2025 februárjától Németország migrációs politikája történelmi fordulóponthoz érkezett. A hosszú évek óta tartó tömeges bevándorlás, a bűnözés növekedése és a társadalmi feszültségek hatására egyre szélesebb rétegek követelik a szigorúbb határvédelmet és az ellenőrzések fokozását. Ennek megfelelően a kormány kénytelen volt olyan reformokat bevezetni, amelyek az illegális bevándorlás visszaszorítását, a határok szigorúbb védelmét és a német állampolgárok érdekeinek elsődleges védelmét célozzák. Míg egyes politikai erők valódi, hatékony megoldásokat keresnek, mások továbbra is a nemzeti szuverenitást veszélyeztető, globalista gondolkodásmód mentén próbálják alakítani a jövőt.
2025 januárjában a német Bundestag szűk többséggel elutasította a bevándorlási politika szigorításáról szóló ellenzéki törvénytervezetet, amely szigorúbb menedékjogi és bevándorlási szabályozásokkal kívánta mérsékelni a migrációt. Az egyre nagyobb létszámban érkező „menekültek” fokozott terhet rónak a társadalmi ellátórendszerekre és veszélyeztetik a kulturális kohéziót, amely miatt a bevándorlás/bevándoroltatás körüli vita napról-napra hevesebbé válik. Friedrich Merz, a CDU elnöke hangsúlyozta, hogy szigorúbb szabályozásra van szükség a német erőforrások védelme és a társadalom egészségének megóvása érdekében, míg az AfD még radikálisabb lépéseket követel, beleértve a tömeges kiutasításokat és a menedékjogi törvények teljes átalakítását, hogy megőrizzék az ország szuverenitását.
A nemzeti határok megerősítése: Az EU Távozási Központ Kezdeményezés
Az EU Távozási Központ Kezdeményezés egyik legjelentősebb új fejleménye a Brandenburgban, Eisenhüttenstadtban, a lengyel határ közelében tervezett EU Távozási Központ létrehozása. Ezzel a központtal gyorsítani kívánják azoknak a menedékkérőknek a kitoloncolását, akik illegálisan érkeztek Németországba, vagy akiknek kérelmét elutasították. Ezzel a lépéssel végre egy olyan konkrét intézkedés valósul meg, amely a törvény és a rend helyreállítását szolgálja, szemben a korábbi, félmegoldásokat jelentő intézkedésekkel.
Ezzel szemben a baloldali ellenzéki pártok, különösen az SPD és a Zöldek, heves ellenállást tanúsítanak, és humanitárius aggályokra hivatkoznak. Ellenvetéseik azonban figyelmen kívül hagyják azt a terhet, amit az ellenőrizetlen migráció ró a német adófizetőkre, a szociális ellátórendszerre és a közbiztonságra. Ahelyett, hogy a saját állampolgáraik védelmét helyeznék előtérbe, továbbra is a nyitott határokról szóló bukott politikát képviselik, amely már eddig is súlyos következményekkel járt.
Ki képviseli Németország érdekeit? A migrációs politikáról folytatott vita komoly ideológiai megosztottságokat hozott felszínre.
Az AfD továbbra is az egyetlen párt, amely következetesen a nemzeti identitás és függetlenség védelmére helyezi a hangsúlyt. Már hosszú évek óta olyan politikai irányvonalat képvisel, amely a német állampolgárok érdekeit helyezi előtérbe az illegális migránsokkal szemben, és a deportálások szigorítását sürgeti.
A CDU/CSU politikáját – bár nagy sokára a szigorúbb migrációs törvények felé tett lépéseket –, még mindig a határozatlanság jellemzi. Döntéseik belső konfliktusokkal terheltek, és gyakran attól tartanak, hogy elidegenítik a centrista választókat. Jóllehet támogattak olyan intézkedéseket, mint a menedékkérők családegyesítési lehetőségeinek szűkítése, még mindig nem hajlandóak kellő határozottsággal fellépni a válság teljes körű kezeléséért.
Közben az SPD, a Zöldek és a Die Linke radikális baloldali képviselői továbbra is olyan bevándorláspolitikát szorgalmaznak, amely világosan kudarcot vallott. Nem hajlandóak elismerni a tömeges migráció, a növekvő bűnözés, a társadalmi feszültségek és a gazdasági terhek közötti összefüggéseket. Ehelyett a jogos aggodalmakat „xenofóbiának” bélyegzik, egy már elavult taktikai fogással, amely már nem talál meghallgatásra az egyre elégedetlenebb német társadalom növekvő többsége körében.
Ehhez hozzájárul, hogy a német és az EU-s intézményi elit egyre inkább arra összpontosít, hogy teljesen ellehetetlenítsék az AfD-t.
A pártot egyre több jogi és intézményi támadás éri, „szélsőségesnek” bélyegzik, hogy elhallgattassák a nyílt határok politikájával szembeni következetes ellenállását. Ez az összehangolt erőfeszítés rávilágít a kormányzó elit antidemokratikus hajlamaira, hogy valójában az erősödő nemzeti mozgalmak visszaszorítására törekednek. Azonban az AfD Magyarországon szoros szövetségesre talált a Mi Hazánk pártjában, amely osztozik a nemzeti önrendelkezés iránti elkötelezettségében és ellenáll a tömeges migrációnak. Egyre erősödő együttműködésük egy szélesebb körű trendet tükröz, ahol a nemzeti mozgalmak összefognak az EU túlkapásai és a globalista befolyás ellen.
