Beléptünk az oltásközpontú járványdemokráciák korába.
Elkezdtem beoltatni magam. Helyesebben: nem mondtam nemet az oltásra. Arra mondtam nemet, hogy oltási könyv hiányában helóta, jogfosztott polgár legyek a saját hazámban. Ugyanis tény, hogy nem köteleznek az oltásra. Sőt, hangsúlyozzák, hogy „önkéntes”. De arra ugyanakkor köteleznek, hogy védettségem igazolva legyen. Nos, ezért folyton és mindenütt „oltakozásra” szólítanak fel, mert nem elég gyógyultnak lenni. Nem elég egészségesnek lenni. Beoltott, törzskönyvezett alannyá kell lenni.
Mondjuk ki: mostantól a civil létezés elemi szinten a védettséget igazoló okmányhoz, és csak ahhoz van kötve.
Az oltás felvétele önkéntes. Sokan nemet mondanak az oltásra, és ha saját jogon nyomós okuk van, ezt kötelesség lenne figyelembe venni. Ahogy a szólás, -vélemény, és döntési szabadság az ember elementáris joga, alapjoga, úgy ez a döntés is az. Ám aki így dönt, többé nem élvezheti szabadon azt, amit korábban. Az egyenlőség jegyében létező világban egyenlőtlenként kénytelen boldogulni. Úgy bánnak vele, mintha fertőző lenne, miközben épp erre a fertőzőképességre nincs egyelőre tudományos bizonyíték, ahogy arra sem, hogy a beoltottak biztosan nem fertőznek. Tehát: egy járványt megúszva, véletlenül sem fogod szerencsésnek érezni magad – most először a történelemben.
Járvány. A COVID-19 pandémia nem olyan, mint az általunk eddig ismert járványok. Ezért nem működtek az ismert járványkezelési módszerek. A globális járványstratégia a harmadik évezredben messze komplexebb, mintha egy harmadik világbeli térségre korlátozódna, és messze összetettebb dolog, mint száz éve, a spanyolnátha idején. A hagyományos járványkezelés sokszor szinte hatástalan maradt a vírus megfékezése frontján, ám egy hatás-együttest biztosan maga mögött hagyott: teljes szektorok lezárása nyomán csődhullám és recesszió, hanyatlás vette kezdetét – lokális szinten. Ám nem a globális színtér jellemző szektoraiban: a multiknál, a digitális tech óriásoknál, a globális pénzügyi csoportoknál, valamint az online szolgáltatók körében.
Egyszerű tudományos szigorúsággal véve jelenleg egy globális oltóanyag tesztjének tömeges fázisa zajlik, ahol különböző technológiák és szabadalmak versengenek a hatékonyságban egymással. Technológiai értelemben az online és digitális, virtuális rendszerek vizsgáztak-vizsgáznak. Szociológiai értelemben az emberiség önként és egységesen bizonyította, hogy e rendszerekkel tökéletesen szeparálható és irányítható. Politikai szempontból igazolást nyert: egy globális hullám elől senkinek nincs mód kitérni, de az is, hogy baj esetén a globális rendszerek csődje nyomán a nemzetállamok képesek egyedül védelmet nyújtani polgárai számára. Pénzügyi tekintetben egyszersmind tökéletesen igaznak bizonyul Klaus Schwab The Great Reset projektvíziója: hatalmas, történelmi léptékű a globális gazdasági és birodalmi strukturális átrendeződés.
Az oltásról azt mondják, véget vet mindennek, és „visszatérhetünk a normális életünkhöz”. Attól eltekintve, hogy állásukat vesztett, csődgazdaságos, eladósodott és sok esetben gyászoló családokkal van tele az ország, még inkább idekívánkozik a kérdés: Tényleg?
Miféle normalitás az, ami emberi minőségemet, polgári mivoltomat oltási könyvhöz köti, mint holmi városi tartott ebnél?
Nos, az élet nem lehet „normális”, ha abnormális kormányzati diszkriminációval hasítják ketté a társadalmat, még akkor sem, ha ezzel próbálják rászorítani, lassan fogyó kisebbségbe kényszeríteni azokat, akik nem akarnak maguknak egyelőre oltást beadatni. Így érdekes ellenzéket teremt a kormányzat, amely a választási év előtt így akarja bevezetni hazánkban az oltásközpontú pandemokratikus rendszert.
Jónás Levente
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
