Három világrekorddal a trianoni országcsonkítás ellen

1931. július 15–16-án repülte át az Atlanti óceánt a két világhírű magyar pilóta: Endresz György és Magyar Sándor. Repülőútjukkal a gyalázatos trianoni döntés igazságtalanságaira kívánták felhívni a világ figyelmét egy nem mindennapi cselekedettel. 

A nagyon veszélyes feladatra egy Lockheed-Sirius 8A-típusú, 460 lóerős, speciális felépítésű repülőgéppel vállalkoztak. Az Amerikai Egyesült Államokból Csonka-Magyarországra induló repülőgépük oldalára hatalmas betűkkel írták fel, hogy: „Justice for Hungary – Igazságot Magyarországnak!” A két óceánrepülő a 26 óra 20 perces (más források szerint 25 óra 59 perces) repülés során három világrekordot is felállított: a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére az Északi Atlanti-óceánt 13 óra 50 perc alatt repülték át (csaknem két órát verve az előző rekorderre), továbbá óránkénti 250 kilométeres átlagsebességgel ők jutottak el leggyorsabban Amerikából Európába, és ők repültek legtovább az öreg kontinensen.

forrás: hirado.hu/Nemzeti Fotótár

Magyar Sándor 1898-ban Szekszárdon született, az I. világháborúban kitüntetett pilótaként vett részt. 1920-ban ő volt az első postajárat pilótája (Budapest–Győr), de később nem talált munkát, ezért Kanadába emigrált. Ő volt az 1931-es magyar óceánrepülés egyik kezdeményezője, és a Justice for Hungary – Igazságot Magyarországnak! elnevezésű repülőgép navigátora.

1927-ben, Detroitban találkozott Rothermere lorddal, aki ösztönzésül 10 ezer dollár jutalmat ajánlott fel neki a terv sikeres végrehajtása esetére. Lord Rothermere újságjában, a Daily Mailben is kiállt a trianoni békeszerződés revíziója mellett. Érvelése szerint Angliának érdeke az európai béke megszilárdítása, amelynek egyik feltételét az igazságtalan békeszerződés revíziójában látta. 

Öt héttel Lord Rothermere cikkének megjelenése után, és részben annak hatására politikusok, gyárosok, földbirtokosok, kereskedők, bankárok részvételével megalakult a Magyar Revíziós Liga.

Ekkor került a figyelem középpontjába Magyar Sándor terve, melynek sikeres végrehajtásához a legjobb magyar szakemberek utaztak ki Amerikába. Egyikük, az 1893-ban a bánsági Perjámoson, szegény földműves sváb család gyermekeként született Endresz György az első világháborúban szintén tábori pilótaként harcolt az olasz és a balkáni hadszíntéren. A háború után egy ideig az Aeroexpress légitársaság Budapest és Bécs között közlekedő utasszállító gépeit vezette. Amikor a cég tönkrement, sportrepülő-oktatóként próbált megélni. 1930 tavaszán őt kérte fel a Magyar Aero Szövetség, hogy Bánhidi Antal repülőmérnökkel kapcsolódjon be az óceánrepülő-vállalkozásba.
Eredetileg Trianon tizedik évfordulójára szerették volna az óceánrepüléssel a világ figyelmét Magyarországra felhívni, de a szervezéssel kapcsolatos nehézségek miatt a rendkívüli repülőteljesítményre csak egy évvel később, 1931 júliusában kerülhetett sor.

forrás: hirado.hu/Nemzeti Fotótár

A repülőgép megvásárlásához egy önzetlen magyar emigráns, a győri származású Szalay Imre Emil segítette hozzá őket, aki huszonötezer dollárt, szinte a teljes magánvagyonát erre a célra áldozta. A repüléshez egy korszerű, Lockheed-Sirius 8A-típusú, 460 lóerős gépet alakítottak át. 

A gép szilárdsági és teljesítményi adatait, továbbá a várható üzemanyag-fogyasztást viszont a magyaroknak kellett kiszámítaniuk, a gyár ugyanis nem garantálta teljes terheléssel a felszállást, mert előtte két ugyanilyen típus már a startnál katasztrófát szenvedett, a harmadik pedig landoláskor semmisült meg.

Ezért Bánhidi Antal határozta meg az út megtételéhez szükséges üzemanyag-mennyiséget és a tervezett repülési időt. A magyar mérnök szakértelmét bizonyítja, hogy a tényleges idő a tervezettől mindössze 10 perccel tért el.

A Justice for Hungary 1931. július 15-én, kora reggel indult el Magyarország felé. 

Kezdetben felhőben, ködben repültek, az első hét órát gyakorlatilag teljesen vakon tették meg, csak 1400 kilométer repülés után tudták felvenni először a kapcsolatot egy hajóval. A sors kegyetlen fintoraként, 5770 kilométer megtétele után, a cél előtt néhány kilométerre leállt a gép motorja, pedig még közel 100 liter benzin volt a tartályokban. Endresz kénytelen volt kényszerleszállást végrehajtani Bicske határában, ahonnan különgéppel vitték őket Mátyásföldre. A 26 óra 20 perces repülés a politikai cél mellett kiemelkedő sportteljesítményt is jelentett, az Igazságot Magyarországnak! három repülési világrekordot döntött meg.

1932-ben Endresz György a világ óceánrepülőinek találkozójára készült Bitay Gyula rádiótávírász navigátorral Rómába. Repülőgépük május 21-én 15 órakor ért Róma Littorio repülőterére. A leszállás előtt a gép megbillent és lezuhant, a pilóták életüket vesztették. Emléküket megőrizte a magyarság, még úgy is, hogy az 1970-es évek végéig teljes hallgatás övezte az első magyar óceánrepülést. 1932-ben öt utcát neveztek el a tragikus pilótabalesetben elhunyt Endresz Györgyről, de 1953-ban mindenhonnan törölték a nevét.

Endresz György és Magyar Sándor emlékműve (forrás: harmashatarhegy.hupont.hu)

Csak 1979-ben sikerült társadalmi kezdeményezésre Endresz György Nemzeti Pantheonban található sírján a korhadt fakereszt helyére gránit emlékművet állítani. 1981-ben már azt sem lehetett megakadályozni, hogy felavassák az óceánrepülők emlékművét a magyarországi leszállás egykori helyszínén, Bicske közelében. A vörös színű faragott kőtömb fehér márványtábláján az alábbi felirat olvasható: „Ezen a területen ért földet Endresz György és Magyar Sándor az óceán átrepülése után 1931. július 16-án. A magyar sportrepülők, 1981.”

A rendszerváltozás után, 1992. október 26- án Magyarország római nagykövetségének előkertjében Raffay Ernő honvédelmi államtitkár ismét  felavatta Endresz György és Magyar Sándor emlékművét. A régi emlékoszlopot ugyanis a ’40-es évek végén a követség munkatársai itthoni utasításra lerombolták, de sikerült eredeti formájában és felirattal újjáépíteni. Azóta újra utcákat is elneveztek a Justice for Hungary pilótájáról Kispesten, Bicskén és Pécsett, 2005 óta pedig a felcsúti általános iskola viseli Endresz György nevét.