Németország: A Verfassungsschutz és az AfD – döntő pillanat a német demokrácia számára

Németország alkotmányvédelméért felelős hivatala, a Verfassungsschutz (Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal) szélsőségesnek minősítette az Alternatíva Németországért (AfD) pártot, amely heves vitát váltott ki az országban. A döntést 2025 májusának elején hozták nyilvánosságra, és történelmi jelentőségűnek számít a német politikában. Az AfD mára Németország második legnagyobb pártjává nőtte ki magát: a 630 fős Bundestagban – vagyis a szövetségi parlamentben – 152 mandátumot szerzett, és a 2025. februári választásokon a szavazatok 20,8 százalékát kapta. A párt különösen Kelet-Németországban, a volt Német Demokratikus Köztársaság (NDK) területeken rendelkezik erős befolyással.

Sokan a Verfassungsschutz lépését sorsdöntőnek tartják, amely akár a párt betiltásához is vezethet. A döntés egyúttal fontos kérdéseket vet fel a hivatal szerepével, múltjával, valamint a német és az európai politika jövőjével kapcsolatban. A Verfassungsschutzot 1950. november 7-én alapították a Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK), a második világháború után, a nyugati szövetséges megszálló hatalmak kezdeményezésére. Akkoriban Németország a hidegháború következtében két részre szakadt: a nyugati Német Szövetségi Köztársaságra (NSZK) és a keleti Német Demokratikus Köztársaságra (NDK), a legyőzött német birodalom fegyveres erőit pedig a szövetségesek feloszlatták.

Martin Sellner osztrák aktivista nemrég az X-en úgy fogalmazott, hogy a hivatalt „a szövetséges főbiztosok hozták létre”, és szerinte „olyan, mint egy FBI, amely a saját népét figyeli meg és kémkedik utána, mert »rosszul gondolkodnak«”. A szervezetet elvileg a weimari köztársaság kudarcaiból és a náci diktatúra hibáiból okulva hozták létre. Feladata a jobb- és baloldali szélsőséges mozgalmak kiszűrése és megállítása, hogy az úgy nevezett „totalitárius eszmék” ne nyerhessenek újra teret.

Több mint 70 éves fennállása során a Verfassungsschutz számos átalakuláson ment keresztül, hogy alkalmazkodjon a változó kihívásokhoz: az 1960-as évek baloldali radikalizmusához, a 2000-es években tevékenykedő Nemzeti Szocialista Underground (NSU) nevű neonáci csoport erőszakos tetteihez, valamint az utóbbi évek állítólagos jobboldali szélsőségességének megerősödéséhez.

A német belügyminisztérium alá tartozó hivatal feladata az alkotmányos rend védelme, és jogosult megfigyelni azokat, akiket erre nézve veszélyesnek ítél. Ezt megfigyeléssel, beépített informátorokkal és kommunikáció lehallgatásával végzi, a műveleteket pedig a Bundestag G10 bizottsága – egy parlamenti ellenőrző testület – hagyja jóvá.

Sellner legutóbbi írásában élesen bírálta a hivatal működését. Kiemelte, hogy 2015 óta megháromszorozódott a létszáma, és ma már széles körű jogosítványokkal rendelkezik: állampolgárokat figyel meg, házkutatásokat végez, és informátorokat fizet politikai csoportokba való beépülésre. Véleménye szerint ez „a világ egyetlen olyan belső hírszerző szolgálata, amely kizárólag az alkotmányellenes tevékenységek megfigyelésére jött létre”, és hozzátette: „a külföldiek el sem hinnék, milyen súlyos a helyzet”.

Az AfD elleni mostani lépés egy 1100 oldalas jelentésen alapul, amely szerint a párt nézetei összeegyeztethetetlenek Németország szabad demokratikus rendjével. A Verfassungsschutz különösen az AfD nemzeti álláspontját emeli ki – amely a nemzeti identitás és a bevándorlás, különösen a muszlim közösségek kérdésében jelenik meg – a szélsőségesség bizonyítékaként.

Thomas Haldenwang, a Verfassungsschutz korábbi vezetője – aki 2018 és 2024 között töltötte be ezt a pozíciót – többször is figyelmeztetett az AfD radikalizálódására, és kijelentette, hogy a párt egyre inkább a szélsőjobboldal felé tolódik. A Verfassungsschutz 2021-ben „gyanúsított szélsőségesként” sorolta be az AfD-t, amit a kölni és a münsteri bíróságok is megerősítettek, annak ellenére, hogy az AfD jogi úton megtámadta a döntést.

Az új, 2025-ös jelentés időzítése kulcsfontosságú: mindössze néhány hónappal azután készült el, hogy a párt jelentős választási sikereket ért el, különösen Kelet-Németországban, például Szászországban és Türingiában, ahol mára meghatározó politikai erővé vált. 

A Verfassungsschutz döntése kritikusai szerint olyan szélsőségesség-fogalmat alkalmaz, amely nem törvényi, hanem baloldali szakértők által kialakított ideológiai alapokon nyugszik. Sellner úgy véli, a „szélsőségesség” inkább eszmei, mint jogi kérdés, és a hivatal emiatt „a baloldali államapparátus fegyverévé” vált.

