Egy barátommal nemrég arról diskuráltunk, manapság mennyit olvashatnak az emberek (nem a gyakran agyzsibbasztó napi hírekre gondolok, amiket átpörgetnek a hírfolyamukban, hanem könyvekre vagy e-könyvre), és ha olvasásra adják a fejüket, nagy átlagban miket fogyaszthatnak. Nyilván egyikünk sem gondolta, hogy a történelemmel, vagy, ha az a „bizonyos történelem” túl közel van, akkor „aktuálpolitikával” kapcsolatos művek túlsúlyban lennének ezen a képzeletbeli listán, de mindketten úgy gondoltuk – egyébként én voltam a pesszimistább – hogy minden negatív felhang ellenére mind a mai napig van igény a könyvolvasásra, így a könyvnyomtatásnak is maradt létjogosultsága. A kultúrharc tehát mindamellett, hogy a fejlődésből (vagy visszafejlődésből, nézőpont kérdése) új, eddig ismeretlen területekre is átterjedt, nem megszűnt a régebbi „csatamezőkön”, hanem azokon is jelen maradt. Kultúrharcot sokféleképpen lehet vívni, sokféleképpen lehet értelmezni, de az vitán felül áll, hogy a múlt megismerése egyértelműen a része, különösen, ha ez a múlt nem is volt annyira régen, s az akkor történtek jelenünkre is kihatnak.
Éppen ezért talán nem véletlen, hogy a Bookline „magyar történelem kategória” toplistájának első három helyét olyan kötetek jegyzik, amelyek ennek a közelmúltnak a megismerését szolgálják nem éppen mainstream nézőpontból. A szerzővel kapcsolatosan – viccesen szólva – nem túl izgalmas a „verseny”, hiszen mindhárom kötetet Borvendég Zsuzsanna jegyzi, témájukat tekintve pedig kivétel nélkül a (magyarországi) államszocializmussal és a gazdasági mechanizmusaival, vagy a kapitalizmust és a kommunizmust összekötő megannyi dologgal kapcsolatosak.
A listavezető, Kárpátia Stúdió által kiadott A hálózat pénze című kötet azokkal az informális hálózatokkal, rejtett kapcsolatrendszerekkel foglalkozik, amelyek noha hivatalosan egymás ellenségei voltak, gyakran össze is játszottak, ha a tőke, vagy a gazdasági érdek úgy kívánta. Így történhetett meg az, hogy a „szabad világnak” kikiáltott Amerikából érkező pénzekkel építgették kapitalista üzletemberek a Szovjetuniót (mint ahogy segítették a vörösöket a második világháború idején is), de az is, hogy svájci (!) központtal magyar kereskedők pénzelték a nyugati baloldali mozgalmakat, hogy hazánk (gazdasági) lerablásáról ne is beszéljünk.
A hálózat emberei ugyanezeket a tendenciákat elemzi, ám immáron teljesen hazánkra koncentrálva, bemutatva a rendszerváltásnak nevezett bábszínház mozzanatait. Ám amíg a korrupt, szovjetbarát politikusok neveit, akik később is játékban maradtak, jobbára ismerjük, esetleg még a tevékenységüket is, a gazdasági hátteret biztosító lobbicsoportokat már kevésbé, annak ellenére, hogy gyakran politikusokat meghazudtoló hatalommal bírtak. Ezen körök felfedésével pedig magyarázatot kapunk arra is, hogyan rabolták le hazánkat – már ami megmaradt belőle – a rendszerváltoztatás idején.
A lista harmadik helyén Az impexek kora áll, abból is a szintén a Kárpátia Stúdió által jegyzett második, bővített kiadás. Az impexek a korabeli államszocialista rendszernek voltak a külkereskedelmi vállalatai, melyeket szovjet mintára hoztak létre, vezetői pedig nyugati irányultságú pénzügyi hálózatok kiszolgálói voltak egyedülálló privilégiumokkal a korabeli Magyarországon. A hetvenes évek elejétől működő klikk oroszlánrészt vállalt hazánk gazdasági tönkretételében, amelyhez a kádári titkosszolgálat is lelkesen asszisztált, hogy aztán Moszkvát pátyolgassa belőle. Az impexek vezetői azonban nem kizárólag gazdasági károkat okoztak, vagy nyugati technikákat csempésztek keletre, hiszen a rendszerváltoztatáshoz közeledve részt vettek az „új” politikai elit kinevelésében is, akik így szükségszerűen hűek voltak hozzájuk.
Szeptember elején egyébként további sikereket is elkönyvelhetett a magyar történetszemlélet kevésbé mainstream oldala és a Kárpátia Stúdió is, ugyanis Popély Gyula történész új könyve, a Túszjátszmák szintén a Bookline előbb taglalt listáján foglalt el vezető helyet.
(Ábrahám Barnabás – k.info)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
