Az autóban ülők számának ellenőrzésére. A nyugati társadalmak korlátozó tendenciái, amelyek 2020-ban nagymértékben felgyorsultak, továbbra is érvényesülnek.
Franciaországban néhány éve a nagyobb, autópálya jellegű forgalmi útvonalakon (mint mondjuk az M0-ás autóút hazánkban) már léteznek a „telekocsi-közlekedés” számára fenntartott sávok. Hivatalosan a cél az, hogy az embereket arra ösztönözzék, hogy ne használják egyedül az autójukat, hogy ezzel is csökkentsék a forgalmi dugókat és a környezetszennyezést.
Például számos háromsávos autóúton ma már van egy külön telekocsi-sáv, azaz kizárólag a legalább két felnőttet szállító járművek számára fenntartott sáv.
A hőkamerák képesek érzékelni az autóban tartózkodó felnőttek számát, még akkor is, ha az autó ablakai sötétítettek.
Ez az első és a hátsó üléseken utazókra egyaránt vonatkozik.
Azokat, akik egyedül használják ezeket a sávokat, 135 eurós (kb. 50 000 forintos) bírsággal sújtják.
Franciaországban kell élni ahhoz, hogy az ember tudja és megértse az autóhasználat fontosságát: az ország számos részén (különösen a falvakban) egyáltalán nincs semmilyen tömegközlekedési járat (míg a posztszocialista országokban szinte minden faluban jár busz). Ráadásul a nagyvárosok külterületein a tömegközlekedésben a biztonságot tekintve katasztrofális a helyzet, különösen az esti órákban. Az autó használata tehát a franciák tízmilliói számára elengedhetetlen és nélkülözhetetlen, akár a munkába járáshoz, akár a gyerekek iskolába viteléhez, akár a bevásárláshoz.
A francia nagyvárosokban az autók betiltására irányuló tendencia az osztályrasszizmus logikájának is betudható: míg a szegényeknek nincs elég pénzük ahhoz, hogy a városközpontokban éljenek, és túl messze laknak ahhoz, hogy kerékpárral közlekedjenek, a metropoliszok belvárosainak (gyakran gazdag) lakói nem akarják, hogy mások autóval jöjjenek a városba, mivel ez rontja a lakókörnyezetüket (zaj, szennyezés stb.).
Magyarország még nem igazán tapasztalja ezt a fajta tendenciát, mivel (szerencsére) strukturálisan „le van maradva” ezekben a kérdésekben.
De amióta Karácsony Gergely Budapest főpolgármestere, láthatjuk, hogy az első lépések már megtörténtek: az „abszurd” (valójában tökéletesen átgondolt) döntésekkel, amelyek mesterségesen nagyon megnehezítették az autós közlekedést Budapesten (a 4-6-os körútjának kerékpársávjai; az autók kitiltása a Lánchídról; a rakpartok hétvégi lezárása), a budapesti főpolgármester megteremti a feltételeit a jövőbeni korlátozásoknak, amelyeket Nyugat-Európa nagyvárosaiban már látunk.
És egyelőre úgy tűnik, hogy Budapest 7. kerülete, Niedermüller Péter vezetésével, a nyugaton ismert kísérletek laboratóriumává vált, mivel azt tervezik, hogy bizonyos utcákban megtiltják a behajtást a nem helyi lakosoknak.
Képesek lesznek-e az ilyen típusú projekteket folytatni és kibővíteni? Ez nem biztos. De, ha például arra gondolunk, hogy 2022 nyarától az EU-ban eladott összes új autót „fekete dobozzal” kell felszerelni, mint a repülőgépeket (hivatalosan a mi biztonságunk érdekében…), akkor joggal aggódhatunk amiatt, hogy ezeket a korlátozásokat egy évtizeden belül ténylegesen végre lehet hajtani.
Kiemelt kép: YouTube
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
