Konzervatív törésvonalak: Trump és Izrael támogatása miatti megosztottság a Republikánus Párton belül

A konzervatív táboron belüli törésvonalak egyre mélyülnek, ami átalakíthatja a Republikánus Pártot, miközben Donald Trump elnök politikai befolyása új irányokat vesz. Néhány ismert konzervatív személyiség – például Candace Owens és Tucker Carlson – most vele szemben határozza meg magát a szólásszabadság és az Izrael támogatása körüli vitákban. Nyilvánosan bírálták azokat a lépéseket, amelyek szerintük az amerikai szabadságjogokat korlátozzák Izrael védelme érdekében.

Jóllehet ezek a viták elsőre bonyolult elméleti vitáknak tűnhetnek olyan alapvető konzervatív értékekről, mint a szólásszabadság, a nemzeti önrendelkezés vagy a külpolitikai prioritások, a megosztottság valójában a jobboldal átrendeződésének jele. Ennek pedig komoly hatása lehet a Republikánus Párt jövőjére és Amerika nemzetközi szerepére is.

A vita középpontjában Trump elnök intézkedései és radikálisabb megjegyzései állnak, amelyeket kritikusai azért bírálnak, mert aláássák a szólásszabadságot – különösen az Izraellel és az antiszemitizmussal kapcsolatos közbeszédben. Az adminisztráció például olyan retorikát alkalmazott, amely vízumkorlátozásokat helyezett kilátásba a BDS-mozgalmat – egy palesztin vezetésű, Izrael bojkottjára irányuló kampányt – támogató külföldi diákokkal szemben, bár konkrét intézkedések végül nem születtek. A 2019-es elnöki rendelet kiterjesztette az antiszemitizmus elleni fellépést az egyetemekre is, és ez bizonyos Izrael-kritikákra is vonatkozott. Sokan azonban úgy vélik, hogy ez a jogvédő fellépésnek álcázott intézkedés valójában a szólásszabadság korlátozását szolgálhatja.

Tucker Carlson és más kritikusok a TikTok betiltására irányuló javaslatot is bírálták, mert szerintük az Izrael-ellenes véleményeket is elnémíthatja – noha hivatalosan nemzetbiztonsági okokra, a kínai befolyás veszélyére hivatkoztak. A háttérben gyakran az AIPAC nevű lobbiszervezet hatása bukkan fel.

Az „Amerika az első” elvet vallók számára ez nem csupán külpolitikai kérdés, hanem küzdelem az amerikai konzervativizmus valódi lényegéért. Úgy vélik, hogy a szólásszabadság szent és sérthetetlen – még akkor is, ha kényelmetlenséget okoz, vagy hatalmi érdekeket sért. Ez a vita azonban egy mélyebb, filozófiai kérdést is felvet: összeegyeztethető-e a Republikánus Párt hagyományos, liberális-patrióta gyökere Izrael megkérdőjelezhetetlen támogatásával – vagy ez a kettős elkötelezettség végül szétszakítja a konzervatív tábort? A bírálók szerint a szólásszabadság feladása szembemegy a párt alapértékeivel.

A konzervatívok hagyományosan a szólásszabadság védelmezői voltak, különösen a baloldali cenzúrával szemben. A mostani álláspont nem szakít ezzel a hagyománnyal, hanem annak folytatása. Az antiszemitizmus elleni 2019-es rendelet továbbra is vitát váltott ki, a kritikusok szerint precedenst teremt a kormányzati beavatkozásra, ami később visszaüthet a konzervatívok ellen.

Candace Owens, Trump egykori lelkes támogatója, mára álláspontját egyre inkább kritikusan szemléli. Népszerű podcastjában – amelynek közel 3,8 millió YouTube-követője van – elítélte Trump azon törekvését, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem jegyében felszámolják az egyetemi sokszínűségi programokat, mondván, hogy ez túlzottan enged külső nyomásoknak, ami az amerikai elvekkel ellentétes. „Soha nem gondoltam, hogy egy egyetem mellett fogok szurkolni Donald J. Trump ellen” – mondta.

Owens, aki mélyen katolikus, nagy hatással van a fiatalabb konzervatívokra. Üzenete – amely elsősorban az intézményi túlkapásokkal szembeni közönség köreiben kelt visszhangot – a személyes szabadság és a nemzeti szuverenitás védelmére épül, amit szerinte Trump feladott. Ez a szemléletváltás generációs törést mutat a jobboldalon, különösen a millenniumi és Z generációs konzervatívok között, akik a hitelességet és a szólásszabadságot a párthűség elé helyezik.

E megosztottság egyik példája Owens és Ben Shapiro nyilvános vitája a „Krisztus a Király” kijelentés kapcsán. Shapiro és mások antiszemitának tartják ezt, míg Owens alapvető keresztény hitvallásként védi. A gyűlöletbeszéddel való vád aggasztó, de egyben a szólásszabadság elleni támadást is jelzi, amikor vallási nézeteket próbálnak elfojtani ideológiai dogmák védelmében. Ez az eset felébresztette Owens híveit, akik szerint a konzervatív elit politikai érdekekért dobja el régi elveit.

