A demokraták éheztetik az amerikaiakat, hogy az illegális bevándorlók egészségügyi ellátását finanszírozzák

Negyvenkétmillió amerikai éhezéssel néz szembe, miközben a demokraták továbbra sem hajlandók újraindítani a kormányzatot, amíg ki nem harcolják az illegális bevándorlók egészségügyi ellátását. A Trump-kormányzat október 26-án kénytelen volt bejelenteni, hogy a szeptemberi költségvetési határozat megbukása miatt a novemberi élelmiszersegély veszélybe került. A patthelyzetet maguk a demokraták idézték elő, miközben az éhező amerikai családok helyett az Egyesült Államok határát illegálisan átlépő migránsok támogatását követelik.

A kormányzati adatok szerint az érintettek között 39 százalék gyermek, 20 százalék idős ember és 10 százalék fogyatékossággal él. Az előző balliberális kormányzatok közben kitágították az „amerikai” fogalmát, és ebbe már az úgynevezett anchor baby (horgonygyermek) kategóriába sorolt gyerekek is beletartoznak. Ők azok az illegális bevándorlók gyermekei, akik amerikai földön születtek, és ezzel automatikusan állampolgárságot kaptak. Idővel ez a tágabb „amerikai” értelmezés a frissen érkezettekre is kiterjedt, miközben Chuck Schumer szenátor és Hakeem Jeffries képviselő azt követeli, hogy az illegálisan határt átlépő migránsok is az adófizetők pénzén részesüljenek egészségügyi ellátásban.

Mike Johnson házelnök szerint ez a hozzáállás világosan mutatja, mi a demokraták valódi célja. A kormányzat újraindítását tizennégyszer szavazták le, csak hogy fenntartsák az illegális bevándorlók egészségügyi juttatásait, és ezzel tizennégyszer a migránsok javát választották az amerikai állampolgárok érdekei helyett. Johnson szerint attól tartanak, hogy a patthelyzet megszűnése a New York-i, New Jersey-i és virginiai választások előtt visszafogná szavazóik lelkesedését.

Az élelmiszerjegy-program havonta 8 milliárd dollárt oszt szét, egy háztartásra jutó átlagos támogatása 187 dollár. A jelentések szerint a kedvezményezettek 18 százaléka külföldön született, ám az amerikai mezőgazdasági minisztérium adatai alapján kevesebb mint 11 százalékuk külföldön született amerikai lakos, beleértve a törvényes bevándorlókat és az illegálisan érkezetteket is.

Az „amerikai gyermekek” statisztikájába ma már a horgonygyermekek is beleszámítanak, vagyis azoknak az illegális bevándorlóknak gyermekei, akik amerikai földön születtek, és ezért automatikusan jogosultak a juttatásokra. Az elektronikus juttatási kártyákhoz (EBT) kötődő visszaélések évente dollármilliárdokat emésztenek fel. A kártyákat gyakran készpénzért adják-veszik, jól szervezett bolthálózatok is részt vesznek benne, és egyre több a hamis igénylés. A rendszer átláthatatlansága elfedi, kik kapják valójában a támogatásokat, miközben az őshonos amerikai családok egyre nehezebben tudják eltartani gyermekeiket.

A demokraták okozta patthelyzet közepette az élelmiszersegély körüli káosz újabb bizonyítéka lett annak, hogyan válik a legszegényebb amerikaiak megélhetése politikai fegyverré.

Két szövetségi bíró arra utasította a Trump-kormányzatot, hogy használja fel a pénzügyi tartalékokat. A Fehér Ház közölte, hogy „teljes mértékben eleget tesz” a bírósági döntésnek, miközben a novemberi juttatásoknak csupán a felét utalja ki. Trump elnök 4,65 milliárd dollárt különített el, miután a bíróság lehetőséget adott a teljes vagy részleges kifizetésre. Kijelentése, miszerint az élelmiszersegélyeket csak akkor biztosítják, ha a demokraták újraindítják a kormányzatot, átmeneti zavart okozott, mielőtt Karoline Leavitt, a Fehér Ház szóvivője tisztázta, hogy a bírósági határozat értelmében a részleges kifizetések mindenképp folytatódnak.

