A Kétfarkú Kutyapárt egy érdekes jelenség, mely viccpártként indulva olyan valós problémákra és állapotokra hívta fel humorosan, kreatívan a figyelmet, amely még egy nemzeti érzelmű embernek is szimpatikus lehetett. A probléma csak az volt, hogy hamar kilógott a lóláb, a függöny mögül kiáramló kendergőz mellett már érezni lehetett azt a velejéig rohadt, életellenes, szélsőliberális ideológiát is, melyet a „Mogács-érában” még többnyire sikerült leplezni, ám távozása után már egyre inkább erre helyeződött a hangsúly.
Előbb jött a homokos vonuláson való részvétel, a (lopott) szivárvány, mint a lobbi jelképének használata, majd a tömeges migráció melletti kiállásuk, illetve a drogfogyasztás liberalizációja. Egyre több témában helyezkedtek a szélsőliberális, globalista álláspontra, miközben a humor szépen kikopott mögülük.
A „Gyurcsánymentes ellenzék” látszatát is egyre nehezebbé vált fenntartani, mikor Orbán-fóbiájuktól vezérelve már jelölteket léptettek vissza az egyesült baloldal javára, mert ők „Gyurcsány és Orbán ellen vannak”, de azért, ha választani kell, csak jöjjön inkább Gyurcsány és az elvtelen koalíciója, mert az mégse a „fasisztoid Orbán-rezsim”. Innen már tényleg csak egy lépésre volt a teljes betagozódás a globalista elitbe.
Közben a közvéleménykutatások rendre visszaigazolták a párt radikalizálódását. A mérések mind azt mutatták, az életellenes, antinacionalista gondolatok felvállalása komoly százalékokat hozott a pártnak, mely esélyes lehet egy EP-mandátumra. Nem lett belőle semmi. Nem baj, majd 2022-ben. Akkor megint jól megmérték, hogy a Mi Hazánknak esélye sincs bekerülni az Országgyűlésbe, de a Kutyapárt nagy valószínűséggel bent lesz. Össze is ültek ünnepelni, aztán arcukra fagyott a mosoly. A bejutás közelébe se voltak. Kiderült, aki szimpatizál a pártjukkal, az se szavaz rájuk. Végtelen elkeseredettségükben még azt sem leplezték, Orbán-fóbiájuknál is nagyobb nemzetellenességük, és még a Fidesz kétharmadnál is jobban fáj nekik a Mi Hazánk bejutása. Kiderült, semmit sem gyűlölnek úgy, mint a tiszta, nemzeti erőket.
A viccpárt receptje egyértelműen nem működik, ha parlamenti helyekre és zsíros fizetésekre vágyik az ember. A szélsőliberális, „woke” irányvonallal is nehezen összeegyeztethető. Vagy viccesek lesznek, vagy beteg eszméiket terjesztik, a kettő együtt nem megy, így választani kellett. Leültek hát, és tartottak egy terepszemlét. 2019 óta önkormányzati képviseletük van, alpolgármesterük Ferencvárosban, aki sosem volt vicces, legfeljebb röhejes. Cserébe viszont térdeltette a szabadságszobrot, elindította a “ferencvárosi padháborút”, és egyre jobban hasonlítani kezdett Baranyira. A Kutyapártnál ráébredtek, vannak olyan budapesti kerületek, ahol kifejezett fogadókészség van arra a hungarofób, szélsőliberális, mindenféle kisebbségeket védő beteg ideológiára, amit ők szívük mélyén képviselnek. Felismerték, a magyargyűlölő belpesti, belbudai liberálisok körében igenis lehet keresnivalójuk. Igazi fellegvárat építhetnek a bűnös városban. Ehhez csupán egy dolgot kell tenniük: feladni a párt eredeti szellemiségét, megtagadni gyökereiket, lejátszani az előválasztási komédiát a döglődő globalista ellenzékkel, majd a segítségükkel megszerezni egy-két polgármesteri széket, és minél több önkormányzati helyet. Egy dologgal nem számolt a „Kovács-Szuzi” páros: hogy a tagság egy markáns részének ez nem fog tetszeni, mert ők (főleg a vidéki nagyvárosokban) ugyanúgy viszolyognak a levitézlett baloldaltól, mint a Fidesztől. A jelentős antifasiszta támogatókban bízhattak, ám a többiek problémát jelentettek. Így hát őket megzsarolták, hogy ha nem fogadják el a vezetőség feltételeit, akkor csinálják végig az EP-kampányt nélkülük, aztán majd leshetik, hogy lesz mandátum a párt legismertebb arcai nélkül.
