Miközben a világ népessége megállíthatatlanul növekszik, az európai fehér népesség és azon belül a magyar nemzet rohamosan fogy. A tendencia talán hathatós kormányzati beavatkozással megfordítható lenne, ám az elmúlt néhány évben inkább az ellenkező irányba történtek jelentős „előrelépések”.
2021. október és 2022. szeptember között: 89 724 gyermek jött világra, 2,6%-kal, 2397-tel kevesebb a megelőző 12 havinál. Az idei év január–szeptemberében 4,8%-kal kevesebb gyermek született, ezen belül január–áprilisban 11, augusztus–szeptemberben 6,9%-kal csökkent, május–júliusban pedig 4,1%-kal nőtt a születések száma 2021 azonos időszakához viszonyítva – derül ki a KSH legfrissebb adataiból.
A teljes termékenységi arányszám 1 nőre becsült értéke 1,54 volt a megelőző 12 hónapra számított 1,57-hoz képest. Emellett 144 998-an haltak meg, így tovább folytatódik a magyarság drasztikus fogyása.
Pedig minden felmérés azt bizonyítja, a magyar fiatalok szeretnének családot alapítani, legtöbben két-három gyermekben gondolkodnak, esetenként többet is szívesen bevállalnának. Ennek ellenére egyre kevesebbszer születnek meg ezek a bizonyos gyermekek. Ez korábban is komoly probléma volt, erre jött rá az elmúlt 2-3 év, a maga pandémiájával és válságaival, melyeket a kormány az átgondolatlan, elkapkodott, sokszor kifejezetten káros lépéseivel csak súlyosbított. Mikor az embernek a puszta megélhetéséért kell küzdenie, viszonylag kevesen gondolnak családalapításra.
Csak a nagycsaládosok kapnak érdemi segítséget
Noha az elmúlt 12 évben az Orbán-kormánynak voltak olyan intézkedései, melyek üdvözlendők, és valóban arra irányultak, hogy növelje a fiatal párok gyermekvállalási kedvét, ezek jellemzően elégtelen félmegoldások voltak. Erre csak egyetlen példa a nagycsaládosok támogatása. Valóban nagyon helyes és szép dolog kiemelkedő támogatást nyújtani a három vagy többgyermekes magyar pároknak, hiszen ennyi gyermeket nevelni óriási ráfordítást és pénzt emészt fel. Azt azonban valahogy nem akarta meghallani a kormány, mikor – főleg a Mi Hazánk részéről – arra hívták fel a figyelmet:
a legnehezebb az első gyermek bevállalása, azt kellene igazán támogatni.
Hiszen, ha egy pár már az első gyermek után szembesül a problémákkal és a pénzügyi nehézségekkel, majd úgy érzik, teljesen magukra vannak utalva, mert az államtól semmilyen érdemi támogatást nem kapnak, akkor alaposan meggondolják, hogy még akár csak egyszer is átmenjenek-e ugyanezen, nemhogy háromszor.
Nincs biztonságos jövőkép
Az elmúlt néhány évben olyan eseményeket éltünk át, melyek szintén nem kedveznek a gyermekvállalásnak. Ki ne emlékezne még a Covid-járványt övező hisztériája? A karanténra, a korlátozásokra, a lezárásokra. A kormány észszerűtlen járványkezelése és következetlen intézkedései miatt rengeteg ember veszítette el a munkahelyét, vállalkozások mentek tönkre, vendéglők zártak be, párok kerültek kilátástalan anyagi helyzetbe, családok jutottak a tönk szélére. És ha ez még nem lett volna elég csapás, a magyar társadalom felének meg kellett élnie, hogy saját kormánya fenyegette őt:
vagy felveszi a kísérleti vakcinát, vagy elveszíti munkahelyét.
De azok a szülők is tudnának mesélni, akiket saját gyermekükkel zsarolták, hogy beoltassák magukat. Mert az oltatlan szülő nem mehetett be gyermekéhez az óvodába, az iskolába; se szülői értekezletre, se fogadóórára. Úgy kezelték őket, mint a leprásokat! Voltak olyan intézmények, ahol az oltatlan gyermekeket eltiltották a sportfoglalkozásoktól, az osztálykirándulástól. Mindezt teljesen legálisan és jogszerűen, a magyar kormány cinkos beleegyezésével.
De a legundorítóbb ebben egészen biztosan az volt, hogy még a kórházból is kitiltották az oltatlan szülőket, akik nem lehettek ott gyermekük, vagy súlyos beteg szeretteik mellett a legnehezebb pillanataikban.
Akik ezeket átélték, alighanem kétszer is meggondolják, hogy gyermeket vállaljanak egy ilyen rendszerben.
A válságok kora
Alig csengett le a Covid-hisztéria, máris ránk rúgta az ajtót a gazdasági recesszió, nyomában az elszálló inflációval, amit csak erősített az orosz-ukrán háború kirobbanása. Ezzel párhuzamosan hazánkban lezajlott egy heves választási kampány, ahol a kormánypárt mindenkit biztosított a rezsicsökkentés megvédéséről és a magyar gazdaság fellendítéséről. Ezzel szemben mit kaptunk?
A negyedik kétharmad kb. két hónappal a választási győzelem után az összes ígéretét megszegte. Jöttek a rezsimegszorítások, melyekkel párhuzamosan kb. 400 ezer kisvállalkozót lehetetlenítettek el.
