1817. december 13-án hunyt el Kitaibel Pál, botanikus, kémikus, természettudós. Eredetileg orvostanhallgatónak jelentkezett, így orvosként is diplomázott, mivel akkor még nem tanították külön tudományágként a botanikát. Az egyetemen a tanszék feladata volt a botanikus kert (a „Füvészkert”) gondozása, amely feladatot nagy lelkesedéssel vállalta.
Kitaibel előtt a Kárpát-medencéről szinte alig készítettek növénytani, növényföldrajzi szakleírásokat, így bárhová utazott – több, mint 20 ezer km-t tett meg Magyarországon kocsin, lóháton és gyalog – tudományos igénnyel még nem jegyzett növényi fajok sokaságát találta meg, vette lajstromba. Gyűjtött élő növényeket a botanikus kert számára, készített 13243 lapos herbáriumot, 148 faj első tudományos leírója volt, igyekezett megteremteni a „Flora Hungarica” tudományos alapjait, amelyet viszonylag korai halála miatt nem tudott befejezni. Az állatvilágból felfedezései közé tartozik a földikutya, a mogyorós pele, a legjelentősebb pedig a védett magyar gyík leírása.
Emlékezetére adták a Pannon gyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri), a Kitaibel-mályva (Kitaibela vitifolia), a Kitaibel-varfű (Knautia kitaibelii), a Kitaibel-harangláb (Aquilegia kitaibelii), a törpe árvácska (Viola kitaibeliana), valamint a Primula kitaibeliana latin, illetve magyar neveit.
Ő állított elő legelőször a világon ferrociánsavat, valamint klóros meszet is, amelynek a sajátságait is leírta, három évvel megelőzve Tennant skót kémikust, de sajnos a feljegyzései nem jutottak el a megfelelő fórumokra. Szintén ő rakta le a diffúziós cukornyerés alkalmazásának alapjait, és az ásványvíz-elemzés területén is maradandót alkotott, 150 hazai ásványvíz elemzését végezte el, valamint az első földrengéstani monográfiát is ő jelentette meg.
A tellúr felfedezése
A tellúrt először Müller F. Jószef, az erdélyi bányászat vezető szakembere fedezte fel 1783-ban, majd tőle függetlenül Kitaibel Pál is 1789-ben szintén Erdélyben és a Börzsönyben, de ő már a tellúrt tartalmazó ércről és elemzéséről értekezést is írt. Az értekezést elküldte a Berlini Tudományos Akadémia híres vegyészének, Martin Heinrich Klaprothnak, aki saját felfedezéseként tellúr néven ismertette a kémiai elemet 1795-ben, így a tudománytörténetben az ő neve szerepel felfedezőként.
http://www.kitaibelverseny.hu/kitaibel.htm
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
