Egy nagymama is lehet apa…
Január 26-án a párizsi Elysée Palotában elegáns fogadásra került sor abból az alkalomból, hogy Franciaország 30 évvel ezelőtt ratifikálta a Gyermekek Jogaival foglalkozó Nemzetközi Egyezményt- számol be a katolikus.ma.
Az egyezményt 1989 novemberében fogadta el az ENSZ Közgyűlése, és 1990-ben lépett hatályba. Az egyezmény 3. cikkelye kimondja, hogy a szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét kell elsősorban figyelembe vegyék. A 7. cikkely pedig rögzíti, hogy a gyermeknek joga van ahhoz, hogy lehetőség szerint ismerje a szüleit, és ezek neveljék őt.
Az Elysée Palota fogadására több tucat más, a gyermekek és a családok védelmével foglalkozó egyesület vezetője mellett meghívást kapott Pascale Moriniere, a Katolikus Családi Egyesületek elnökasszonya is, akinek alkalma volt kis beszélgetést kezdeményeznie a francia köztársasági elnökkel, Emmanuel Macronnal. A beszélgetés tárgya természetesen a most folyó bioetikai törvénykezés volt. Moriniere asszony úgy vélte, hogy ellentmondás van az ENSZ egyezmény szövege és a törvénytervezet között, amelyben a biológiai apa gyakorlatilag „eltűnik” a két anya szülőségét elismerő helyzetben.
Macron elnök válaszolt Moriniere asszony aggodalmaira, és elmagyarázta neki, hogy az apaságnak szimbolikus funkciója van. Az apaság két komponensből áll – így az elnök -, van egy genetikai apa, és van egy szimbolikus apa. Az új törvény szerint a genetikai apát a mesterséges
megtermékenyítésből született gyermek is megismerheti, mert hozzájuthat az azonosítást lehetővé tevő adatokhoz. Ami a szimbolikus apát illeti, ezt a funkciót az elnök szerint akárki elláthatja.
Moriniere asszony értetlenkedésére az elnök így válaszolt: „Az a maguk baja, hogy azt hiszik, hogy az apa feltétlenül egy férfi kell legyen.”
Ez a kijelentés új megvilágításba helyezi a francia egészségügyi miniszter, Agnès Buzyn korábban elejtett, némileg nyelvbotlásnak vélt mondatát, miszerint „Egy nagymama is lehet apa”. Így már érthető, hogy a kormány közös, tudatos, vállalt álláspontjáról van szó. Vége annak a kornak, amelyben Mater semper certa est azaz mindig biztosan lehet tudni, hogy ki az anya. A kettős anyai leszármazás elfogadásával az „apa” és „anya” szavak már nem jelentik ugyanazt a teljes társadalom számára. Moriniere asszony az elnökkel való találkozásáról szóló beszámolójában felteszi a kérdést: Hogyan tudunk majd társadalmat alkotni ezek nélkül a szavak nélkül, vagy a „házasság”, a „férfi” és a „nő” szavak nélkül, amelyek már nem fednek le egy olyan valóságot, amely az összes francia állampolgár közös valósága lenne? (katolikus.ma/ fr.aleteia.org)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
