Az EU megfigyelési és elkobzási tervei: Veszélyben a szabadság és a szuverenitás

Az Európai Unió (EU) eredetileg nemes célokkal jött létre: az együttműködés és a gazdasági jólét előmozdítása volt a cél. Ma azonban sokan úgy látják, hogy túllépett saját hatáskörén. A bírálók szerint az EU egyfajta megfigyelőállamot épít, és olyan törvényeket készít elő, amelyek akár a magántulajdon elkobzását is lehetővé tehetik. Különösen figyelemre méltó, hogy Németország két konzervatív pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) is támogatja ezt az irányt.

Itt nem pusztán a bürokrácia túlburjánzásáról van szó. Az EU egyes lépései komoly kérdéseket vetnek fel a szabadságjogok, a nemzeti önrendelkezés és a politikai vezetők hitelessége kapcsán. Olyan vezetők hivatkoznak az „európai értékekre”, akik közben éppen saját hatalmukat növelik.

Érdemes közelebbről megnézni, mit is jelentenek az EU megfigyelési intézkedései és a magánvagyon feletti egyre szorosabb ellenőrzés, valamint hogyan alakíthatják át mindezek Európa politikai térképét. Különösen fontos összevetni a hagyományos európai értékeket azzal a felfogással, amely szerint egy liberális rend a védelemre hivatkozva korlátozza a személyes szabadságot.

Az EU-n belüli megfigyelés folyamatosan erősödik, és a legutóbbi lépések sokak aggodalmát váltották ki. A hatóságok egyre több adatot gyűjtenek, szorosabban követik a polgárok életét, és a digitális tér irányítását olyan módon próbálják megszervezni, ami aggodalomra ad okot mind a magánélet védelmezői, mind a hatalmi visszaélések ellen fellépők számára.

Jó példa erre a „Csevegés-ellenőrzési (Chat Control) törvény”, amelyet most vezetnek be az EU tagállamaiban. Ez a szabályozás arra kötelezi a technológiai cégeket, hogy automatikus eszközökkel átvizsgálják a személyes üzeneteket, illegális tartalmak – elsősorban gyermekek kizsákmányolásával kapcsolatos anyagok – után kutatva. A hivatalos indoklás a gyermekvédelem, de a kritikusok szerint ez a titkosítás és a magánélet védelmét ássa alá, és megnyitja az utat a tömeges megfigyelés előtt.

Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság szigorítja a pénzmosás elleni szabályozást, ami egyre nagyobb ellenőrzést biztosít a pénzügyi adatok fölött. A hatóságok így részletesebben követhetik a tranzakciókat, és akár bírói felügyelet nélkül is befagyaszthatnak magánszámlákat.

A digitális szolgáltatásokról és a digitális piacokról szóló jogszabályok, amelyek 2025-re teljes mértékben hatályba lépnek, példátlan befolyást adnak Brüsszel kezébe az online platformok működése felett. A cégeket szigorú tartalomellenőrzésre kötelezik, a szabályszegőkre pedig súlyos bírságok várnak. Sokan attól tartanak, hogy ez a szólásszabadság korlátozásához és az innováció visszaszorításához vezethet. A Die Welt szerint ez „az EU digitális hatalmának legnagyobb kiterjesztése egy generáció óta”.

De az EU nem áll meg a kommunikáció megfigyelésénél. 2024 óta fokozatosan vezetik be az Európai Digitális Személyazonosság (eIDAS) rendszerét, amely az összes tagállam polgárainak adatait egyetlen adatbázisba kapcsolja össze. Ez lehetővé teszi az állam számára az emberek mozgásának, vásárlásainak, sőt politikai tevékenységeinek nyomon követését – ez pedig komolyan veszélyezteti a magánéletet és a szabad társadalmak működését.

A tulajdonjogok védelmezői különösen aggódnak az EU átfogó vagyonnyilvántartási terve miatt, amelyet először 2021-ben terjesztettek elő. A Die Welt szerint ez „példátlan átláthatóságot teremtene a lakosság pénzügyi helyzetéről”. A rendszer rögzítené a polgárok ingatlanjait, befektetéseit, kriptovalutáit és értékes tárgyait minden uniós tagállamban.

A CDU határozottan támogatja a kezdeményezést. Sajtóközleményükben azt írták: „Központi vagyonnyilvántartásra van szükség a pénzmosás és adócsalás elleni küzdelemhez egy határok nélküli Európában.” A CSU hasonló álláspontot képvisel: a párt honlapján hangsúlyozzák, hogy támogatják az EU pénzmosás elleni lépéseit, és szorgalmazzák a pénzügyi megfigyelés bővítését. Kiemelték azt is, hogy „az EU közvetlen hozzáférést kap a bankszámlákhoz” – a nemzeti adóhatóságok ezek adatait Brüsszelnek továbbítanák, számolt be a Focus Online.

Ezek a megfigyelési és beavatkozó lépések azt mutatják, hogy Brüsszel egyre nagyobb ellenőrzést gyakorol a tagállamok és polgáraik fölött – ezt több konkrét példa is alátámasztja. 