A felnőtt kedvezményezettek 62 százalékának legfeljebb középfokú végzettsége van, és a háztartások egyharmadának van munkajövedelme, mégis segélyre szorul. A jóléti programok lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy olcsó munkaerőt alkalmazzanak nyomorúságos bérekért, tudva, hogy az adófizetők fedezik dolgozóik megélhetését. 

Az élelmiszersegély-kiadások jelentős része a nagy kiskereskedelmi láncokhoz áramlik, amelyek hasznot húznak az adófizetők által támogatott alacsony bérű munkásokból. Az élelmiszersegélyben részesülő háztartások kevesebb mint 20 százaléka keres a szegénységi küszöb felett. Ez tartós függőséget teremt egy bevándorló alsóbb rétegben, amelyre a demokratáknak politikai hatalmuk megőrzéséhez van szükségük, miközben az őshonos amerikai születési arány csökken az ilyen pótlólagos népesség fenntartásának adóterhe miatt.

Az őshonos amerikaiak születési rátája csökken, miközben a külföldi népesség az adófizetők által finanszírozott programok, például a kismamáknak és gyermekeknek szánt táplálkozási támogatás és az állami egészségbiztosítás miatt növekszik.

Glenn Youngkin, Virginia kormányzója bejelentette egy állami élelmiszersegély-rendszer létrehozását, amelyet heti 37,5 millió dolláros költségvetési többletből finanszíroznak. „Virginia nem engedi, hogy polgárai szenvedjenek, miközben Washington az illegális bevándorlók támogatásáról vitatkozik” – mondta. Bár az állami megoldások enyhítik a problémát, a vállalati bérrablás és a tömeges bevándorlás okozta szegénység felszámolása nélkül a helyi adók továbbra is azokat a cégeket támogatják, amelyek kizsákmányolják az amerikaiakat.

Kevin Hassett, a Nemzeti Gazdasági Tanács igazgatója arra figyelmeztetett, hogy a tartalékok felhasználása veszélyezteti a válságkezelő képességeket. Hassett és Scott Bessent pénzügyminiszter a New York-i Wall Street köreiből érkeztek, ami azt mutatja, hogy a populista retorika gyakran csupán elfedi a pénzügyi elit befolyását.

A kormányzati leállás az amerikai történelem leghosszabbja lett. A demokraták hozták létre és tartják fenn. Véget vethetnének neki, ha az amerikaiakat helyeznék előtérbe, és felhagynának az illegális bevándorlók egészségügyi ellátásának követelésével.

Az úgynevezett Great Replacement (Nagy Felcserélés) nem puszta elmélet, hanem költségvetési valóság, vagyis annak a politikai és gazdasági folyamatnak a leírása, amelyben az őshonos amerikaiakat fokozatosan bevándorlókkal váltják fel. A demokraták döntése, hogy a külföldi állampolgárokat az amerikai családok elé helyezik, valamint a republikánusok pénzügyi világból érkező bennfenteseinek kinevezése egyaránt azt mutatja, hogy mindkét párt támogatja ezt a folyamatot, amely a tőkeérdekeket szolgálja. Az adófizetők saját lecserélésüket finanszírozzák a horgonygyermekeknek járó juttatásokon, a külföldi munkaerő támogatásán és a szegényeknek álcázott vállalati segélyeken keresztül.

2023 áprilisában 41,9 millió ember, 22,2 millió háztartásban részesült élelmiszersegélyben, ami a népesség 12,5 százaléka. Ez nem egy helyi kormányzat sikertörténete, hanem a nemzeti hanyatlás tünete. A Great Replacement politikai és gazdasági következményei már a mindennapi megélhetésben is érezhetőek. 

A kormányzati programok nem az őshonos amerikai családokat segítik, hanem azokat, akik a rendszerből a legtöbb hasznot húzzák. A vállalatok olcsó munkaerőt nyernek, a politikusok új szavazóbázist, az adófizetők pedig egyre kevesebbet saját hazájukból. Nemzeti gazdaságpolitika nélkül, amely a létbiztonságot, a munka megbecsülését és a határok védelmét helyezi előtérbe, az amerikaiak továbbra is a tőke és a politika közös kizsákmányolásának áldozatai maradnak.

(Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma, Pew Research Center, Élelmiszerkutatási és Akcióközpont, Washington Post, NBC News, Fox News, The New York Times nyomán)