Magyarország energiafüggősége és a washingtoni színjáték

Orbán Viktor washingtoni látogatását a kormány diplomáciai sikerként értékelte, amelynek köszönhetően Magyarország továbbra is korlátlanul vásárolhat orosz olajat és földgázt az amerikai szankciók ellenére. A Fehér Ház megerősítette a mentesség tényét, de több hírportál ismeretlen forrásokra hivatkozva azt közli, hogy a megállapodás legfeljebb egy évre szól. Hivatalos, nyilvánosan hozzáférhető közlemény azonban nem részletezi az időzítést, a feltételeket vagy a meghosszabbítás lehetőségét. Az időbeli korlátoktól függetlenül, a mentesség rávilágít Magyarország mély és tartós energiapiaci sebezhetőségére.

Ezért érdemes közelebbről megvizsgálni Magyarország energiafüggőségét. 2010 és 2021 között az országnak több valós lehetősége is volt arra, hogy nagyobb energiafüggetlenséget érjen el. A horvátországi Krk-szigeten működő cseppfolyósítottföldgáz-fogadóállomás, amely 2021-ben kezdte meg működését, évi 2,6 milliárd köbméteres kapacitással (bővíthető 6,1 milliárdra), a meglévő és tervezett vezetékhálózatokon keresztül is elérhetővé vált. Az azeri gáz a Déli Gázfolyosón keresztül 2020-ban érkezett meg Európába, versenyképes árú alternatívát kínálva az orosz gáz helyett. Emellett Magyarország, amely Európa harmadik legnagyobb geotermikus potenciáljával rendelkezik, ezt a forrást is jelentősen bővíthette volna. A biomassza és a napenergia szintén életképes alternatívák voltak, amelyeket mintegy 2 százalékos kamatozású uniós hitelek is támogathattak. Ezek a beruházások technikai és pénzügyi értelemben is elérhetőek voltak. 2015 után azonban az uniós követelmények változása, valamint a Magyarországgal szembeni igazságtalan szankciók az alternatív fejlesztéseket összetettebbé és költségesebbé tették.

Mindezek ellenére az egymást követő magyar kormányok nem éltek ezekkel a lehetőségekkel.

A jelenlegi amerikai megállapodás, amely becslések szerint évente 114 millió dollár értékű atomfűtőanyagot és 600 millió dollár értékű cseppfolyósított földgázt (LNG-t) jelent Magyarország számára, az ország éves gázfogyasztásának mindössze 4–5 százalékát fedezi. Elemzők szerint az orosz vezetékes gáz az elmúlt években átlagosan 30–50 százalékkal olcsóbb volt, mint az Európába szállított amerikai gáz, noha az árak szerződésenként, származási hely, szállítási távolság és újragázosítási költség szerint változnak. Bár a közvetlen költség kezelhetőnek tűnik, a megállapodás nem szünteti meg az energiapiaci sokkok veszélyét.

Magyarországon az alacsony jövedelmű háztartások bevételeik mintegy 13 százalékát költik energiára, ami az egyik legmagasabb arány Európában. Sok uniós országban ugyanez az arány 3 és 10 százalék között mozog. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint a magyar háztartások közel 30 százaléka jövedelmének több mint 10 százalékát fordítja fűtésre és villamosenergiára, ami az egyik legmagasabb arány a fejlett országokban. Bármilyen további áremelkedés újabb állami kiadásokat igényelne, vagy közvetlenül a fogyasztókat terhelné, veszélyeztetve a háztartások stabilitását és a támogatási rendszer fenntarthatóságát.

Az energiaigényes iparágak hasonlóan sérülékenyek. Még a mérsékelt költségnövekedés is rontja Magyarország versenyképességét Lengyelországgal, Csehországgal és Szlovákiával szemben. Másfél évtizednyi stratégiai mulasztás miatt Magyarországnak ma többet kell fizetnie azért, hogy elkerülje azokat a válságokat, amelyeket jobb infrastruktúra és az energiaforrások időben megvalósított diverzifikálása megelőzhetett volna.

