Kristóf Lilla Alida antropológus, elkötelezett magyarságkutató is azon a véleményen van, hogy nagyon rossz irányt vett szellemiségében a Magyarságkutató Intézet. Mondja ezt úgy, hogy amikor életre hívták az intézetet, nagy örömmel fogadta, hogy végre interdiszciplináris (több tudományágat átölelő) módon kutatják majd múltunk, és komplex tudományos munkák születhetnek az egyéni okfejtések és szemléletek helyett. A ma már külföldön élő kutató még jelentkezett is az első pályázat kiírásakor az igazgatói posztra. Most szomorúan szemléli, mivé lett az, amit a kezdetekkor egészen másmilyennek álmodtak és hirdettek meg.
Egy hete írtunk arról, hogy egyre nagyobb a káosz a Magyarságkutató Intézetben, és egyre távolabb kerül az intézet attól a célkitűzéstől, amiért életre hívták. Egymás után jöttek el az intézettől a nemzeti érzelmű, jobboldali kutatók, voltak, akiket elbocsátottak, mások önszántukból távoztak, mert a kialakult közeg már nem volt számukra vállalható.
Általános igazgatóhelyettesnek nevezték ki azt a B. Szabó János őstörténet-kutatót, akinek az az alapvető álláspontja – és vezetői elképzeléseit ismertetve is ezt hangoztatta-, hogy az olyan fogalmak, mint a nemzet vagy a hazaszeretet, tudományosan értelmezhetetlenek. Megszólalásaiban, nyilatkozatában pedig tetten érhető a kádári rendszer utáni nosztalgia. B. Szabó Jánosnak köszönhető az is, hogy a Trianon-kutatás gyakorlatilag partvonalon kívülre került.
A Magyarságkutató Intézet vezetésének álláspontját a mai napig nem tudjuk, illetve azt sem, hogy valóban komoly vezető tisztséget kap-e, akár főigazgató is lehet-e B. Szabó János. Kérdéseinket ugyanis hiába küldtük el, megkeresésünkre a mai napig nem kaptunk választ.
Kristóf Lilla szerint, ami eddig nyilvánosságra került, csak a felszín, tudományos szemmel nézve ennél sokkal komolyabb a probléma.
Podcast műsorunkban az antropológus arról beszélt, hogy mindez csak a felszín, valójában tudományos, szakmai problémák vannak a Magyarságkutató Intézettel. Bár az alapvető célkitűzés az volt, hogy interdiszciplináris szemlélettel végezzék a kutatásokat, elmarad a szakterületek közötti egyeztetés, közös munka – e nélkül pedig kizárt, hogy tudományközi szemlélettel körül lehessen járni bármilyen kutatási területet.
Az antropológus kutató, aki csak együttműködött az intézettel, soha sem dolgozott ott, úgy látja, hogy a Magyarságkutató Intézet felépítésével, működésével a legnagyobb probléma az, hogy egyik vezetője sem volt kutató, ezért nem is olyan intézményt építettek fel és vezettek, ami a kutatást megfelelően szolgálja. Kristóf Lilla szerint a magyarságkutatásban a teológiának fontos szerepe kellene, hogy legyen egy keresztény államban. Jövőnket, helyünket a világban és feladatunkat ugyanis az határozta meg, amikor Szent István Mária oltalmába ajánlotta hazánkat.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
