A múlt évi aszály után a termés mennyiségében és minőségében is jelentős előrelépés várható. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) szerint a piaci viszonyok ugyanakkor nem ilyen kedvezőek. A tengerentúli dióval nehezen tudja tartani a versenyt a hazai áru.
Somogyban – ahol mintegy 618 hektáron foglalkoznak diótermesztéssel – már megkezdődött a betakarítás. Az első tapasztalatok szerint a gyümölcsméret, a beltartalom (kitelt gerezdek) és a színeződés (szép világosbarna) is jónak mondható. A sok eső azonban egyben növényvédelmi problémákat is okozott. Lengyeltótiban közepes termést várnak jó méret és minőség mellett. A dióburok-fúrólégy nagyüzemi körülmények között nem okozott gondot, de a baktériumos fertőzésekkel meg kellett küzdeni, amiben az egyre szűkülő szerválaszték sem segítette a termelők munkáját.
Nem jól alakulnak a piaci viszonyok
Miközben az idei terméssel elégedettek lehetnek a gazdák, a piaci viszonyok korántsem alakulnak kedvezően. Az ismeretlen eredetű és megkérdőjelezhető minőségű ukrán és moldáv dióbél komoly gondot jelent a hazai termelőknek.
A külföldi, egyértelműen rosszabb és egyenetlenebb minőségű, napon szárított, potenciálisan szermaradékokat tartalmazó dióbél minden évben alaposan lenyomja a hazai dióárakat. A nyers héjas dió, valamint a szárított, osztályozott héjas dió termelői ára nagyot esett az elmúlt két évben. A minőségi alapú megkülönböztethetőség elérése ugyanakkor jelentősen javíthatna a hazai termék elismertségén, és építené a fogyasztói bizalmat is.
A dióbél mellett héjas dióval is találkozhatnak a fogyasztók. A nagy áruházláncok pultjain szinte egész évben megtalálható a csonthéjas gyümölcs. Az európai áruházláncokba május óta érkezik a chilei és ausztrál héjas dió, november végén pedig a kaliforniai dió színesíti a kínálatot, de időről-időre megjelennek kínai tételek is az európai kiskereskedelmi láncokban.
A chilei és az ausztrál dió kiszorította a magyar terményt az áruházláncokból
A NAK és a FruitVeB szerint komoly fenyegetést jelent az európai piacok szűkülése a tengerentúli versenytársak megjelenése miatt, akik ráadásul nagyon gyorsan, az utóbbi 10-15 évben fejlesztették fel európai eladásaikat. Míg korábban az európai láncoknál voltak olyan tenderkiírások, amelyek kifejezetten magyar dió beszerzését irányozták elő – részben jó minősége, részben előnyös szezonalitása miatt –, ennek azonban mára nincs nyoma a kereskedőknél. A chilei és az ausztrál dió kiszorította a magyar terményt az áruházláncokból. Ennek oka, hogy a magyar dió elveszítette versenyképességét a szintén korán a piacra érkező chilei és ausztrál dióval szemben. Ez pedig nemcsak a külföldi boltokra, hanem a hazánkban működő üzletláncokra is igaz.
A versenyképességünk javítása érdekében rövid időn belül jelentősen, hektáronként 4 tonnára kellene emelni a hazai nagyüzemi termésátlagokat. A termesztés hatékonyságának növelése érdekében elengedhetetlen a termesztéstechnológia fejlesztése, a művelési rendszer korszerűsítése, elsősorban jobban kezelhető koronaforma kialakítása, mellyel a növényvédelem problémái az egyébként jellemző sűrű koronában problémamentesen megoldható. A kisebb koronaforma és a rendszeres metszés a termőrészek megújulását is folyamatossá teszi, mellyel a diósokra szintén jellemző felkopaszodás, és a termőrészek elöregedése is mérsékelhető – írja elemzésében az agroinform.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
