Aggasztóan emelkedett a tengeri kalóztámadások száma az év első negyedévében. A jelenségnek különös színezetet ad a koronavírus-világjárvány. Az annak következtében felhalmozódó, felesleges kőolaj-készletek miatt, történelmi mélypontra zuhantak az olajárak. Az olaj egy részét már a tengereken tárolják, ám most megérkezett a figyelmeztetés: kalózok célpontjaivá válhatnak a hatalmas, vízen lebegő tározók, és nem csak az olaj miatt.
A világon egyre nagyobb kihívást jelent az egyelőre feleslegesen kitermelt, fel nem használt kőolaj illetve származékainak tárolása. A koronavírus-világjárvány miatt a kereslet annyira lezuhant, hogy a készletek egy részét már a tengereken tárolják. Az Origo beszámolt arról is, hogy Kalifornia partjainál több tucat tanker, összesen több millió hordónyi olajjal vár arra, hogy kirakodhasson, és szerte a világon egyre több olajat tárolnak a vizeken a finomítók leállása és a tározók szűkös kapacitásai miatt.
Az olajipar most egy újabb sajátos, regionális fenyegetéssel kell, hogy szembenézzen, ez pedig a Nyugat-Afrika partvidékén felerősődő tengeri kalózkodás. A hatalmas Guineai-öböl térségben – emlékeztet a CNBC – nyolc olajexportáló ország található, közöttük a világ egyik legnagyobb kitermelője, az OPEC-tag Nigéria, melynek gazdasága egyébként egyoldalúan függ a kőolajtól.
A kalózkodás intenzitásának növekedése valamennyi érintett ország számára kihívás, ám a jelenség hatása jóval túlmutat Nyugat-Afrikán, és érinti nagy nemzetközi olajcégek teljesítményét, valamint a beszállítói láncokat is.
A helyzet azért válhat hamar aggasztóvá, mert most a koronavírus-járvány visszaszorítása köti le az országok figyelmét.
Erre a feladatra pedig általában az európainál és észak-amerikainál jóval szűkösebb források és kevesebb eszköz áll rendelkezésükre. Ilyen helyzetben az ottani kormányok és hatóságok gyakran nem tudnak eredményesen fellépni a tengeri banditákkal szemben.
Most a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara szakosított intézménye, a londoni székhelyű International Maritime Bureau (IMB) tett közzé riasztást a fegyveres tengeri rajtaütések száma kapcsán. A szervezet jelentése szerint az első negyedévben globálisan 47, kalóztámadásnak minősíthető incidenst regisztráltak három hónap alatt, szemben a tavalyi év azonos időszakára nyilvántartott 38 támadással. Az idei első negyedéves esetekből 21-et a Guineai-öbölből jelentettek.
Egyre forróbb a helyzet a kalózkodás új gócpontjában
Az idei első negyedéves adatok alapján kijelenthető: továbbra sem azok a nem is olyan régen még olyan rosszhírű helyek, mint a Malaka-szoros vagy Szomália partvidéke a legveszélyesebb vizei a világnak a kereskedelmi hajózás szempontjából. Utóbbi térségben lényegében el is tűnt a kalózaktivitás, bár elemzők folyamatosan figyelmeztetnek arra, az ott fennálló problémák miatt, bármikor újra is éledhet.
Az igazi gócpont most Nyugat-Afrika. Az IMB jelentése szerint, csak idén eddig összesen tizenhét legénységi tagot raboltak el az itt áthaladó hajókról váltságdíj reményében, a partoktól 45-75 tengeri mérföldes (80-130 kilométeres) távolságra.
A legtöbb támadás Nigéria vizeihez köthető, de az aktivtás 2020-ban és 2021-ben növekedni fog a térség többi államában is, ez pedig a hajózási szektorban és az olajipari szereplők számára is komoly aggodalomra adhat okot – áll a Verisk Maplecroft nevű globális kockázati elemző és stratégiai kutatóműhely szakértői állásfoglalásában.
S valóban, ahogy az Origo megírta, nemrég Benin vizein rohantak le motorcsónakokkal fegyveres kalózok egy konténerszállítót. Március 22-én pedig Gabon partjainál rabolták el az MSC Talia F nevű konténerhajó legénységének hét tagját tengeri haramiák. Az elemzők szerint Togo, Benin, Kamerun vizein lehet számítani Nigéria mellett a leginkább az aktivitás növekedésére, kisebb részben pedig Gabon, Egyenlítői-Guinea, valamint Ghána partvidékein.
Ezzel párhuzamosan a szomáliai visszaesés okaként a hatékony haditengerészeti őrjáratokat, a hajók fedélzetére felbérelt fegyveres biztonsági szolgálatokat, valamint a hatóságok és a szektor szereplői közötti átlátható együttműködést lehet megnevezni, állítja az IMB igazgatója, Michale Howlett. Ezek egy része ugyanakkor olyan, amit a kontinens többi részén nemigen lehet most megvalósítani, mivel a regionális biztonsági erőknek sokszor a megfelelő felszerelésük is hiányzik ahhoz, hogy hatékonyan léphessenek fel a fegyveres bűnözőkel szemben – állítja Alexandre Raymakers, a Verisk Maplecroft (VM) vezető Afrika-elemzője.
