket, hogy a Debreceni Javítóintézet ügyében korábban már nyilvánosságra kerültek olyan dolgozói beszámolók, amelyek szerint egy öngyilkossági kísérletet követően nem hívtak mentőt az érintett fiatalkorúhoz. A sajtóban megjelent információk szerint a döntést az intézmény egyik vezetője hozta meg annak ellenére, hogy nem rendelkezett egészségügyi végzettséggel. Később derült ki, hogy a fiatalnak két csigolyája elmozdult.

Egy másik dokumentált ügyben a nevelők állítólag többször is jelezték, hogy az érintett fiatal veszélyeztetett állapotban van, mégis csak egy újabb öngyilkossági kísérlet után derült ki, mennyire súlyos a helyzet. 

A most birtokunkba került dokumentum nem ad választ arra, hogy a korábbi szabályozás pontosan milyen döntési jogkört biztosított az intézmény dolgozóinak vagy vezetőinek. Arra sem, hogy korábban milyen esetekben maradhatott el a mentőszolgálat értesítése. Az azonban legitim kérdésként merül fel, hogy mi indokolta a korábbi utasítás visszavonását, és miért vált szükségessé külön hangsúlyozni: egy öngyilkossági kísérletet követően a mentőhívás nem mérlegelés kérdése.

A rendelkezésünkre álló iratok alapján szerkesztőségünk a dokumentumokat továbbítja a nyomozást felügyelő ügyészség részére, hogy azok tartalmát a folyamatban lévő eljárás keretében vizsgálják meg.

Változások az intézmény élén?

A nyomozással párhuzamosan az elmúlt időszakban egyre több olyan információ jutott el szerkesztőségünkhöz, amely szerint jelentős változások zajlanak a Debreceni Javítóintézet vezetésében.

Több, egymástól független forrásból is azt az információt kaptuk, hogy az intézmény irányításában az elmúlt hónapokban érzékelhető változások történtek, és több dolgozó szerint már nem ugyanazok a személyek hozzák meg a napi működést érintő legfontosabb döntéseket, mint korábban.

Forrásaink azt is állították, hogy Kocsis Éva intézetvezető távozására készülnek, illetve hogy a vezetőváltással kapcsolatos folyamatok már megkezdődtek.

Szerkesztőségünk ezért hivatalos megkeresést küldött a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának, amelyben többek között azt kérdeztük: zajlik-e szerkezeti átalakítás az intézményben, illetve igazak-e azok az információk, amelyek szerint az intézet vezetésében személyi változások, esetleg nyugdíjazások várhatók.

A BVOP válaszában cáfolta értesüléseket.

Ezt követően azonban olyan belső levelezések kerültek szerkesztőségünk birtokába, amelyekben a dolgozók már Kocsis Éva nyugdíjba vonulásával összefüggő búcsúztatás, illetve búcsúajándék szervezéséről egyeztetnek.

A kérdés jelentőségét az adja, hogy miközben a hatóságok több ügyben is vizsgálódnak, a tanúvallomások jelentős része éppen az intézmény korábbi működését, valamint vezetői döntéseket érint. Ezért nem közömbös, hogy a nyomozások lezárulta előtt vagy azokkal párhuzamosan történnek-e személyi változások az intézmény élén.

A Debreceni Javítóintézet ügyében zajló eljárások jelenleg is folyamatban vannak. A végső válaszokat a nyomozó hatóságok vizsgálatai adhatják meg. Az azonban már most látható, hogy az ügy messze túlmutat néhány elszigetelt incidensen: dolgozói vallomások, belső dokumentumok, új feljelentések és folyamatban lévő nyomozások együttesen vetnek fel kérdéseket az intézmény korábbi működésével kapcsolatban.

Kapcsolódó: