Ki tudja milyen indíttatásból, de a Disney úgy érezte, itt az ideje, hogy a 2003-as Kísértetkastély kapjon egy rebootot, vagyis újraforgassák. Bár, a kultúrmarxizmus korában a helyesebb szó talán nem is az újraforgatás, hanem a „korszerűsítés” lenne. Hiszen, tudjuk, a múltat végképp el kell törölni, a korábbi alkotásokat pedig a kor szellemének megfelelően kell „korrigálni”.
Ennek jegyében kérték fel rendezésre a néger Justin Simient, aki korábbi alkotásaival, mint pl. a Netflixen futó „Dear White People”-el (Kedves fehér ember) már bizonyította, gondolkodásának központjában a faji kérdés áll. Így aztán nem meglepő, hogy mikor a szereposztásra került sor, a rendező deklarálta, célja, hogy a 2023-as Kísértetkastély olyan fekete legyen, amennyire csak lehetséges.
Untig ismételt közhely, de ettől függetlenül képzeljük el, mekkora médiahisztéria kísérne egy filmet, ha a rendező kijelentené, olyan fehérré szeretné tenni alkotását, amennyire csak lehetséges, és kizárólag fehér színészek jelentkezését várja.
Ez „színtiszta” rasszizmus, ami már történelmi filmeknél is megengedhetetlen. De a deklaráltan „négercasting” pedig „progresszív” és „felvilágosult”.
Nem igazán tudom, hogyan csináljak olyan dolgokat, amik valamilyen szinten nem személyesek
– nyilatkozta a Yahoonak a rendező, aki még csak meg sem próbálja tagadni, hogy képtelen úgy megírni egy történetet, hogy abba ne vigye bele saját frusztrációját és világlátását.
Mint filmkészítő, hatalmas vágyam, hogy filmvászonra vigyem New Orleans, de azon belül is főleg a fekete kultúra történetét
– jelentette ki, hozzátéve:
Ez a jazz szülőhazája. Itt lehet a legjobb ételeket enni az egész országban. És minden, kultúránkat befolyásoló jelentős hatás ebben az időben New Orleansből jött. Onnan, ahol a feketék, fehérek, indigók és a latinók mind szabadok voltak. És számomra ez volt a prioritás, hogy ezt visszaadjam a filmben is.
Számára nem is volt kérdés, hogy a 2003-as, eredeti mű, „túl fehér”, ezért „korrigálni kell”, hogy „kellően sokszínű” (értsd. minél feketébb) legyen. Szerinte ezt az indokolja, hogy New Orleans lakossága 85 százalékban fekete. (Érdekes, hogy a középkori filmeknél valahogy már nem számít, hogy az adott országban akkoriban hány néger élt, és azok milyen státuszban tevékenykedtek.)
Szerencséjére a Disney egyetértett abban, hogy kifejezetten kívánatos minél több fehéret lecserélni. Így jutottunk odáig, hogy még a szellem is néger lett, amit a sajtó úgy állított be, mint valami „forradalmi” tettet, amire már „régen igény volt”. A Disney pedig újabb tízmilliókat dobott ki az ablakon a propaganda érdekében. Reméljük, lassan kifogynak a tőkéből, és lehúzzák ők is a rolót.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