Owens Ian Caroll-lal, egykori baloldali, mára intézménykritikus személlyel készített interjúja azt mutatja, hogy az értékek átléphetik az ideológiai ellentéteket. Caroll Izrael és az Izrael-párti lobbi elleni kritikája összecseng Owens nézeteivel, közös meggyőződést tükrözve: a gazdasági sikerek nem adhatnak szabad kezet az ellenőrizetlen hatalomnak. Caroll, baloldali múltja ellenére, képes megszólítani a jobboldali ellenzéket, jelezve egy új kritikusan gondolkodó szövetség kialakulását, amelyet a hatalmi struktúrák kihívása egyesít.

Tucker Carlson, konzervatív médiaszemélyiség, eltávolodott Trump Izrael-palesztinai álláspontjától, és annak amerikai értékekre gyakorolt hatására kezdett összpontosítani. Április 9-én Munther Isaac palesztin evangélikus lelkésszel készített interjújában elítélte Izrael katonai akcióit, amelyek keresztény helyszíneket is romboltak. „Ha reggel arra ébredsz, hogy hited egy templomokat romboló külföldi kormány támogatását követeli, elvesztetted a fonalat” – mondta Carlson. A TikTok-tiltást is veszélyes precedensnek nevezte, amely elfojthatja a szólásszabadságot.

Carlson szavai éles kritikát váltottak ki a konzervatív elit Izrael-párti tagjaitól, de álláspontja összhangban van azokkal a jobboldali amerikaiakkal, akik a hazai szabadságjogokat az idegen érdekek elé helyezik. Arra is figyelmeztetett, hogy az ilyen intézkedések a megfigyelő állam kiépüléséhez vezethetnek. Milliós közönsége biztosítja, hogy nézetei teret nyerjenek, ezáltal megkérdőjelezve a republikánus külpolitikai egységet.

Az Izrael–Palesztina konfliktus nemcsak a muszlimokat érinti, hanem a palesztin keresztényeket is, akik Ciszjordániában és Gázában ma a lakosság alig két százalékát teszik ki. 

1922-ben még tíz százalékot alkottak, de az emigráció, az alacsony születési arány és a konfliktus – például vallási és földtulajdoni korlátozások – miatt számuk csökkent. Carlson számára ez az amerikai külpolitika morális kudarca, ami a keresztény közösségek védelmét fontosnak tartó tradicionalista szemlélettel is összhangban van.

A keresztény lakosság hanyatlása a brit mandátum idejére nyúlik vissza, és 1948 óta súlyosbodott. Gazdasági nehézségek, a konfliktus miatti kivándorlás, izraeli katonai közigazgatás és zsidó telepesek által gyakorolt erőszak – noha Izrael szerint egyes intézkedéseik a kisebbségeket védik – állnak a háttérben. Ez cáfolja, hogy Izrael támogatása keresztény érték lenne, és erősíti a konzervatív ellenállást.

A megosztottság a „Joe Rogan Élmény” podcast heves vitájában is megmutatkozott. 

Douglas Murray, Izrael elkötelezett híve, azt állította, hogy eddig „Izraelt mindig pozitívan mutatják be”, és kifejezte aggodalmát, hogy szerinte egyre szélesebb körben elterjedt az a hozzáállás, amely Izrael tetteinek és történelmének negatív ábrázolására irányul. Azt is állította, hogy Izraelt egyedülálló módon rágalmazzák, és hazudnak róla, valamint, hogy történelmét olyan módon torzítják, ahogy más országokkal szemben nem történt meg. 

Murray kritikája túlmutatott a vita tartalmán, és Rogan vendégválasztását is bírálta, azzal vádolva őt, hogy olyan alkalmatlan egyéneknek ad teret, akik szélsőséges nézeteket tekintenek hiteles szakértelemnek, különösen az olyan érzékeny témákban, mint az izraeli–palesztin és az ukrajnai konfliktusok. Rogan és vendége, Dave Smith, ezt gyenge érvelésnek tartották. Murray válaszul felvetette, hogy vajon voltak-e valaha a térségben, arra utalva, hogy csak személyes tapasztalat birtokában lehet hiteles véleményt alkotni. Dave Smith, libertárius humorista, a szólásszabadságért érvelt, cáfolva, hogy helyszíni tapasztalat szükséges a véleménynyilvánításhoz. Smith, zsidó háttere ellenére, Murray rosszindulatú érveléseit támadta, az amerikai szabadságeszmékhez illő szkepticizmust hirdetve.

Ez a beszélgetés rávilágított a stratégiai szövetségeket előtérbe helyező neokonzervatívok és a szuverenitást védő be nem avatkozás pártiak közötti törésvonalra. A vita futótűzként terjedt a közösségi médiában, feltárva a konzervatív közönség megosztottságát és új nézőpontokat hozva a felszínre.

Izrael konzervatív kritikusai – mint Owens és Carlson – heves ellenreakcióval szembesültek olyan médiumok részéről, mint a National Review vagy a The Times of Israel, valamint szervezetektől, mint a StopAntisemitism. 