Az állami érdekeltségű MVM és Mol nyereségüket megtartják ahelyett, hogy azt a hazai infrastruktúrába fektetnék. A kormány rövid távú politikai és oligarchikus érdekeket követ, feláldozva a nemzet hosszú távú ellenálló képességét. Ha ezek a vállalatok nyereségüket nem vitték volna ki az országból, hanem visszaforgatták volna a hazai gazdaságba, akkor ezzel csökkenthették volna a külföldi beszállítóktól való függést, mérsékelhették volna a közpénzekből fedezett támogatások terhét, és biztosíthatták volna a hosszú távú ellátás stabilitását.

Az atomenergia-ágazat hasonló kihívásokkal szembesül. A Paks II. beruházást orosz kivitelezésben, kedvezményes orosz hitelekkel építik. Ugyanakkor az amerikai Westinghouse szállítja majd a fűtőanyag egy részét. Bár ez bizonyos mértékben szélesíti az energiaforrások választékát és növeli a villamosenergia-termelést, Magyarország továbbra is külföldi szakértelemre és szerződéses beszállításokra szorul.

Gazdasági szempontból mivel az amerikai fűtőanyag-megállapodás csak a teljes szükséglet töredékét fedezi, az ellátásbiztonságra és az árakra gyakorolt hatása korlátozott. Stratégiailag csökkenti az orosz kitettséget, de a valódi függetlenséghez több beszállítóval kötött megállapodásokra és a hazai megújuló- és atomenergia-kapacitás gyorsított fejlesztésére volna szükség.

A külföldi ipari beruházások hasonló kihívásokkal szembesülnek. Az olyan vállalatok, mint a kínai BYD és a CATL, évtizedes adókedvezményeket élveznek, miközben az alaptechnológiát külföldön tartják. Míg Magyarország vonakodott az ilyen feltételek előírásától, azok az országok, amelyek előírták a technológiaátadást és a hazai szakmai kapacitás fejlesztését, hosszú távon saját ipari és technológiai erejüket építették fel. Dél-Korea az 1970–80-as években megkövetelte a külföldi befektetőktől, hogy kutatóközpontokat hozzanak létre és képezzék a helyi mérnököket. Ennek eredménye lett a Samsung, a Hyundai és az LG világszintű térnyerése. Hasonlóképpen, Szlovákia 2003-as Volkswagen-megállapodása előírta a helyi beszállítók bevonását és a kutatás-fejlesztési beruházást. Magyarország vonakodása az ilyen feltételek előírásától megerősítette szerepét alacsony bérű összeszerelő üzemként.

A magyar foglalkoztatáspolitika és demográfiai helyzet tovább súlyosbítja a problémát. Körülbelül 100 000 külföldi vendégmunkás dolgozik Magyarországon (a KSH adatai szerint 2024-ben 99–102 ezer fő), akik akár 10–15 százalékkal is lenyomják a béreket az építőiparban, a mezőgazdaságban és a gyártásban. Közben évről évre tízezrével vándorolnak ki a 18–35 év közötti fiatal magyarok jobb lehetőségekért Nyugat-Európába (a KSH szerint 2023-ban 35 000, 2024-ben 41 000 fő).

A kormány a határok védelméről beszél az illegális bevándorlás ellen, miközben tudatosan importál szerződéses vendégmunkásokat, akik leszorítják a magyar béreket, aláásva a fiatal családalapítók esélyeit. A vállalatok hasznot húznak az olcsó munkaerőből, miközben a magyar születési ráta történelmi mélypontra süllyedt (2024-ben 1,38 – a legalacsonyabb 1949 óta).

A magyar munkavállalók módszeres lecserélése alacsonyabb bérű külföldi munkaerőre valójában népesedési és gazdasági alávetettséget teremt, amit állami támogatással és „gazdasági szükségszerűségként” próbálnak pragmatizmusként eladni. A vállalatok rövid távú haszna aláássa a családok megélhetését, a hazai fogyasztást, a magyar közösségek erejét és egységét. Jóllehet szólamai szerint a kormány „nemzetvédőként” lép fel, a gyakorlatban a Fidesz következetesen a közvetlen hatalmi-politikai és a globalista tőkével összefonódó érdekeket helyezi a hosszú távú nemzeti érdek elé.

