A napokban „Meseország” tematizálja a közbeszédet, pontosabban az, hogy Dúró Dóra egy figyelemfelhívó performansz keretén belül ledarálta az LMBTQ ideológiával átitatott „mesekönyvet”, mire a balliberális „művészi világ” összehangolt támadásba lendült, s nem riadtak vissza a halálos fenyegetésektől sem.
Azok azonban, kik most gyűlölettel eltelve fröcsögnek, meg sem próbálják megvédeni álláspontjukat. Érveket nem hallunk, azt pedig végképp a legkevésbé, miért tartják elfogadhatónak azokat a meséket, melyek a könyvben olvashatóak. Hallgatnak. Csak az ezerszer elcsépelt címkéket dobálják. Nekünk viszont nem kell mást tennünk, mint szemezgetnünk a könyvből. Itt van a kezünkben, lássuk, miféle gondolatokkal igyekeznek gyermekeink fejét teletömni!
Gangl Eszter tollából az Avarbarna című mesében olvassuk:
„Egy esztendő sem telt belé, és a királynénak gyönyörű lánygyermeke született. Bőre aranybarna volt, akár az avar, ahogy rásüt az őszi nap, haja ragyogó fekete. Avarbarna lett a neve.”
Egyértelmű képi üzenet: a multikultúra szép és jó
A Légy szerencsés, Batbaján című mesében olvassuk:
„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csokoládébőrű, barna szemű kisfiú, akit Batbajánnak hívtak.”
(…)
„Batbaján édesapja megismerkedett egy csinos, jóravalónak tűnő asszonnyal, Franciskával, akivel hamarosan egybekeltek. Az újdonsült feleség saját ikerfiait igen elkényeztette, Batbajánt azonban nem szívlelte. „Vajon akkor szeretne, ha nekem is olyan szép fehér bőröm lenne, mint neki meg a fiainak?” – töprengett magában.”
Sikeresen belevegyítették tehát a „fehér ember rasszista” (BLM) liberális ideológiai elemet is, de lapozzunk tovább. E koncepció folytán válik Pöttöm Panna is cigánnyá a készítők szerint. De az LMBTQ-propaganda csúcspontja kétségkívül a Házasodik a királyfi megnevezésű versecske, melynek szellemiségét jól illusztrálja kiemelt képünk is, ahol két királyfi házasodik össze, ráadásul templomban.
„Hinni ezt én sose mertem,
hogy párom itt lelem,
mint amikor nagy hirtelen,
gazdag lesz a nincstelen”
Ez már máshogy úgysem lehet,
ölelkeznek a hercegek,
ahogy írom, ahogy mondom,
ölelkeznek a hercegek.”
A kötet hátlapján olvassuk még, Bódis Krisztától, ki író, pszichológus és dokumentumfilmes, hogy:
„Az ember varázslatos isteni kreatúra, a szivárvány színeinek sokféleségével és a szabadság felelősségével megajándékozva. A legfőbb feladatunk, hogy megtanuljuk elfogadni egymást. Nem lehet elég korán kezdeni a gyakorlást. Erre valók a mesék, gyerekeknek és felnőtteknek.”
Azt gondolom, nehéz indulatok nélkül véleményt nyilvánítani, miképpen gyakorlásnak nevezi az erőszakos propagandát, és nem átallja érvelésbe behozni még a „isteni” jelzőt sem, holott a keresztény tanítások egyértelműen fogalmaznak ezzel kapcsolatban… Minden jóérzésű ember nevében mondhatjuk, s főként a tisztességes szülők gondolhatják így, elég belőletek!
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
