Ma Eötvös Loránd-ra emlékezzünk

Egyik legnagyobb természettudósunk, EÖTVÖS LORÁND (Buda, 1848. júl. 27. – Budapest, 1919. ápr. 8.) egyetemi tanulmányai folyamán Heidelbergben Kirchhoff, Bunsen és Helmholtz növendéke volt; doktorátusát is itt szerezte. A budapesti egyetemen Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után vette át a kísérleti fizika tanszék vezetését. 1899 és 1905 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt.

Az 1870-es évek elejétől két évtizeden át a kapillaritás jelenségével foglalkozott. A felületi feszültség mérésére új módszer dolgozott ki: ez lett az Eötvös-féle reflexiós módszer. Felismerte a folyadékok különböző hőmérsékleten mért felületi feszültsége és molekulasúlya közötti összefüggést. A 80-as évektől a gravitáció felé fordult az érdeklődése.

Megszerkesztette világhírűvé vált torziós ingáját. Első méréseit az egyetem épületében és pestlőrinci villájának kertjében végezte, majd a befagyott Balaton jegén folytatta kísérleteit. A balatonfüredi öböl jegén végzett méréseinek fő célja a tihanyi hegyek gravitációs hatásának kimutatása volt. Műszerét a nemzetközi közvéleménynek 1906-ban mutatta be a budapesti földmérési kongresszuson.

Az első sikeres olajkutatási célú gyakorlati méréseket a Morva-mezőn végezték 1915-ben, és ezzel kezdetét vette a nyersanyagkutató geofizika, amelynek két évtizeden keresztül Eötvös torziós ingája volt az uralkodó műszere – alkalmazták többek között a texasi, a venezuelai és a közel-keleti olajmezők feltárásánál.

A torziós ingás mérések elméleti jelentősége is nagy volt: az általános relativitáselmélet kísérleti alapkövét jelentették a későbbiekben. Eötvös később vizsgálatait a földmágnességre is kiterjesztette és a mérésekhez műszert szerkesztett.

Eötvös Loránd a hazai turistamozgalomnak is lelkes híve volt, ő maga szenvedélyes hegymászó hírében állt. A Magyar Kárpát Egyesület őt választotta első elnökévé.

Magyar Szabadalmi Hivatal

Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig