Az agyaghadsereg titkai a Szépművészeti Múzeumban

A Szépművészeti Múzeumba most tíz eredeti, életnagyságú terrakotta harcos érkezett a legendás agyaghadseregből. A tárlat nemcsak a császár gigászi sírbirodalmát mutatja be, hanem a titkot is, amiért a régészek ma is reszketve állnak meg az uralkodó érintetlen sírkamrája előtt – adta hírül a Mandiner.

Még fut a William Blake korát megidéző tárlat, de számos teremben párhuzamosan háromezer éves kínai terrakotta-katonák fogadják a látogatókat. 

1974-ben Senhszi tartományban az öntözéshez kutat ásó földművesek csákánya nem vizet, hanem történelmet fakasztott: akkor bukkantak rá az agyaghadsereg első figuráira. A tárlat egyik legnagyobb erénye, hogy ráébreszti a nézőt a kínai régészeti munka hatalmas léptékeire. 

A hírportál kiemelte: amit látunk, csupán a jéghegy csúcsa: a városnyi méretű sírkert feltárása immár fél évszázada zajlik folyamatosan, és még korántsem ért véget. Különös belegondolni: bár tudják, hogy ott van a császár sírja is, néhány földhányásnyira, egyelőre érintetlenül hagyták. A császári sír vélhetően selyemmel és számos díszített fával van megrakva, és azért nem nyúlnak hozzá, mert hiányzik a képesség ahhoz, hogy a másodperc töredéke alatt károkozás nélkül konzerválják azt, amit a föld rejt.

A kiállítás remekül rajzolja fel a történelmi ívet a Kr. e. 8. századtól kezdődően.

Megismerjük a tizenhárom évesen trónra kerülő fiút, aki a „hadakozó királyságok” káoszából vaskézzel kovácsolt egységet – írták.

 A bemutatott tárgyak híven tükrözik azt a gigászi erőfeszítést, amellyel a császár nemcsak az élők, hanem a holtak birodalmát is uralni akarta. A harminchárom éven át, több százezer ember munkájával épített mauzóleum gondolata ma is szédítő; a kiállított, finom kidolgozású tárgyak és a túlvilági lovas kocsik pedig bizonyítják: a császár a halál után is ugyanazt a pompát követelte, mint életében.