Agapia anya, világi nevén Anasztaszija Sztefanopulosz az Egyesült Államokban született, ortodox keresztény görög családban nevelkedett. New Yorkban politológiát tanult, aktív tagja volt egyházának. Végül úgy döntött, hogy Isten szolgálatába áll. Miután a Szentföldre került, a keresztény közösségek megmentéséért küzdött. Budapesti látogatása alkalmával adott interjút lapunknak.
– Fiatal korában miért döntött úgy, hogy apáca lesz?
– Görög származású amerikai családban születtem. A szüleim hívő emberek voltak, aktív tagjai a templomi közösségnek. Jóllehet fiatal koromban világi életet éltem, soha nem távolodtam el Istentől. Az egyetemen politológiát tanultam, végül úgy döntöttem, hogy Isten szolgálatába állok. Ezek után imádkozásnak szenteltem mindennapjaimat. Az első öt évben egy zárdában éltem, és nem végeztem semmilyen tevékenységet kórházakban vagy iskolában. Majd öt évig Chilében szolgáltam, és csak ezután kerültem Jeruzsálembe.
– Miért választotta Palesztinát, azon belül Jeruzsálemet?
– Nem én választottam Palesztinát, hanem ő engem. Én Istent választottam, ő pedig Palesztinát jelölte ki számomra. Az első évben nem tudtam semmit a hétköznapi dolgokról, hiszen el sem hagytam a kolostort, amelyben éltem. Majd felkértek, egy kelet-jeruzsálemi egyházi iskola igazgatására, amit elvállaltam. 2000-ben tüntetések kezdődtek az izraeli megszállás ellen, kitört a második intifáda. Az események hatására lelkiekben én is palesztinná váltam, hiszen azokban az években megtapasztaltam, milyen megszállás alatt élni, küzdeni az iskola fennmaradásáért. Nagyon nehéz volt egyben tartani a diákokat, a tanári kart. Rengetegen meghaltak és megsebesültek, éveken át tartott a blokád nemcsak Jeruzsálem és Betlehem körül, hanem az összes palesztin településen.
– Mielőtt a Szentföldre érkezett mit tudott a palesztinok ügyéről? Változott-e a véleménye mióta Palesztinában él?
– Mindig is megértő voltam a palesztinokkal, de sokkal megengedőbben gondolkodtam az ügyben. Korábban úgy véltem, hogy az oslói egyezmény majd eredményhez vezet, és béke lesz a térségben. Viszont semmit nem tudtam az illegális zsidó telepesekről, azok támadásairól és a palesztin nép jogfosztottságáról.
Amikor Jeruzsálembe érkeztem nagyon boldog voltam. Eleinte nem érzékeltem semmit, mivel csak a fiatalok oktatásával foglalkoztam. Viszont a palesztin népfelkelés kitörése után minden megváltozott. Bét-Dzsalában laktam. Mindennaposak voltak a civilek elleni izraeli támadások. A lakóházak tetején lévő víztartályt gyakran érte találat, emiatt ivóvizünk sem volt mindig. Viszont a szomszédok mindig segítettek. Ekkor tapasztaltam meg a palesztinok összetartását és szeretetét, keresztények és muszlimok felől egyaránt.
– Több mint két évtizede él Palesztinában. Hogyan változott a keresztények helyzete ezalatt?
– Napról napra nehezebb a palesztinok helyzete. Az izraeli telepesek rasszizmusa egyre erőteljesebb. Az izraeli hatóságok erőszakkal kitelepítik az őshonos palesztin keresztényeket, akiknek egy része az atrocitások miatt már „önként” is elmenekül. Korábban a keresztényeknek meghatározó jelenlétük volt Jeruzsálemben. Összetartó közösséget alkottak, rendszerint érvényesíteni tudták érdekeiket.
A keresztény közösségek nagyon nehéz helyzetben vannak. A fiatal értelmiségiek többsége egy jobb élet reményében elhagyja szülőföldjét.
Próbálok mindenkit arra ösztönözni, hogy tartson ki, ne meneküljön el, ne hagyja el a Szentföldet. Bízzanak Istenben, imádkozzanak hozzá, mert csak az ő erejével lehet ennek az egésznek véget vetni.
– Ön szerint mi a realitás? Van esély arra, hogy az egyik legősibb keresztény közösség fennmaradjon?
– Nem hiszem. Ha továbbra is ilyen állapotok maradnak, akkor biztos, hogy nem. Nagyon nehéz sorsuk van a palesztinoknak. Semmilyen jövőképük nincs, megvannak fosztva mindentől. Most az Egyesült Államokon és a Nyugaton múlik, hogy véget vessenek az öldöklésnek. Nekik kell megállítani a háborút, és megálljt parancsolni az izraeli vezetésnek.
Talán az utolsó esély előtt állunk, hogy béke legyen a Szentföldön, és továbbra is fennmaradjon a keresztény hit Palesztinában.
– Mégis hogyan lehet békét teremteni?
– Nagyon egyszerű a válasz: nem szabad több fegyvert adni Izraelnek, le kell állítani a fegyverszállítmányokat. Inkább diplomáciai úton kell elősegíteni a békét.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
Anasztaszija Sztefanopulosz – Kép forrása: Kassab Adonis