Így fenyegeti a kalózkodás az olajipart
Már 2019-ben egyértelmű jelei voltak a nyugat-afrikai kalózkodás erősödésének, különösen a Nigériához köthető aktivitásnak. A tavalyi incidensek nagyjából 60 százaléka nigériai felségvizeken történt, elsősorban a Niger-folyó deltavidékén, valamint Lagos kikötőjének térségében.
A Statista összesítésében így szerepelnek a 2019-es tengeri kalóztámadások számai a leginkább érintett országok bontásában:
Nigériában a Niger-folyó deltája az ország olajiparának központja, számos jelentős, külföldi érdekeltségű olajipari infrastruktúrával, vezetékrendszerrel, feldolgozóval, és a térségbe épített tározókkal, ugyanakkor ingadozó biztonsági helyzettel. Az abujai kormány akarata csak korlátozottan érvényesül ebben a térségben.
De a Guineai-öbölben működik például az Egina-olajmezőről elnevezett tengeri úszó olajplatform, mely a kőolajban gazdag ország legnagyobb tengeri olajlétesítménye, napi 200 ezer hordós kapacitással. Az Egina-mező 150 kilométerre található Nigéria partjaitól, 1600 méteres mélységű vízben. A 16 milliárd dolláros beruházásban több év előkészítő munka után, 2018 decemberében indult meg a termelés.
„Mind a hajózási társaságoknak, mind pedig az olaj- és földgázipari vállalatoknak további kihívásokra kell számítaniuk, amik az ellátási láncokat, az export útvonalakat, valamint a költségek növekedését érintik. Több váltságdíjat kell majd fizetniük a legénység szabadon bocsátásáért” – prognosztizálja Alexandre Raymakers a Guineai-öbölben várható fejleményeket a közeljövőben.
Ez pedig a kalózkodásban lezajló gyökeres változást jelez.
Mégpedig azt, hogy bár a kalózok célpontjai lehetnek az olajszállítók és a tengeri olajtározók is a rakománnyal együtt, a kalózokat elsősorban az eltérített hajók személyzetéért remélt váltságdíj motiválja. Míg korábban – fejti ki az elemző – a tankereken és a szárazföldi létesítményeken való rajtaütések mögöttes célja az volt, hogy a feketepiacokon értékesítsék a zsákmányolt olajat, addig az árak 2015-ös beszakadása arra késztette a kalózokat, hogy átgondolják stratégiájukat. Most már a váltságdíj reménye az, ami miatt hajókra csapnak le.
Ezt segíti elő az is esetükben, hogy – ellentétben a szomáliai kalózokkal – a deltavidék banditái nem használnak számukra biztonságos kikötőket, az eltérített hajókat nem tudják hova elrejteni a partvidéken. Így ténylegesen hajót vagy rakományt ritkán rabolnak el. Annál inkább csábító célpont számukra az azokon szolgáló tengerészek.
Az olyan nagy olajipari cégek, mint a Shell, az ExxonMobil, a Total, a Chevron és az Eni, amelyek Gabontól kezdve Egyenlítői-Guineán át Nigériáig bezárólag működnek, különös kockázatnak vannak kitéve a szórványos, mégis rendkívül romboló kalózkodás miatt, ami zavart okoz ellátási láncaikban”– értékeli Raymakers. Szerinte a nigériai tapasztalatok sok nagy céget arra ösztökéltek, hogy fejlesszék biztonsági megoldásaikat, de a kisebb cégeknek még így is nagy veszélyt jelent a kalózkodás növekvő kockázata.
A VM elemzője úgy véli, a kalózok következő célpontjai a tengeri tározók lesznek, amelyek belsejében az eladatlan olaj rejlik.Ezek a mozdulatlan nagy olajplatformok könnyű célpontot jelentenek a kalózoknak az értékes nyersanyaggal együtt, így az azokon végrehajtott rajtaütésekre lehet számítani.
Ez pedig azt jelenti, hogy a cégeknek további költségnövekedésre kell készülniük a biztonsági megoldások megerősítése, illetve az esetleges váltságdíjak kapcsán, ami különösen érzékenyen érinti őket a rekordalacsony olajárak mellett. A témával foglalkozó szakértők szerint önmagában az a kiadások növekedését vetíti előre, hogy a kalóztámadások miatt a szállítmányok csak késve juthatnak célba.
Az elemzők a tározók mellett, a kalózok elsődleges célpontjaként a Niger deltájából induló olajszállítmányokat nevezték meg. Például az Exxonnak dolgozó, a deltavidékről induló Zaro szállítóhajót tavaly decemberben, Egyenlítői-Guinea térségében támadták meg, és hét legénységi tagot hurcoltak el a fedélzetről.
A VM elemzője szerint a kalózkodás jelensége mögött húzódó társadalmi-gazdasági problémák egyelőre nem enyhülnek, ezért kell számítani a fegyveres rajtaütések számának növekedésére.
Az IMB igazgatója pedig minden érintettnek azt tanácsolja, a tengeri biztonság kockázatai és a kalózkodás jelenségének erősödése okán, kövessék a szervezet kifejezetten Nyugat-Afrika térségére megfogalmazott ajánlásait.
Forrás: origo.hu
