Az ELTE kutatói azonosították Béla macsói herceg maradványait

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatói által vezetett nemzetközi projektben sikeresen azonosították az Árpád- és Rurik-dinasztiába tartozó egykori macsói bán, Béla herceg maradványait – jelentette az ELTE közlése nyomán az MTI.

A közlemény szerint a vizsgálatokkal a kutatók egy évszázados régészeti és történeti kérdést oldottak meg. Felidézték, hogy a Margit-szigeti domonkos rendi kolostorban 1915-ben, egy régészeti feltárás során, egy fiatal férfi maradványai kerültek elő. A lelet megtalálásának körülményei, a történeti adatok, az eltemetés helye, valamint a Bartucz Lajos antropológus által a csontokon megfigyelt sérülésnyomok alapján akkor azt feltételezték, hogy a maradványok egy Árpád-házi herceghez, Béla macsói bánhoz tartoztak. Ezt azonban a korszak módszertani lehetőségei alapján akkor még sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudták.

Béla macsói herceg (született 1243 után – elhunyt: Margit-sziget, 1272 novemberében) anyai nagyapja IV. Béla király volt, apai ágon pedig a számos kijevi nagyherceget adó, északi, skandináv eredetű Rurik-dinasztiához tartozott. A 13. századi osztrák krónikák szerint Béla herceg ellen Héder nembeli „Kőszegi” Henrik 1272 novemberében, a mai Margit-szigeten, merényletet követett el. Béla súlyosan összekaszabolt testét ezután a szigeten lévő kolostorban temették el.

A kutatás újraindulása

2018-ban Hajdu Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék) vezetésével nemzetközi kutatócsoport alakult, amelyben antropológus, genetikus, régész és archeobotanikus szakemberek, stabilizotóp- és radiokarbon-specialisták, valamint fogorvosok vettek részt. A projektben a csontleletek komplex igazságügyi és biorégészeti elemzésével az elsődleges cél a leletek genetikai azonosítása, valamint a herceg életének és halálának minél teljesebb rekonstrukciója volt.

A vizsgált férfi bizonyító erejű genetikai azonosítását az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetében Borbély Noémi és Szécsényi-Nagy Anna végezték el. Eredményeik szerint a történeti források által jelzett genealógia több, egymást erősítő genetikai bizonyítékkal is alátámasztható.

„Az adatok egyértelműen igazolják, hogy a macsói Béla herceg III. Béla király ükunokája (negyedfokú leszármazottja) volt, valamint ezzel összhangban a herceg Szent Lászlóhoz mért genetikai távolsága nagyságrendileg kétszeresnek adódik. A teljes genomi adatok alapján végzett genetikai eredetbecslés közel fele arányban skandináv genetikai eredetre utal, ami megerősíti az északi eredetű Rurik-dinasztiához való kötődést. Az emellett jelentős mértékben mutatkozó kelet-mediterrán komponensek a vizsgált személy anyai nagyanyja felé mutattak: Béla macsói herceg anyai nagyanyja IV. Béla felesége, a bizánci császár lánya, Laszkarisz Mária volt. A fentiek mellett az Y-kromoszóma-vizsgálatok is megerősítették a vizsgált személy Rurik apai ágára vonatkozó történeti adatokat” – részletezték a vizsgálat eredményeit.

A herceg halálának körülményei

Az eredmények alapján egyebek mellett megállapították, hogy a csontváz egy fiatal, a húszas évei elején elhunyt férfié volt. Annak érdekében, hogy a kutatók megismerjék a herceg halálának pontos körülményeit, valamint hogy összevessék azokat az ismert történeti leírásokkal, részletes igazságügyi embertani elemzést is végeztek. A csontvázon 26, a férfi halálával összefüggésbe hozható sérülést figyeltek meg, amelyek mindegyike egyetlen erőszakos esemény során keletkezett.

A sérülések valószínűleg három ember által elkövetett, összehangolt támadásra utaltak. A herceg a sérülések elhelyezkedése és jellege alapján nyílt összetűzésben, sisak és páncél nélkül nézett szembe támadóival, tudatában volt az agressziónak, és próbálta védeni magát. A gyilkossághoz a merénylők két különböző típusú fegyvert – egy valószínűsíthető szablyát és egy hosszúkardot – használtak. A támadók ezt követően is folytatták a csapásokat, és amikor a herceg a földre zuhant, halálos sérüléseket okoztak a fején és az arcán.

A kutatók szerint az agresszió intenzitása, valamint az arcra mért vágások és ütések intenzív érzelmi érintettségre (például hirtelen dühre, gyűlöletre) utaltak, míg az összehangoltan okozott sérülések előre eltervezett gyilkosságot valószínűsítenek. A fentiek alapján, bár a macsói Béla herceg ellen 1272 novemberében végrehajtott merényletet részben vagy teljesen előre eltervezték, azt azonban semmiképpen sem hidegvérrel hajtották végre.

A kutatás tudományos jelentősége

„Az eredmények jól illusztrálják, hogy a humán és természettudományok összefogásával milyen hatékonyan lehet a történelmi adatokat ellenőrizni, és a múltbeli erőszakos haláleseteket példátlan részletességgel rekonstruálni” – írták közleményükben a kutatók.

Az új tanulmány a Forensic Science International: Genetics című igazságügyi genetikai folyóiratban jelent meg.