A pénzromlás soha nem látott sebességre kapcsolt, az infláció olyan mértékeket öltött, hogy az árak hétről hétre változnak. Az elszálló árakra a Fidesz a lehető legrosszabb választ adta az ársapkákkal, melyek csak tovább fokozzák a bajt. A multik köszönik szépen, jól megvannak, a magyar emberek azonban megint csak azt kell tapasztalják, a kormánytól semmilyen segítségre nem számíthatnak. „Ha már segíteni nem tudsz, legalább ne ronts a helyzeten” – tartja a mondás. Sajnos a Fidesz ezt nem fogadta meg, aminek meg is lett az eredménye. A rezsimegszorítások a vendéglátósokat és a vállalkozásokat is épp olyan érzékenyen érintik, mint az egyszerű családokat, a hatósági árak, az infláció, valamint a megnövekedett rezsiköltségek pedig a kisboltoknak és kiskereskedőknek jelentik a kegyelemdöfést.
Gyakorlatilag azok kivégzése zajlik, akik valahogyan túl tudták élni a Covid-őrületet.
A társadalom elszegényedése pedig maga után vonja a vásárlóerő csökkenését, aminek hatására a kiskereskedők újabb létszámleépítésekbe kezdenek, emellett kevesebb árut vásárolnak a termelőktől, akik ezáltal nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen a beforgatott pénzük elvész, ők pedig maradnak mínuszban. Komplett ágazatok dőlnek be, ami újabb inflációt és ismételt tömeges leépítéseket eredményez.
A fiatalokat érinti a leginkább
Néhány évtizeddel ezelőtt evidens volt a saját ház. A mostani 20-30 évesek szülei jellemzően huszonévesen keltek egybe, saját házat vettek, és megkezdték önálló életüket. A mai világban azonban megfelelő családi háttér nélkül még egy jól kereső fiatal számára is elérhetetlen rövidtávon a saját lakás. Az egyre inkább elszálló albérletárakat pedig képtelenség a valódi átlagkeresetből finanszírozni. A lakhatási válság pedig értelemszerűen a fiatalokat érinti a leginkább. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint azon felmérések, melyek világosan kimutatták:
a 25-34 éves korosztály 41 százaléka a szüleivel él.
Nagy többségük nem azért, mert lusta lenne, aki nem akar dolgozni, hanem mert egyszerűen képtelen lenne egyedül megélni a fizetéséből. Mivel a többgenerációs családok már „kimentek a divatból”, így kijelenthető, hogy amíg a gyermek a szülői házból sem tud elköltözni, addig vajmi kevés motivációt érez a családalapításhoz.
Ehhez tegyük hozzá, az albérletben élő fiatalok között igen nagy számban vannak olyanok, akik többen költöztek össze, hogy a költségeket megosztva egy megfelelő életszínvonalat tudjanak biztosítani saját maguk számára. Lássuk be, ez sem egy túl ideális környezet gyerekneveléshez.
Arról nem is beszélve, hogy a kormány is mindent megtesz a magyar emberek kizsigerelése érdekében. Gondoljunk csak a túlóratörvényre, vagy most a munka törvénykönyvének módosítására, mely tervezettel a kormány megfosztja a munkavállalókat az eddig 7 napban meghatározott szabadság önálló, szabad felhasználási jogától. Arról kizárólag munkaadója dönthet majd.
A lehajszolt, fáradt, kimerült, folyamatosan dolgozó emberek még mikor neveljenek gyermeket? Amint lehetséges, adják be bölcsibe, majd óvodába? Nevelje őket a TV, a közösségi média, meg az állam?
Vannak, akiknek nincsenek ilyen problémái
Ha azt hisszük, a magyar termékenységi ráta a maga 1,54-es mutatójával aggasztó, akkor a valódi adatok egyenesen kétségbeejtőek. Ebben az 1,54-es adatban ugyanis benne van a népességrobbanást produkáló cigányság szaporulata is. A Fidesz-kormány a Nyugaton már jól bevált szélsőliberális gyakorlatot követve szigorúan tiltja az etnikai alapú profilozást, nem csak a bűnelkövetések, de a születésszámok esetében is. Ez az ő részükről – hatalomtechnikai szemszögből – persze érthető, hiszen ha nyíltan leközölnék az adatokat, az igencsak felrázna sok embert ebben az országban. Amíg a társadalom bágyadtan szendereg, nincs miért aggódniuk.
Szerencsére azért nem kell teljesen sötétben tapogatóznunk, és a sorok között olvasni tudóknak könnyű kihallani az igazságot az olyan „kódolt üzenetekből”, mint mikor a KSH olyanokat ír, hogy
a termékenység a legnagyobb mértékben a „mélyszegénységben élők” körében növekedett, ahol „az anya jellemzően 18 év alatti”, „analfabéta”, „a család munkanélküli”.
Ezen körök úgy gyártják a kölköket, mintha nem lenne holnap, nem zavarja őket az se, ha már holnap nincs mit enni, hiszen egyik szülő se dolgozik, „apjuk” hol szabadlábon van, hol börtönben.
Erről a problémáról senki nem beszél, mert „nem ildomos”, pedig ezen népség szaporulatát nem érinti semmilyen válság, nem befolyásolja semmilyen gazdasági krízis, s míg a magyarok felelős egyénekként kívánnak viselkedni, és előbb a gyermeküknek elképzelt alapvető életfeltételeket próbálják megteremteni egy olyan országban, ahol még a kormány is szabotálja őket ebben, addig szépen lassan elveszítjük a hazánkat. Mert a fenti adatok ennél csak rosszabbak lesznek. A magyar társadalom egyre látványosabban öregedik el, a szülőképes nők aránya pedig drasztikusan fogy. Ma már ott tartunk, hogy nem csak gyermekek, unokák hiányoznak, az etnikai arányok pedig 5-10 éven belül visszafordíthatatlanul elborulnak.
A Twitter– és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
