Kristóf László és Palotás Ferenc egykori csendőrnyomozó törzsőrmestereket 1959-ben végezték ki Ságvári Endre „meggyilkolásában való részvételük miatt”. „Bűnük” mindössze annyi volt, hogy 1944 nyarán részt vettek a kommunista legendáriumban hőssé avatott Ságvári Endre letartóztatásában, amely során a saját maga kezdeményezte tűzharcban Ságvári is életét vesztette.
Cselényi Antal detektív, Kristóf László csendőrnyomozó törzsőrmester, Palotás Ferenc csendőrnyomozó törzsőrmester és Pétervári János rendőrőrmester 1944. július 27-én a Budakeszi úti Nagy cukrászdában felsőbb utasításra megkísérelték elfogni Ságvári Endrét és társát. A magyar királyi rendőrség budapesti főkapitánya 1944. július 28-án kelt kitüntetési előterjesztéséből kiderül, hogy a csillaghegyi nyomozó csoportnál szolgálatot teljesítő Cselényi Antal, Kristóf László és Palotás Ferenc hosszú megfigyelés után jutottak nyomára Ságvári Endrének, aki akkor már mintegy hét éve földalatti baloldali szervezőmunkát végzett és vezetett.
Ságvári Endre a felszólítást követően benyúlt az asztalon lévő aktatáskájába, mintha az igazolványát akarta volna kivenni, azonban
egy nagy kaliberű, kilenc milliméteres, főleg katonai célra szolgáló pisztolyt húzott elő, és rögtön lövöldözni kezdett.
Cselényi Antalt a jobb vállán, Kristóf Lászlót a jobb combján sebesítette meg, míg a segítségükre siető Pétervári János rendőrőrmester gépkocsivezetőt haslövés érte. A menekülő Ságvárira végül az időközben talpra álló Cselényi adta le végzetes lövést. Pétervári János néhány nappal később hunyt el a kórházban.
Ságvári Endrének 1945 után országszerte számos szobrot és emléktáblát állítottak, intézményeket és közterületeket neveztek el róla, az elfogására érkező nyomozókat pedig évtizedekre megbélyegezte a kommunista hatalom. Kristóf Lászlót és Palotás Ferencet 1959-ben koncepciós perben ítélték halálra, miközben szolgálatukat teljesítve, a törvényes államhatalom képviselőjeként léptek fel a nekik ellenálló Ságvárival szemben.
2006-ban a Legfelsőbb Bíróság az 1959-es bírói határozatot minden részletében jogsértőnek minősítette, ezért Kristóf Lászlót jogerősen felmentette.
Kristóf László emléktáblája Verőcén
Dr. Zétényi Zsolt jogász az Ártatlanul jeltelen sírban – A Kristóf-ügy című jog- és rendvédelem-történeti tanulmány és forráskiadványában rámutatott, hogy Ságvári Endrével szemben 1942-1944 között többirányú nyomozás folyt, ellene ez idő alatt három ízben adtak ki elfogatóparancsot. Ennek oka az állam és társadalom erőszakos felforgatására és megsemmisítésére irányuló izgatás vétsége és hűtlenség bűntette volt.
A budapesti királyi ügyészség elnöke 1944. március 13-án kelt jelentésében számolt be a Béke és Szabadság című illegális lap szerkesztője, Ságvári Endre elleni nyomozás elrendeléséről: „Tisztelettel jelentem, hogy Budapesten a Békepárt nyomdájában előállított Béke és Szabadság című lap 1944. évi március hó keltezésű 1. számának tartalma által elkövetett az 1921. évi III. tc. 5. § -a első bekezdése alá eső az állam és társadalom erőszakos felforgatására és megsemmisítésére irányuló izgatás vétsége és az 1930. évi III. tc. 59. §-ának 1. pontjába ütköző hűtlenség bűntette miatt a nyomozást a Bp. 84. §-a alapján elrendelem s egyidejűleg a vád tárgyává tett sajtótermék bárhol található összes példányainak és a vád tárgyává tett sajtóközlemény kéziratának a lefoglalását indítványoztam. […] A vizsgálóbíró e lefoglalást a B. L. 3473/1944. számú végzésével elrendelte..”
Az 1921. évi III. tc. 5. §-a első bekezdése szerint: „Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatását vagy megsemmisítését, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos úton való létesítését követeli, erre izgat vagy mást felhív, vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő.”
Az 1930. évi III. tc. 59. §-ának 1. pontja szerint: „A hűtlenség bűntettét követi el és tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal büntetendő, aki háború idején: 1. a magyar állam vagy szövetségese fegyveres erejének vagy a velük közösen működő fegyveres erőnek szándékosan hátrányt vagy az ellenségnek szándékosan előnyt okoz.”
A Béke és Szabadság 1944. július 15-ei számában az ellenséghez való átállásra és – a harcoló hátországban – fegyveres ellenállásra szólított fel, amely kimerítette a hazaárulás tényét.
Ságvári Endre diverzáns tevékenységet folytatott, tehát az akkor hatályos jogszabályoknak megfelelően akarták őrizetbe venni. A nyomozók fegyverhasználata szintén jogszerű volt, amelyet a világ bármely országában megtennének, ha valaki tüzet nyit a rendőrökre.
A kommunista pártok a Kommunista Internacionálé (Komintern) szekcióiként működtek, ezért a hazai illegális kommunista mozgalom tevékenysége a Szovjetunió számára végzett felderítő munkának minősült.
Csarnai Márk
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
