Összehasonlító elemzés a rendszerváltás előtti és utáni három évtizedről.
Lehangoló képet nyújt napjainkra a magyarság. Akikben van még társadalmi együttérzés, azok bizonyára aggódva nézik a jelenséget, és töprengenek azon, hogy hogyan lehetne változtatni a kialakult helyzeten.
Eljött az idő arra, hogy a magyar közvélemény elé táruljon egy igen nagy horderejű, ám az átlagember által eddig alig ismert jelenség. Ez a jelenség – ami eddig tabukérdés volt – igen nagy kárt okozott, és ha továbbra is fennmarad, akkor további súlyos veszélyeket idéz elő Magyarország számára. Fontos megemlíteni, hogy a nemzetükhöz elkötelezett kormányok időről időre számvetést készítenek az állam fejlődéséről, megállapítják az eredményeket és a hiányosságokat. Magyarországon is kellett volna egy számvetést látnunk az 1990 óta eltelt több mint három évtizedben. Ezt a számvetést sem a magyar kormány, sem egy hivatott intézmény nem készítette el, és ebben mára súlyos mulasztás áll fenn.
Tudjuk, hogy milyen megpróbáltatást éltek át a magyarok az elmúlt több mint három évtizedben:
- ’90 után elveszett a nemzeti termelő vagyon 50%-a, s azon belül – az ÁSZ jelentése szerint – 30% nyom nélkül tűnt el.
- A ’90-es évek közepére megszűnt 1,5 millió munkahely, ami az életszínvonalban súlyos visszaesést, sőt egészségügyi károkat okozott.
- 2006 után 7 éven át folyamatosan csökkent a magyar jövedelem.
- A gazdasági válsággal egy időben – hazánkban egyedül álló módon – 1,5 millió devizahitelest elszegényítettek.
- 2023-ra bekövetkezett egy brutális, 25%-os infláció, ami más országban 10-15% volt. Ezzel elveszett a lakosság megtakarításának 1/4-e.
A történtek kapcsán semmiféle mélyebb kormányzati vizsgálat máig nem indult, s ezzel az ország elnyerte a dicstelen „Következmények nélküli ország” címet.
Bár kormányzati számvetés máig nem készült, de kiindulásként jelzésértékű a TÁRKI 2021-es jelentése, mely szerint a magyar társadalom 3/4-része – uniós szinten – szegény! Sajnos ebben még Bulgária is jobb helyzetben van nálunk. Ezek után még inkább szükséges lenne az elmúlt három évtized társadalmi mérlege. A vizsgálatban először a ’90 előtti és a ’90 utáni három évtized eredményeit érdemes egymással szembe állítani. Lássuk először az életszínvonalat meghatározó jövedelmet!
A jövedelem értéke 1960 és 1990 között 150%-kal nőtt, míg a rendszerváltás utáni kb. három évtizedben, 1990-től 2022-ig, mindössze 54%-kal. A rendszerváltás utáni jövedelmi növekedés csupán egyharmada az azelőtti három évtizednek, (ld. Ábra).
Foglalkoznunk kell azzal a gondolattal, hogy milyen jövedelmi eredménye lenne mára, ha megmaradt volna az 1960 és 1990 közötti átlagos növekedésütem. Vagyis, ha nem lett volna rendszerváltás, a mai jövedelmi érték mellett egy 4 tagú családnak nagyjából 50 millió Ft-tal lenne több jövedelme! (ld. 1. diagram: fehér téglalapok összege)
Elképesztő csalódást jelentenek ezek a számok és kimondatják, hogy az 1990 utáni három évtized jövedelmi fejlődésének dinamikája fájdalmasan elmarad a Kádár-rendszer utolsó három évtizedétől. Így érthető, hogy sokan vannak olyanok, akiknek súlyos elkeseredést okoz az 1990 után kialakult többpárti rendszer, mert a Kádár-érában is sok veszteség érte őket.
Bár eléggé elkeserítő a jövedelmi hiányosságunkat látni, de valljuk be, hogy akkor lehet ezen a téren elvárásunk, ha kellő nagyságú a munkatevékenységünk. Más szóval – az elvárt jövedelemfejlődéshez – képes-e az ország elegendő GDP-értéket előállítani? Eszerint a jövedelem és a GDP arányát kell mélyebben megvizsgálnunk. E téren még döbbenetesebb jelenséget láthatunk.