Antiszemitának vagy összeesküvés-hívőnek bélyegezték őket; Owens ellen a hirdetők bojkottot kezdeményeztek, Carlsont pedig szélsőséggel vádolták. Ezek a támadások kérdéseket vetnek fel a cionista befolyás mértékéről, és sokak szerint lehűtik a vitát. Owens „Krisztus a Király” kijelentése után a StopAntisemitism „A hét antiszemitája” címet adta neki, ami online zaklatást és szakmai hátrányokat eredményezett. Carlson palesztinai tudósításai miatt az Anti-Defamation League „gyűlölet terjesztésével” vádolta meg.

Az AIPAC és zsidó társszervezetei azzal a váddal kerültek szembe, hogy a Trump-korszak alatt olyan intézkedéseket támogattak, amelyek elfojtották az Izraellel szembeni kritikát. Jelentős befolyással bírnak az amerikai törvényhozásra: vízumkorlátozásokat és a közösségi média cenzúráját szorgalmazzák. A kritikusok szerint ez sérti az amerikai értékeket, mivel külföldi érdekeket helyez előtérbe – ez pedig összecseng az „Amerika az első” elvét vallók álláspontjával, akik az AIPAC-ot a globalizmus jelképének tekintik.

Az AIPAC pénzügyi ereje is számottevő: kapcsolt szervezetei – például a United Democracy Project – a Szövetségi Választási Bizottság adatai szerint 2020 óta 20 millió dollárt juttattak különféle jelölteknek. 

Ez lehetőséget ad számukra, hogy szoros kapcsolatokat építsenek ki a politikai elitben. Az Antiszemitizmus Tudatosság Törvény támogatását sokan burkolt kísérletként értelmezik a szólásszabadság korlátozására.

Miközben az Egyesült Államokban egyre élénkebb a vita a szólásszabadság jövőjéről, hasonló cenzúratörekvések világszerte is megjelennek. 

Az Egyesült Királyságban Samuel Meliát 2023-ban börtönbüntetésre ítélték bevándorláskritikus szórólapok terjesztése miatt, míg Belgiumban 2024-ben Van Langenhovét marasztalták el „rasszista kijelentésekért”. Az amerikai hazafiak ezeket figyelmeztető jeleknek tartják egy olyan világban, ahol a véleménynyilvánítást tekintélyelvű módon, gyakran egy külföldi állam érdekei mentén próbálják korlátozni.

Thomas Massie képviselő jól példázza a Republikánus Párt belső feszültségeit: aggodalmát fejezi ki azokkal a beavatkozásokkal szemben, amelyek a külföldi érdekeket az amerikai szabadságjogok elé helyezik.

 2020-ban ellenezte az Izraelnek szánt 500 millió dolláros segélyt tartalmazó törvényjavaslatot, a pénzügyi fegyelemre és a hazai szükségletekre hivatkozva. Trump „katasztrófának” nevezte őt a COVID-segély késleltetése miatt, amit sokan Massie Izrael-szkepticizmusával is összefüggésbe hoztak.

A 2026-os választások közeledtével a republikánus vezetés megosztottsága egyre élesebb. Marjorie Taylor Greene Trump szövetségeseként figyelmen kívül hagyja a szólásszabadság körüli vitákat, míg Rand Paul a szabadságjogokra koncentrál, és elutasította Trump 2025-ös Gáza-megszállási javaslatát. Ez a törésvonal az „Amerika az első” hazafiakat állítja szembe az Izrael-párti frakcióval, alapjaiban befolyásolva a párt jövőjét.

A konzervatív mozgalom beavatkozásellenes fordulata feszültséget kelthet az Egyesült Államok és Izrael kapcsolatában.

Egyre többen kezdik megkérdőjelezni az évi 3,8 milliárd dolláros segély fenntartását, azt, hogy annak csökkentése rontaná Amerika nemzetközi hitelességét. Ezen kívül a szólásszabadság csorbítása – különösen, ha a belföldi tiltakozókat büntetőeljárás alá vonják – komoly kérdéseket vet fel az Egyesült Államok szabadságelvei iránti elkötelezettségét illetően, és tovább fokozná a nemzetközi feszültséget.

A Republikánus Párt belső válsága messze túlmutat a napi politikán. Az Izrael-pártiak szerint a támogatás stratégiai és keresztény értékeket szolgál, míg a szólásszabadság körüli vita próbára teszi a konzervativizmus egységét. Azonban egyre több amerikai keresztény kérdőjelezi meg, hogy Izrael korlátlan támogatása, különösen a népirtás és háborús bűnök vádjai fényében, valóban keresztény érték-e, amit meg kell őrizni. A végkimenetel nemcsak a párt arculatát alakítja át, hanem Amerika erkölcsi és geopolitikai válaszait is meghatározza egy egyre bizonytalanabb világban – ahol az ellenzők egyre hangosabban követelik az alapelvekhez való visszatérést.

(A National Review, Christianity Today, Vox, The Intercept, The New York Times, The Jerusalem Post, The Times of Israel, Newsweek, Candace Owens, Tucker Carlson nyomán)