Az AfD alelnöke, Stephan Brandner „teljes ostobaságnak” nevezte a besorolást, hangsúlyozva, hogy az nem a jog és a rend elvein alapul. Szerinte a párt azoknak a németeknek az aggodalmait képviseli, akik a tömeges bevándorlástól és a nemzeti identitás elvesztésétől tartanak.

Az AfD május 5-én jogi lépést tett: 195 oldalas jogi indítványt nyújtott be a kölni közigazgatási bírósághoz a Verfassungsschutz döntése ellen. Álláspontjuk szerint ez „állami beavatkozás a demokratikus versenybe”, ami különösen a közelgő helyi és tartományi választások fényében elfogadhatatlan. Alice Weidel társelnök úgy fogalmazott: a hivatal „politikailag teljesen irányított”, és kijelentette, hogy minden rendelkezésre álló jogi eszközzel fel fognak lépni a döntéssel szemben.

Május elején a Verfassungsschutz a folyamatban lévő bírósági eljárásokra hivatkozva felfüggesztette a besorolással kapcsolatos nyilvános nyilatkozatait. A BILD megkeresésére a hivatal így reagált: „A bírósági eljárásokra és a bíróság iránti tiszteletre tekintettel nem nyilatkozunk az ügyben.” Ez arra utalhat, hogy bár a szélsőséges besorolás továbbra is hivatalos, a hivatal a jogi folyamat tiszteletben tartása miatt kerüli a további kommentárokat – amit Weidel és más AfD-vezetők a felmentés lehetséges előjeleként értelmeznek.

A Verfassungsschutz múltja újabb kérdéseket vet fel a hivatal pártatlanságát illetően. Sellner emlékeztet: a 2000-es évek elején a Verfassungsschutz az NPD nevű nacionalista párt betiltására tett kísérletet, amely végül meghiúsult. A Szövetségi Alkotmánybíróság akkor azért utasította el a kérelmet, mert nem tudta egyértelműen megállapítani, hogy a párt szélsőséges megnyilvánulásai milyen arányban származtak a Verfassungsschutz beépített embereitől. Sellner szerint előfordult, hogy ezek az informátorok „gyűlölet-bűncselekményeket” is szítottak, és úgy véli: a hivatal ma is „valószínűleg több ezer hamis Telegram-csatornát működtet”.

Nemrégiben ismét reflektorfénybe került a Verfassungsschutz működése, különösen Hans-Georg Maaßen, a hivatal egykori vezetője 2018-as elbocsátása után. Maaßent azért távolították el, mert kétségbe vonta a sajtóhíreket a chemnitzi „migránsvadászatokról”, miután két bevándorló megölt egy német férfit, amit országos tiltakozások követték. Angela Merkel akkori kancellár a kormány álláspontjával való szembenállás miatt menesztette őt. Ironikus módon Maaßen ma maga is a Verfassungsschutz célpontja, szélsőségesség gyanújával. Sellner szerint ez jól mutatja, hogy a hivatal „antidemokratikus”, és azokkal szemben lép fel, akik eltérnek a kormány hivatalos narratívájától.

Az AfD politikája – különösen a bevándorlás és a nemzeti identitás kérdéseiben – a Verfassungsschutz kritikájának középpontjában áll, miközben sok német, különösen a keleti tartományok lakosai osztják a párt aggodalmait. A párt szigorú határellenőrzést sürget és az EU külső határainak lezárását támogatja. A német identitás számukra kulturális alapú, és szerintük az iszlám „idegen Németországtól”. A tömeges bevándorlás pedig veszélyezteti az ország egységét és gazdaságát.

A 2025-ös választási programjukban a „remigrációt” szorgalmazzák, amit a be nem illeszkedő bevándorlók önkéntes hazatelepítéseként írnak le. A Verfassungsschutz azonban ezt a nem német származásúak tömeges kitelepítésével azonosítja. Ez a felfogás sok támogatót vonz, akik úgy érzik, hogy a féktelen bevándorlás túlterheli a szociális ellátórendszert, és átformálja Németország kulturális arculatát – különösen Szászországban, ahol az AfD a legerősebb.

A Verfassungsschutz besorolása nem jelenti az AfD azonnali betiltását, de komoly következményekkel járhat. Sellner szerint a hivatal éves jelentésében való szereplés „polgári halált” jelenthet: munkahelyek, lakások, bankszámlák elvesztését eredményezheti. A betiltáshoz a Bundestag, a Bundesrat vagy a kormány jóváhagyása és a Szövetségi Alkotmánybíróság döntése szükséges – ez egy bonyolult folyamat, amelyet eddig csak kétszer hajtottak végre, még az 1950-es években. Még maga a fenyegetés is gyengítheti az AfD-t, különösen most, hogy a párt erősödik.