Itt érkezett válaszút elé a Kutyapárt, ahol végleg el kellett döntenie, hogy a viccpártiságot immáron nem csak álcaként, hanem komolyan kívánja képviselni, vagy a remélt pozíciók és zsíros fizetések reményében ledobja maszkját, és felvállalja valódi nézeteit. Kisebb zúgolódás után viszonylag könnyen felülkerekedett a második lehetőség. Az EP-lista összeállításánál már egyáltalán nem a viccpártiságon volt a hangsúly, sokkal inkább a szélsőliberális irányvonal felvállalásán. Nem csak Karácsony extanácsadójára, a vietnámi listavezetőre kell gondolni, vagy az őt követő 100 százalékos női kvótára, hanem a Comedy Central szintű „humoristára”, akit a köztévés komédiába küldtek. Ő is inkább kínos volt, mint vicces, de legalább ideológiailag teljesen azonosul a Kutyapárt által képviselt vonallal.
Az is beszédes, hogy a három mandátumban reménykedő Kutyapárt a zöldek frakciójába vágyott az EP-ben, mely még Donáth Annáék ReNew Europe szélsőliberális pártcsaládjánál is fehér- és Európaellenesebb. Minden országban a zöldek a jégtörői a fehér nemzetek elleni harcnak, elég csak Hollandiára, Németországra vagy Olaszországra gondolnunk. A Kutyapárt és képviselői pedig ezek közé vágytak. Aki esetleg naivan arra gondol, „nem tudják, mifélék is a zöldek valójában”, azoknak javaslom visszanézni a partizános és atvs EP-listavezetők vitáját, ahol a Kutyapárt vietnámi jelöltje arról beszélt, az ideimportált migránsmunkásokat „integrálni kell a magyar társadalomba”.
Közben a két vezető vajmi keveset törődött az európai kampánnyal, talán ők sem hittek a pártnak 7 százalékot jósoló mérésékben. Vagy csak az lebegett a szemük előtt, hogy az önkormányzatoknál pozícióba kerüljenek. Akár a Kutyapárt feláldozása árán is. Kovács Gergelynek ez különösen fontos volt, hiszen a kerületében található Turul-szobor régóta szúrta a szemét. Kampányának egyik fő témájává is vált, s, mint kiderült, a magyarellenes budapesti lakosok jelentős részének imponált ez a „bátor” kiállás egy ősi jelképünkkel szemben. (Azok amúgy is imádnak mindent, ami támadja a nemzeti jelképeinket vagy rombolja az öntudatunkat.)
Az EP-választásokon végül a Kutyapárt csúnyán felsült, szavazóik és a Momentum szavazói gyakorlatilag kioltották egymást, mindkét pártot kigolyózva. Három mandátumot vártak, három százalék lett belőle. De ez őket nem érdekelte. „Szuzi” és Kovács, saját kiforgatott pártjuknak hulláján átgyalogolva bemasíroztak a közgyűlésbe, méghozzá igen magas pozíciókba. Kovács gyakorlatilag tönkreverte a Fideszt, biztos kutyapártos többséggel kezdheti meg a ciklust.
Győzelmét megünnepelendő azonnal bejelentette, teljesíti régi nagy álmát, és ledönti a Turul-szobrot. Deklarációját a Kutyapárt – megmaradt – hívei kitörő lelkesedéssel fogadták. Kiderült, hogy az örök túlélő, Wielhelm épp úgy ott akar lenni a döntés pillanatába, hogy örömkönnyektől csillogó szemmel élvezkedjen bosszúra éhes szíve, mint K. Márió, aki nem szereti a nácikat.
E. Annának pedig a győzelem hírére egyből az első gondolata volt, hogy a turult le kell dönteni. Profilját böngészve róla elég sok infót meg lehet tudni. Nem csak terebélyes nózival ajándékozta meg az ég, de kiállt a CEU, az MTA mellett, és jól be is vakcinázta magát, remélhetőleg Pfizerrel.
De jött P. József lelkes rajongó, exmunkásőr is, aki „leleplezte”, hogy ez valójában nem is magyar emlékmű, hanem „a magyar a fasizmus emlékére állított – turul?” – hogy ez mit jelenthet, azt még nem sikerült dekódolni. A Kutyapárt táborát viszont elég világosan be lehet kategorizálni.
Az is biztos, hogy a Kutyapárt eme magyarellenes kiállására még az SZDSZ is elégedetten csettintene. Ha nem tűnt volna el a süllyesztőbe, ahová – remélhetőleg – egy ciklus múlva követi a magyarországi Kétfarú Woke Párt is.
Az pedig, hogy végül tényleg ledől-e a Turul-szobor, majd kiderül. Elképzelhető, hogy Kovács is rövidesen megtapasztalja, hogy a valódi nemzeti oldal kicsit más súlycsoport, mint az interneten szájkaratézó kóserkonzervatív Fidesz-kurzus és jólfizetett, liberál-konzervatív megmondóemberei.
Gyebnár Dávid
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