A ’90-es évek elején a jövedelmek kicsit visszaestek, de a GDP arányában javultak (ld. 2. diagramm: zöld téglalapok). Ez amiatt is lehetett, mert megszűnt a Munkásőrség, a Hazafias Népfront, és más, ballasztot jelentő kommunista szervezetek. 1995 után azonban a jövedelem/GDP arány láthatóan romlott (ld. 2. diagram: fehér téglalapok). Konkrétan az elmaradás 1995 és 2006 között 7%-os volt, míg 2006 és 2022 között 12-17%. Ha összeadjuk a 1995 és a 2022 közötti jövedelem-elmaradás értékét (ld. diagramm: fehér téglalapok), akkor az egy 4 tagú családra vetítve kb. 20 millió Ft-ot tesz ki.
A rendszerváltás utáni GDP-arányos 20 millió Ft-os jövedelem elmaradásnak megvolt a lakosságra gyakorolt hatása:
– Az 1990 előtti három évtizedben született 4,6 millió gyermek. 1990 után pedig 2,9 millió, a hiány 1,7 millió meg nem született gyermek!
Ha maradt volna legalább a ’90-es születési szám, akkor ma 10 millió felett lenne a magyarok lélekszáma.
– Az 1990 előtti három évtizedben épült 2,1 millió lakás, míg a rendszerváltás utáni három évtizedben csak 800 ezer lakás épült. Vagyis a ’90 után épült lakások száma mindössze 38%-a a ’90 előttinek.
– Megjelent egy szellemi visszaesés is, mert 1990 előtti három évtizedben 55 ezer találmányunk volt, a rendszerváltás után csak 25 ezer. A ’90 előtt évi találmányszám kb. 2000 volt, ma pedig évi 400, vagyis a találmányok száma 20%-ra csökkent.
A termeléshez hozzáadott szellemi érték nagyon alacsony, így képtelenség, hogy a megmaradt magyar gyártókapacitás talpra álljon. Így nehéz a jövőben versenyképes termékeket előállítanunk.
– Látnunk kell azt is, hogy a TÁRKI által megnevezett 7,5 milliós szegény tömeg döntően a falvakban él, az ott lakók keresete rendkívül elmarad a városiakétól, valamint vagyonuk töredékére csökkent. Erős a falvak kiürülése és vagyonvesztése, s egyben az ott lakó fiatalság elvándorlása. Tehát a falvak beáldozását is látnunk kell a rendszerváltás kapcsán. Másrészt az alacsonyan tartott bérek miatt látható egy nyugatra vándorlás, főleg a képzett fiatalok körében.
Belátható, hogy egy mielőbbi társadalmi beavatkozásra van szükség, vagyis egy jövedelmi helyzetet megjavító és megerősítő terápián kell átesnie a magyarságnak. A feladat kapcsán két irányba kell tekinteni.
– Egyrészt meg kell javítani a 7,5 milliós hazai tömeg anyagi helyzetét, amely a TÁRKI 2021-es jelentése szerint uniós szinten szegény. Ehhez vissza kell kapnia azokat a javakat – családonként kb. 20 millió Ft-ot –, amit eddig esetükben visszatartottak.
– Másrészt le kell fejteni a jövedelmet elszívó piócákat, s ezzel igyekezni kell elérni, hogy napjainkra a magyar jövedelem ne csak 1,54-szerese legyen az 1989-es értéknek, hanem 2,5-szerese, mint az 1990 előtti három évtizedben volt.
Valószínűleg sokan kételkedhetnek abban, hogy a (kétgyermekes) családoknak járó 20 millió Ft visszakapható-e? Ne higgyük, hogy ez a pénz nincs meg! Megvan az, csak másokat gazdagít. Olyanokat, akik önző módon kihasználták a magyar társadalmat és kiugró nyereségre tettek szert. Csak meg kell találni a visszaszerzés módját! A 20 millió Ft-os veszteség puszta kimondásával is már fontos történelmi állomáshoz érkezhet a magyarság. Lezárulhat legalább a jövedelmet visszatartó korszak. Ez a vesztes korszak azért állhatott fenn eddig, mert érintetlenül hagytuk az ártó és a megkárosító mechanizmusok működését. A 20 millió Ft-os veszteség puszta felvetésével, majd annak visszakövetelésével véget vethetünk a „Következmények nélküli ország” korszakának és elindulhat egy új nemzeti lét Magyarországon.
P.Á.
(forrás: Világ Magyarsága)
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
