Október 31. – A reformáció emléknapja

1517-ben, a hagyomány szerint ezen a napon függesztette ki Luther Márton Ágoston-rendi német szerzetes a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét, mellyel egyebek mellett megreformálta a bűnbocsánatról, búcsúnyerésről, Krisztus evangéliumáról alkotott korabeli nézeteket.

Tételeinek szellemisége a hit általi megigazulást hangsúlyozza, és a Biblia elsődlegességét, ami a reformáció alapelve lett. Luther Márton gazdag és kreatív öröksége kiépítette kora modern tudományos gondolkodását.

A reformáció nem csupán történelmi vagy egyházi esemény, hanem mély spirituális mozgalom, amely az ember szellemi fejlődését célozza. Ma már tudjuk, hogy a kereszténység vallással kezdődött, de nagyobb minden vallásnál. A kezdeti felekezeti formák az érző emberi lélek kialakulását vették figyelembe. Aztán, amikor az emberek kezdtek öntudatosabbá, egyéniségükben erősebbé válni, akkor jött el az idő a kereszténységhez való kapcsolódás egyházi megreformálására. Az egyre öntudatosabban kereső emberek, szabadabban közelíthették meg a krisztusi tanokat.

A szabadságot kell megszereznünk a Földön, ezért lassan mindenkinek saját magának kell személyes kapcsolatot kialakítania lélekben Krisztussal. Így már nemcsak elhisszük, hanem meg is érthetjük, hogy mi is az a kereszténység, mit is jelent Krisztus megváltó tette.

Mai törekvésünk az, hogy a Krisztus megértésének erősítésével a kereszténység áthassa életünk minden apró részletét. Annak ellenére, hogy Luther Márton azt kérte követőitől, hogy nevét ne emlegessék, és ne lutheránusoknak, hanem keresztényeknek nevezzék magukat, mégis minden évben október utolsó napján feltesszük a kérdést: Ki volt Luther Márton?

Sokak szerint egy csalódott, kiugrott szerzetes, aki leckét adott a keresztény szabadságból egy totalitárius keresztény kultúrának. Mások szerint egy német pap, aki vitázott az ördöggel, esetleg egy bőbeszédű paptanár, a munka megszállottja, aki a természetben, a zenében és a nyelvben feltáruló határtalan jó érzékkel és ízléssel ragadta meg a lényeget. 

És vannak, akik úgy vélik, egy családapa, aki rajongott a gyerekekért, az állatokért, az ételért, és akinek bámulatba ejtő pszichéje számtalan művében jutott kifejezésre. Amit bizton állíthatunk: elkötelezett volt az egyetemes papság védelme melletti és a hierarchikus klerikalizmus (az egyház befolyása a politikai rendszerben) elleni harcra.

Hatalmas irodalmi hagyatéka több mint négyszázötven tanulmányból áll, ezenkívül több mint háromezer igehirdetés és huszonhatezer levél maradt utána.

Elképesztő sebesség, intenzitás és alkotóképesség jellemezte életét és munkáját, ő mégis mély alázattal azt kérte követőitől, hogy ne az ő nevét emlegessék, s ne lutheránusoknak, hanem keresztényeknek nevezzék magukat.

A mai, vezetett gondolkodású világunkban Luther radikális gondolkodása követendő példa.

Bartha Erzsébet,
a Mi Hazánk Hitéleti és Civilügyi Kabinetjének vezetője

Ez az írás nem feltétlenül tükrözi a Magyar Jelen szerkesztőségének álláspontját.