A Covid–19-járvány idején az Európai Bizottság a válságot arra használta, hogy megnövelje saját hatáskörét: digitális oltási igazolványokat vezetett be. Jóllehet ezeket átmeneti egészségügyi eszközökként mutatták be, valójában megalapozták a későbbi, tartós megfigyelési rendszereket. Ezek a rendkívüli intézkedések – a „válságkezelés” jelszavával – máig hatással vannak a pénzügyi és digitális szabályozásokra.

Az EU szankciós rendszere elvileg a béke és a demokrácia előmozdítását szolgálná, de a gyakorlatban gyakran eszközként használják a brüsszeli politikai akarat kikényszerítésére. Magyarországot és Lengyelországot például csökkentett támogatásban részesítették, és vagyonbefagyasztással fenyegették, amiért nem igazodtak az EU migrációs és igazságügyi politikájához. 2024-ben Magyarország 6,3 milliárd euró uniós támogatástól esett el – ezt sokan a nemzeti szuverenitás megsértéseként és egy demokratikusan megválasztott kormány hátrányos megkülönböztetéseként értékelik.

A legaggályosabb az Európai Bizottság kísérletezése a vagyon „szolidaritási mechanizmusokkal” – ez lényegében az elkobzás eufemisztikus megfogalmazása. A tervek lehetővé tennék magánmegtakarítások lefoglalását, banki eszközök felfüggesztését válság idején, valamint a tőkeáramlás blokkolását. A Weltwoche figyelmeztetett: „Az EU az elkobzásra készül” – ez aláássa a tulajdonjogokat és a szabad piac iránti elkötelezettséget.

A megfigyelés terjeszkedése és az elkobzás veszélye súlyosan érinti az alapvető szabadságjogokat és Európa politikai jövőjét. A fokozott ellenőrzés és a vagyonvesztés fenyegetése félelmet kelt, gyengítve a demokratikus társadalmak alapjait.

Politikailag ezek a lépések elidegeníthetik azokat az országokat, amelyek féltik szuverenitásukat. Magyarország, Lengyelország, és egyre inkább Olaszország is szembekerült Brüsszellel. Az olasz kormány nemrég tiltakozott az EU pénzügyi megfigyelése ellen, „indokolatlan beavatkozásnak” nevezve azt.

Miközben Orbán Viktor rendre bírálja Brüsszel megfigyelési törekvéseit, kormánya itthon maga is hasonló rendszereket épített ki – például biometrikus adatbázisokat és kommunikációs megfigyelést. Ezt a Mi Hazánk élesen bírálja, és a rendszer felszámolását követeli. Joggal vetődik fel a kérdés: hogyan ellenezheti a kormány Brüsszel digitális uralmát, miközben idehaza maga is hasonló eszközöket alkalmaz? Ez a kettősség jól mutatja, hogy a digitális magánéletért vívott harc messze túlmutat politikai oldalakon és országhatárokon.

Gazdasági szempontból az EU szabályai akadályozhatják az újításokat. A digitális szolgáltatásokról és a digitális piacokról szóló törvények jelentős költségeket rónak a vállalkozásokra, elriasztva a befektetőket és a tehetségeket. Egyes startupok már elhagyták az EU-t a túlszabályozottság miatt, míg a vagyonnyilvántartás és az elkobzási tervek hatására sok vagyonos európai az euróövezeten kívülre menekíti megtakarításait.

A legzavaróbb, hogy az EU-vezetők azt állítják, ezekkel a lépésekkel az „európai értékeket” védik, miközben valójában az ellenkezőjét teszik. Intézkedéseik a demokráciára és jogokra hivatkozva, gyakran éppen ellentétes irányba hatnak.

Az EU irányvonala eltér a háború utáni szabadság, függetlenség és a tagállamok feletti korlátozott bürokrácia elveitől. Európa ereje a nemzetek sokféleségében rejlik, ám az EU egy technokraták által irányított, egységes világ felé halad, miközben figyelmen kívül hagyja a helyi hagyományokat.

A magánélet, a szólásszabadság és a tulajdonjog alapvető európai jogok, ám a megfigyelőállam és az elkobzási tervek ezekkel ellentétesek, autoriter kormányzást vetítenek előre.

Az EU-ban a balliberális oldal a centralizációt erőlteti a „haladás” nevében, míg az erőtlen centrista konzervatív mozgalmak átveszik ezt az aljas narratívát, abban a tévhitben, hogy ez növeli politikai érvényesülésüket. 

Valójában ez a rendszer a megfigyelésre és kényszerre alapoz, miközben elnyomja az ellenzéki hangokat. Németországban a CDU és a CSU támogatta ezeket az intézkedéseket, amit sokan hazaárulásként értékelnek. 

Az EU Kínához hasonló megfigyelési rendszere és elkobzási tervei minden polgár szabadságát fenyegetik. Brüsszel az ellenőrzést, a centralizációt és az egységesítést erőlteti, egyre inkább aláásva ezzel a demokráciát, a jogokat és a valódi európai értékeket.

(A Weltwoche, Die Welt, Focus Online, CDU sajtóközlemény, CSU honlap, Mi Hazánk nyilatkozatok nyomán)