A döntés tovább mélyítette a politikai szakadékot Németországban, különösen az új kormánykoalícióban, amelyet Friedrich Merz, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa vezet. A CDU és a Szociáldemokrata Párt (SPD) alig pár napja alakult meg, de máris feszültségek jelentkeztek. Merz nem tudja elképzelni, hogy az AfD-ből bárki parlamenti bizottságot vezessen, ezzel is közelebb kerülve az SPD-hez, amely határozottan fellépne az AfD ellen. A CDU-n belül azonban nem egységes ez az álláspont: Keleten sokan nyitottak az AfD-vel való együttműködésre, mivel a párt érzékenyebb a helyi problémákra. Egy 2023-as ARD-Deutschlandtrend felmérés szerint a keletnémetek csaknem fele ellenzi a CDU vonakodását az AfD-vel való partnerségtől, és ez az érzés azóta is erősödhetett. Ez komoly kihívás Merz számára, mivel a felmérés szerint a németek mindössze 19 százaléka bízik a CDU problémamegoldó képességében. Az AfD betiltásának támogatása szavazatvesztést eredményezhet Keleten, tovább gyengítve a koalíciót.

A Verfassungsschutz lépése alapjaiban változtathatja meg a német politikai légkört. Ha az AfD-t betiltják vagy háttérbe szorítják, az aggasztó precedenst teremthet a másként gondolkodó csoportok kezelésével kapcsolatban. Egy ilyen intézkedés, más, a fősodorral szemben álló szervezeteket is a célkeresztbe állíthat, miközben elidegenítheti az AfD-t támogató jelentős tömegeket, különösen Keleten, ahol a párt a politikai elittel szembeni elégedetlenek legerősebb szócsöve. Mindez mélyebb társadalmi szakadást eredményezhet, növelve a kormánnyal szembeni elégedetlenséget, ami újabb alternatív politikai mozgalmak felé terelheti a választókat.

A bizalmatlanság az intézmények iránt – különösen az AfD hívei körében – abból ered, hogy a Verfassungsschutz inkább a politikai elitet védi, mintsem a polgárok jogait. Ezt erősíti a hivatal elfogultsága: míg az AfD-t keményen üldözi, a baloldali szélsőségesekkel szemben enyhébb intézkedéseket hoz. Például a Rote Hilfe e.V. nevű csoport, amely baloldali radikálisokat támogat jogilag és anyagilag, szintén megfigyelés alatt áll, de nem kap akkora figyelmet, mint az AfD. A hivatal jelentései szerint a baloldali szélsőségesek több mint negyede hajlamos erőszakra, mégis szabadon működhetnek Berlinben vagy Hamburgban, miközben az Antifa baloldali politikusoktól is hallgatólagos támogatást élvez. Ez a kettős mérce azt üzeni, hogy a nemzeti mozgalmak elnyomása az elsődleges cél, ami aláássa a pártatlanságot és tovább mélyíti az AfD támogatóinak bizalmatlanságát.

A vita európai szintre is kihatással lehet. Franciaországban, Olaszországban és más európai országokban is erősödnek a nemzeti elkötelezettségű mozgalmak, és ha az AfD-t elhallgattatják, az más országokat is arra ösztönözhet, hogy hasonló lépéseket tegyenek a nacionalista pártok ellen, ezáltal korlátozva a politikai sokszínűséget. Ez viszont felerősítheti a nemzeti mozgalmakat, amelyek az állami elnyomás áldozataként léphetnek fel.

Ha azonban az AfD sikeresen támadja meg az intézkedést a bíróságon, az az európai nacionalista pártokat bátoríthatja hasonló harcokra, hirdetve a demokrácia védelmét és a hatalommal való visszaéléssel szembeni elszánt ellenállást. 

J. D. Vance amerikai alelnök szerint az AfD üldözése – különösen Keleten, ahol népszerű – a legitim ellenzék elhallgattatását célozza, mintegy a „a berlini fal újjáépítéséhez” hasonlóan. Elon Musk milliárdos figyelmeztetett, hogy az AfD betiltása „súlyos csapás lenne a demokráciára”, és jelezte, hogy a kérdés nemzetközi figyelmet kap.

A Verfassungsschutz körüli vita a német demokrácia ellentmondásait tükrözi: a szólásszabadság és a politikai nézetkülönbségek tisztelete közötti feszültséget. A hivatal politikai szerepvállalása ellentétes az ország demokratikus elveivel, és felveti a kérdést, hogy meddig avatkozhat be az állam a politikai diskurzusba.

Mindeközben a legkevésbé sem elhanyagolható az a tény, hogy bizonyos baloldali szélsőséges csoportok nemcsak állami támogatásban részesülnek, hanem beépültek a hatalomba. Ez súlyos kérdéseket vet fel: mennyire hívhatjuk demokratikusnak azt a rendszert, amely a szólásszabadságot saját hatalma fenntartása érdekében korlátozza? A végeredmény azt mutathatja meg, hogy képes-e Németország megőrizni demokratikus elkötelezettségét, miközben reagál a lakosság egyre növekvő aggodalmaira, vagy elindul-e egy olyan irányba, amely a politikai ellenzék elnyomásával és a társadalom megosztásával jár.

(A BBC, BILD, Tagesschau, Reuters, DW,  X posts by @Martin_Sellner, @GermanyDiplo, @SecRubio, @JDVance, @elonmusk nyomán)