Mivel az 1989-es Kis hableány óriási sikernek örvend a mai napig a gyermekek, főleg a kislányok körében, ezért a zsidó származású Bob Iger vezette Disney mindenképp szükségesnek érezte a mű „modernizálását”. Így kaptunk a „sokszínűség” nevében egy néger Arielt, majd az is kiderült, a filmet nyakon öntötték egy nagy adag feminista propagandával. Ha már lúd, legyen kövér.
A premiert megelőző promóciókból megtudhattuk továbbá, a szerzők néhány új dalt komponáltak, melyek az eredeti rajzfilmben nem szerepeltek. Emellett felhasználják ugyan a régi szerzeményeket is, ám a modern kor igényei szerint meggyalázva átírva, hogy az kellően „haladó szellemű” legyen, és a „megfelelő” üzeneteket közvetítse a fiatal lányok számára.
Igen, lesznek változtatások a dalszövegekben, mert úgy érezzük bizonyos részek ma már igen kellemetlenek
– magyarázta a szintén zsidó származású Alan Menken, aki az eredeti dalokat is írta. Akkoriban nem érezte őket problémásnak, ám ma már a „progresszió” és cenzúra lelkes szószólója. Szerinte bizonyos részeket a dalszövegekből mindenképpen el kell távolítani.
Ezen felül Merken további „modernizálást” szorgalmazott, amelyre szerinte „rendkívül nagy szükség van”, különösen annak fényében, hogy sokan felháborodtak, amiért az új Arielt egy néger játssza majd. A kis hableányt megformáló színésznő, Halle Bailey erre csak annyit mondott,
Feketeként (szigorúan nagy betűvel írva) számítani kell az ilyesmire.
A Disneynél azt állítják, nem értik mi a baja az embereknek, 2023-ban ugyanis már nem szabadna, hogy „nagy ügy legyen”, ha megváltoztatják egy karakter származását. Ez azért vicces, mert éppen ők, meg a szélsőliberális, kulturmarxista sajtó csinált óriási ügyet abból, hogy Ariel néger lett, mert számukra ez jelképezi a „haladást”.
Ráadásul az egész kampányt úgy építették fel, hogy teljes egészében faji kérdést csináltak a filmből és a szereplőválogatásból (csak úgy, mint manapság az összes hasonló film esetében). A megjelent promóciós videóban is azt igyekeznek hangoztatni, az új Ariel kifejezetten a színesekhez szól majd. Sőt, még Bailey is arról beszélt, korábban el se tudta képzelni, mekkora öröm ez a „fekete és barna gyerekeknek”, mert így végre ők is azonosulni tudnak Ariel karakterével. Tehát a négerek olyan jól asszimilálódtak az amerikai társadalomba, hogy még a Kis hableányt se érzik magukénak, ha fehér. Ellenben a fehér gyermekektől igenis elvárják, hogy szeressék és magukénak érezzék a fekete Arielt. Érdekes kettősmérce.
Persze, a Disney is megtehette volna, hogy ír egy teljesen új történetet, néger karakterekkel négereknek, (meg az erre vevő fehéreknek), de annak nem lett volna olyan erős üzenete, mint az összes újraforgatott filmnek, melyben a fehér szerepeket immáron feketék kapják:
igen, lecserélünk benneteket, mert ez már nem a ti Amerikátok. Ez már a XXI. század „haladó” Amerikája.
Irányi Dániel
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
