Alig néhány év alatt vált „sokszínűvé” Liverpool

Néhány évvel ezelőttig elenyésző volt a harmadik világbeli bevándorlók száma Liverpoolban. A gazdag történelemmel rendelkező kikötőváros mellőzöttsége korábban ebben a tekintetben még előnyére is vált, ám idővel feltűnt a döntéshozóknak is, hogy a város „túl fehér maradt”. Ezt a „problémát” pedig rohamléptekkel igyekeznek orvosolni.

Ezt olyan eredményesen csinálták, hogy az Egyesült Királyság történetében Liverpoolban változott meg leggyorsabban az etnikai összetétel. 2001-ben a fehér lakosság aránya a „dokkmunkás városban” 97 százalék volt. Ma már 77 százalék alatti. Ez 20 százalékos hanyatlás, bő 20 év alatt. S, ha ilyen ütemben folytatódik, hamarosan ugyanarra a sorsra jut a település, mint London, Manchester, Birmingham és társai. A belvárosban például már minden ötödik lakos idegen. Csak a város északnyugati részére egy év alatt annyi migránst telepítettek be, mint egész Londonba. 

Természetesen ez nem történhetett volna meg a város vezetőinek asszisztálása nélkül, akik ezt a változást cinikusan csak „haladásnak” nevezték. Pedig Liverpool, szinte egyedüli városként, hosszú évtizedekig ellenállt ennek a „haladásnak”. Ám az utóbbi pár évben már ide is elért a „progresszió”, s a város lassan felismerhetetlenné válik, elveszítve eredeti, „scouse” jellegét. 

A cinikus vezetők szerint Liverpool mindig is a „bevándorlók városa” volt

Először is, az ország vezetői kitalálták, hogy a beérkező migránsokat Liverpoolba küldik. A város természetesen nem volt felkészülve a tömegek befogadására, így megjelentek az utcákon a migránssátrak, és a lődörgő idegenek. Arról persze nem kérdezte meg senki a helyieket, hogy akarják-e ezt. És – ahogyan ezt a demokráciában már megszokhattuk – a választott vezetők sem azért vannak, hogy a helyiek érdekeit képviseljék. 

Mikor a lakosok elégedetlenkedtek, a gőgös vezetők odaszúrták nekik, hogy Liverpool mindig is „bevándorló város” volt, hiszen már a XIX. században is tömegével fogadták be az íreket, komolyan úgy téve, mintha nem éreznék a különbséget egy befogadott ír és egy betelepített nigériai között. 

Az etnikai problémák már önmagukban is rendre feszültség tárgyát képezik, ám ezt csak tetézi, hogy a jövevények között rengeteg a muszlim, akik szépen, ám egyáltalán nem lassan, át is formálják a város képét, mely korábban Anglia „katolikus fővárosának” számított. A betelepítések egyik legnagyobb kárvallottjai ráadásul éppen a bevándorláspárti, liberális keménymagot adó csoport: a nők. 2015-höz képest 2022-re például megduplázódott a regisztrált nemi erőszakok száma a városban. A legutóbbi adatok szerint egy év alatt közel  ötezer esetet jelentettek. 

A legvérlázítóbb az egészben, hogy a térség rendőri erőinek, a Merseyside Police vezetője egy nő, Serena Kennedy, akinek irányítása alatt (és minden bizonnyal parancsára) a liverpooli rendőrség mindent elkövet, hogy elkendőzze a szembetűnő összefüggést a bevándorlás és a drasztikusan megemelkedett szexuális zaklatások között – mely egyaránt érint nőket és gyermekeket. Kennedy odáig ment, hogy egy videóban „Szálem alejkummal” köszöntötte az „újangolokat”, akiknek elmondta, „elkötelezett, hogy megvédje Merseyside közösségének minden tagját”. A rendőrség az összefüggések elkendőzésében partnerre talált a helyi médiában, amelynek feje szintén egy feminista. Ám úgy látszik, ő is inkább a fehér férfiakat gyűlöli, nem pedig a nők érdekeit képviseli. 

Mindent a haszonért

Ha pedig az ember azon gondolkodna, miért jó egy városvezetésnek, ha városát a „haladás” nevében egy harmadik világbeli településsé zülleszti, akkor a válasz a pénz. A brit kormány ugyanis gondoskodott róla, hogy minden kollaboránst busásan megfizessen. Liverpool városvezetése például a nagyszámú befogadott afrikai és közel-keleti migráns okán éves szinten mintegy 13 millió font extrafinanszírozásra tesz szert. Ugyanakkor persze az is lehetséges, hogy az öngyűlöletre nevelt, életellenes liberálisok tényleg teljesen komolyan gondolják, hogy a „kolonista civilizációt” végleg fel kell számolni, és ha ez az ára, akkor ez az ára. 

Egy biztos. A „haladás” már most is látszik, hiszen a városnak több százezer fontot kellett költeni olyan betonakadályokra, amelyek megakadályozzák, hogy kamionnal vagy akár személyautóval be lehessen hajtani egy karácsonyi vásárra, halálra gázolva az ünneplő tömegeket. 

S, hiába tömegek nem értenek egyet a folyamatokkal, Angliában, így Liverpoolban is, az emberek mindennél jobban félnek attól, hogy „rasszistának” bélyegzik őket, így inkább csendben tűrik, ahogy városuk a szemük előtt válik idegenné. Ezáltal pedig az utolsó angol város is elesik, mely még őrizte valamennyire az angol kultúra maradványait. Dühöngeni persze nincs okuk, hiszen elődeik éppen ezért a világért harcoltak oly lelkesen Európa ellen Churchill oldalán.