Az állambiztonsági múlt titkosításainak feloldását szorgalmazta Novák Előd, majd Lezsák Sándor elismerte: nagyon sok igazsága van a Mi Hazánk felkészült képviselőjének, joggal kéri számon a mulasztásokat… de a bizottsági ülés „nem alkalmas erre”, ezért egy perccel később inkább a Fidesz politikusaként ő is megszavazta a Jobbik képviselőjével együtt a titkosítási gyakorlat folytatását.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz újabb kinevezését támogatták nagykoalíciós összeborulással, noha az Eötvös utcai intézmény vezetője saját Facebook-oldalán az ÁVH hírhedt vezetőjének, Péter Gábornak a nevét vette fel. A főigazgató a titkosításokat azzal a maszatolással vette védelmébe, hogy semelyik országban nem raktak ki mindent az internetre, ami annyiban igaz, hogy a papír alapú iratok (sőt sokszor kézzel írt jelentések) digitalizációjával még mindenhol van feladat, de a nyilvánosságot anélkül is számos államban biztosítják. Simicskó István a maszatoláson felbuzdulva már olyan hazugságra is ragadtatta magát, hogy a világon sehol nem hozták nyilvánosságra az állambiztonsági aktákat. Bizonyos iratok eltüntetése pedig szerinte elég indok ahhoz, hogy a maradékot is titkosítsák, illetve kényük-kedvük szerint csepegtessenek információkat.
A KDNP frakcióvezetőjének másik kifogásával ellentétben a Photoshoppal hamisított iratok legfeljebb az interneten terjednek hamis információként, a levéltár még sosem minősített hitelesnek ilyen „dokumentumot”, ezt egyik oldal egyetlen történésze sem állította soha, épp ezért kellene hivatalosan nyilvánosságra hozni mindent pl. az állítólagos ügynöklistákkal való zsarolások helyett.
