Ez a himnusz minden magyart megérint – interjú Kása Csabával a Székely himnusz konferencia kapcsán
Kása Csaba | Kép forrása: Magyar Nemzeti Múzeum:
A Székely himnuszról sikeres kamarakiállítás nyílt február 26-án a Magyar Nemzeti Múzeumban A Székely himnusz története címmel. Ehhez a kiállításhoz kapcsolódva 2026. március 23-án a múzeum egy konferenciát is rendezett Nemzetünk fájdalma és hitvallása – A Székely himnusz és a Magyar Hiszekegy története címmel. Ennek részleteiről kérdeztük Kása Csaba történészt, aki nemcsak az említett kiállítás kurátora, de egyben a konferencia szervezője is volt.
– Miért Önre bízták ezeknek a rendezvényeknek a sikerre vitelét?
– A Magyar Nemzeti Múzeum dolgozója vagyok, a kutatási területem az 1867 és 1945 közötti magyar történelem; gondolom, ez volt az alapja, hogy engem bíztak meg ezekkel a feladatokkal.
A konferencia kapcsán megpróbáltam a téma legjobb szakértőit kiválasztani, mindazokat, akik ebben a témában már kutattak, s eredményt is tudnak felmutatni.
A tudományos tanácskozás moderátori szerepére és a bevezető megtartására főigazgatónk Takaró Mihályt kérte fel. Az elismert irodalomtörténész megnyitóbeszédében köszöntötte az érdeklődőket, utána pedig összefoglalta a konferencia célját, kifejtette, mit vár az előadóktól, illetve hogy a hallgatóság mire számíthat a program során.
Mező Gábor újságíró, a kommunista korszak kutatója előadásában az 1945 utáni idők politikájának változó hozzáállását mutatta be a Székely himnusz vonatkozásában, a teljes tiltástól kezdve a megtűrt időszakokig.
Dr. Sófalvi Emese, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem zenetörténésze a Székely himnusz zenetörténetével, zenéjével, dallamváltozataival foglalkozik; ő e témakörben osztott meg velünk érdekességeket.
S mivel nem szerettük volna, hogy negatív miliőben – csak a magyar fájdalmat hangoztatva – tartsuk meg a konferenciát, utolsó előadónk, Balahó Zoltán történész-főmuzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna verséről, a Magyar Hiszekegyről tartott előadást. Ez azért is illett a konferenciához, mert a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi annak az egykori pályázatnak az anyagát, amelynek győztese ez a mű lett.
– A konferencia címadójának – a Székely himnusznak – nemcsak korszakonként, de világnézeti alapon is meglehetősen változó a megítélése.
– Ez a mű 1921-ben keletkezett, szövegét Csanády György írta, zenéjét pedig Mihalik Kálmán szerezte. A több mint száz év alatt sikerült egy olyan nimbuszt teremtenie saját magának – úgy is mondhatnánk: olyan teremtődött meg a számára –, amit most már elfogad a széles közönség. A két világháború között népszerűvé vált, de 1945 után betiltásra került, s ebből az állapotából – nemcsak a tiltásból, de a teljes elhallgatásból – csak 1989 után szabadult meg. Annak ellenére, hogy ma már szabadon énekelhető, egyesek finoman szólva sem kezelik a helyén ezt a himnuszt.
– Mi lehet ennek az oka?
– A Székely himnuszt éppen a mondanivalója, éppen az általa használt jelképek miatt nagyon sokan nem tekintették a sajátjuknak, sőt nagyon ellenségesen viszonyultak hozzá már a kezdetektől fogva. Ezek elsősorban azok a liberális, nemzetellenes erők voltak, amelyek számára Székelyföld színmagyar lakossága, kulturális öntudata, egységessége mindig is egy negatív jelenség volt.
A háború előtti időszakban bizonyos társadalmi rétegek már akkor is multikulturális Budapestet akartak, csak akkor azt még „sokszínű Budapestnek” nevezték. Ezzel a törekvéssel szemben állt a magyar kultúra archaikus rétegeit hordozó Székelyföld a néptáncával, népzenéjével, népviseletével és gazdag hagyományőrző kultúrájával. Érthető tehát, hogy ez bizonyos belpesti köröknek korábban sem tetszett, és nem tetszik ma sem.
Jóllehet a kommunizmus időszakának bukása – a rendszerváltás – előtt apránként tépte le börtöne rácsait ez a himnusz, 1989 után pedig teljesen felszabadult, mégsem nyerte vissza azt a megbecsült helyét, amit 1945 előtt elfoglalt. Ennek az volt az oka, hogy megjelentek a színen olyan nemzetellenes erők, amelyek még ebben a dalban is a magyarság erősödését, a magyar nemzet öntudatának újjászületését – horribile dictu: a revíziós törekvések megjelenését – látták, és ez számukra egyrészt félelmetes, másrészt ellenszenves volt.
– Sokan támadják tehát, de vannak biztató jelek is a Székely himnusz elfogadottságával kapcsolatban.
– A keletkezése óta eltelt alig több mint száz év alatt a magyar himnusszal közel egyenértékű nemzeti imánk lett, és így egymás mellett szerepelhetnek különböző állami és magánünnepségek műsorában.
Ami szintén nagyon jó hír, hogy most már a szilveszter éjszakai államfői köszöntő után a Himnusz mellett a Székely himnusz is elhangzik az állami televízióban. Elfogadottság tekintetében ezt már mindenképpen biztató előrelépésnek kell tekintenünk.
Kapcsolódó:
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.
Támogatás