Az Orbán-kormány családpolitikája egyszeri támogatásokra épül, mint a CSOK vagy az adókedvezmények, de ezek nem pótolják a tisztességes béreket, a megfizethető lakhatást és a munkából élhető jövedelmet. Ezzel egy időben a vendégmunkások rendszerszintű foglalkoztatása közvetlenül gyengíti a magyar családok esélyeit a legfontosabb ágazatokban, éppen ott, ahol a fiatal generációk családot alapítanának.

Magyarországnak sürgősen négy kulcsterület fejlesztését kell előtérbe helyeznie. Az energiaforrások szélesítése több beszállítót, hazai megújuló erőforrást és energiatárolást jelent, nem pedig ideiglenes alamizsnára való támaszkodást. Az iparpolitikának ösztönöznie kell a technológiaátadást és a szakmai fejlesztést az országon belül, hogy csökkenjen a külföldi függés. A pénzügyi tartalékok létfontosságúak, és a hazai beruházások valamint a költségvetési tartalékok enyhíthetik a külső sokkok hatását anélkül, hogy Magyarország túlzottan rá lenne utalva a külföldi hitelekre vagy támogatásokra. A foglalkoztatási és népesedéspolitikának pedig a magyar családokat és munkavállalókat kell erősítenie, biztosítva a stabil népességet és a termelékeny nemzeti munkaerőt.

A Trump–Orbán-megállapodás időt vásárol, semmi többet. Csökkenti a közvetlen kockázatot, de nem pótolhatja a tizenöt évnyi stratégiai mulasztást. Kiegészítő hazai programok nélkül Magyarország továbbra is kiszolgáltatott Washington, Moszkva, Brüsszel és Peking befolyásának.

Orbán Viktor és Szijjártó Péter megpróbálták a washingtoni találkozókat technológiai áttörésként beállítani, nem pedig energiafüggőségi kérdésként. Az űrkutatás, a mesterséges intelligencia és a csúcstechnológiai ipar területeit emelték ki, mint Magyarország „valódi jövőjét”. A kormány szokásos gyakorlata itt is megmutatkozik: látványos projekteket emel ki, miközben elkerüli azokat az alapvető reformokat, amelyek e szektorok hazai kiépítéséhez szükségesek lennének. Kutatási kapacitás, oktatás és átlátható iparpolitika nélkül ezek a „jövő gazdasága” célok inkább szimbolikus kirakatok maradnak, nem működő iparágak, tükrözve a rövid távú szemléletet, amely régóta jellemzi Magyarország gazdaságpolitikáját.

A kérdés az, hogy Magyarország a rövid távú enyhülést lehetőségként kezeli-e a hosszú távú önállóság újjáépítésére, vagy tovább sodródik a függőség körforgásában, újabb válságokat kezelve, nem megelőzve azokat. A nemzeti érdek újra és újra politikai, multinacionális vagy oligarchikus érdekek áldozatául esett. Hogy Magyarország valódi önrendelkezést harcol ki, vagy ügyfélállam marad, a következő tizenöt év döntésein múlik.

Ez a megállapodás nem valódi gyógyír, hanem átmeneti haladék és vészjelzés. Csak a hazai erőforrásokba történő határozott beruházás biztosíthatja Magyarország önrendelkezését. Az országnak minden taktikai előnyét ki kell használnia, hogy végre befektessen az energiafüggetlenségbe, a hazai iparba, a demográfiai stabilitásba és a pénzügyi ellenálló képességbe. Az elmúlt tizenöt év szerkezeti hibáinak kijavítása az egyetlen út egy biztonságos, önálló jövő felé.

(A Reuters, CNN, Washington Times, Fehér Ház hivatalos közleményei, Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és Eurostat adatai, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Nemzetközi Migrációs Kilátások című jelentése, Európai Bizottság hivatalos dokumentumai nyomán)