A nemzeti mozgalom európai előtörésében meghatározó tényezővé vált a remigráció, vagyis az illegális migránsok és az integrálódni nem képes külföldiek származási országukba történő szervezett visszatelepítésének gondolata.
Ez az eredetileg szélsőségesnek minősített nézet mára a politikai diskurzus központi témájává vált, főként olyan személyeknek köszönhetően, mint az osztrák aktivista, Martin Sellner, aki kulcsszerepet vállalt a téma elterjedésében.
Sellner, az Identitárius Mozgalom meghatározó alakja, kulcsszerepet játszott annak népszerűsítésében, hogy a sikeres remigrációs politikának nemcsak a további érkezők megakadályozására kell összpontosítania, hanem az Európára kényszerített demográfiai változások visszafordítására is. Az ő támogatásának hatására több európai nemzeti párt, így az AfD is elfogadta a remigrációt, és azt beemelte programjába.
A mozgalom sikerét jól tükrözi, hogy azok a politikai intézkedések, melyek egykor elképzelhetetlennek tűntek, ma már széleskörű támogatást élveznek.
Míg a baloldali politikusok ezeket az intézkedéseket „embertelennek” bélyegzik, valójában logikus lépésekről van szó, amelyek a nemzeti identitás helyreállítását és a társadalmi kohézió visszaállítását célozzák. Németországban a remigrációs intézkedések iránti növekvő támogatás közvetlen válasz a tömeges migráció okozta súlyos társadalmi problémákra.
Ezen kívül a remigrációs elképzelések növekvő elfogadása helyi intézkedésekben is megnyilvánul. Például Rostock városa kifejezetten „remigrációs esettanulmány-kezelő” pozíciókat hirdetett, amely a helyi önkormányzati szintű elméleti vitából a gyakorlati végrehajtás irányába mutat.
Sellner hatása messze túlmutat a politikai diskurzuson, amit jól mutat könyve, a Remigration: Ein Vorschlag iránti rendkívüli érdeklődés – a kötet bestseller lett az Amazonon.
Eszméi számos vitát gerjesztettek, ugyanakkor komoly párbeszédet is elindítottak Németország jövőjéről. A remigráció népszerűsítésére irányuló események azonban ellenállásba ütköztek, mint például Sellner előadásán Neulingenben, ahol a hatóságok lezárták az eseményt, és tartózkodási tilalmat rendeltek el számára.
A kitoloncolás válsága: egy rendszer, amely a német néppel szemben áll
A jogszabályi változások ellenére a kitoloncolások továbbra is óriási kihívást jelentenek. Németország jelenlegi jogi keretrendszere, amelyet az elmúlt évtizedek baloldali aktivizmusa épített ki, szinte lehetetlenné teszi az illegális migránsok kiutasítását. A bürokratikus akadályok, aktivista bírák és a migránsok jogait védő „civil” szervezetek együttesen dolgoznak azon, hogy minden egyes kitoloncolást megakadályozzanak. A BILD nemrégiben közzétett jelentése szerint az illetékesek maguk is elismerik, hogy a jelenlegi körülmények között „gyakorlatilag lehetetlen” a kitoloncolás.
Ez a helyzet nem véletlen, hanem a baloldali politikai elit szándékos döntéseinek következménye.
A kitoloncolások megnehezítésével biztosítják, hogy Németország továbbra is vonzó célpont maradjon azok számára, akik „gazdasági migránsok”, és nem szándékoznak integrálódni vagy hozzájárulni a társadalom fejlődéséhez. A CDU/CSU csak lassan kezdi el visszafordítani ezt a folyamatot, míg az AfD az egyetlen párt, amely következetesen követeli a határozott intézkedéseket, beleértve a tömeges kitoloncolásokat és a határok azonnali lezárását.
Németország migrációs válsága nem csupán a politikai döntések, hanem a korrupció és a rossz gazdálkodás révén is súlyosbodott.
A BAMF-botrány rávilágított, hogy 2013 és 2016 között a Migrációs és Menekültügyi Szövetségi Hivatal belső szabálytalanságai miatt több mint ezer menedékkérőt jogellenesen részesítettek védelmi státuszban. Ez a hatalmas mulasztás megrendítette a közbizalmat a menedékjogi eljárásokban. Emellett a túlzó jóléti kifizetések óriási terhet róttak az adófizetőkre, olyan botrányos esetek is napvilágra kerültek, mint például egy 12 fős bolgár család Berlinben, akik havi több mint 17 000 euró támogatásban részesültek.
Németország migrációs vitája nem csupán politikai nézetkülönbségek kérdése: ez valójában harc a nemzet jövőjéért. Míg az AfD továbbra is konkrét megoldásokat kínál, a CDU/CSU bizonytalan, addig a baloldali pártok pedig egyenesen saját hazájuk és népük érdekei ellen dolgoznak.
2025 februárjában a választás egyértelmű: Németország vagy merész lépéseket tesz határainak megóvása, törvényeinek betartatása és állampolgárainak védelme érdekében vagy továbbra is az ellenőrizetlen migráció, a növekvő bűnözés és a nemzeti hanyatlás ördögi körében marad. A német emberek figyelnek, és már nem dőlnek be az üres ígéreteknek.
(A BILD, Die Welt és a Junge Freiheit nyomán)
Kiemelt kép: Ebrahim Noroozi/AP
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
