Samantha Power karrierje jól tükrözi, hogyan működnek a háttérhatalmi elit olyan intézményei, mint az Amerikai Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID), hogyan manipulálják a külföldi kormányokat, érvényesítik globalista ideológiájukat és ássák alá a nemzeti szuverenitást. A CIA-val és a neokonzervatív mozgalommal való állítólagos szoros kapcsolata, melynek gyökerei valójában trockista forradalmárokhoz vezetnek, arra utal, hogy „Miss Mélyállam” vezetése az USAID-nél nem a humanitárius segítségnyújtásról szólt, hanem a szuverén országok titkos befolyásolásáról.
A „demokrácia előmozdítása” és „emberi jogok védelme” jelszavai mögött ellenzéki mozgalmakat támogat, megingatja a konzervatív kormányokat és radikális kulturális programokat próbál rákényszeríteni olyan társadalmakra, amelyek elutasítják mindezeket. Ez nem jótékonykodás, hanem ideológiai háború, amelyet pénzügyi kényszerítéssel vívnak, nem pedig katonai erővel.
Ügynök mélyállami kapcsolatokkal: Bár Power hivatalosan soha nem dolgozott CIA ügynökként, karrierje szoros összhangban áll az ügynökség céljaival.
„Miss Mélyállam” először újságíróként vált ismertté, amikor az Egyesült Államok katonai beavatkozását szorgalmazta a Balkánon, majd később támogatta az amerikai beavatkozást Líbiában, Szíriában és Ukrajnában. 2009 januárjától 2013 februárjáig már a Nemzetbiztonsági Tanács különleges elnöki tanácsadójaként és a többoldalú ügyekért és emberi jogokért felelős vezető igazgatóként dolgozott. 2012 áprilisában pedig kinevezték az akkoriban megalakult Atrocities Prevention Board (Szörnyűségek Megelőzési Tanácsa) elnökévé. Ezek a pozíciók jelentős diplomáciai és nemzetközi kapcsolati tapasztalatokkal gazdagították pályafutását.
Obama kormányzata alatt közvetlen szerepet játszott Moammer Kadhafi líbiai vezető eltávolításában – egy olyan műveletben, amely káoszba taszította Líbiát, migránsok millióival árasztotta el Európát és megerősítette az iszlamista fegyveres csoportokat. Részese volt az Egyesült Államok szíriai politikája kialakításának is, amely során milliárdokat juttattak úgynevezett „mérsékelt lázadóknak”, akik később az al-Kaidához köthető csoportoknak bizonyultak. Még beszédesebb, hogy szerepet vállalt a hírhedt leleplezési botrányban, amikor személyesen több mint 260 kérést nyújtott be a Trump-kormány tisztségviselőinek személyazonosságát felfedő hírszerzési jelentések nyilvánosságra hozatalára. Ez a lépés erős kapcsolatokat sugall a mélyállammal, ahol a hírszerzési műveletek rendre a politikai ellenfelek ellen alkalmazott fegyverré válnak.
A USAID élén Power milliárdok felett rendelkezett, amelyeket amerikai adófizetők biztosítottak.
E pénzek jelentős része nem humanitárius segítségnyújtásra, hanem politikai manipulációkra lett felhasználva. Az ügynökség hosszú ideje kapcsolatban állt a CIA által támogatott rendszerváltó műveletekkel, és Power irányítása alatt a hangsúlyt áthelyezték arra, hogy gazdasági befolyást gyakoroljanak baloldali ideológiai programok terjesztésére külföldi országokban.
A neokonzervatív mozgalmat olyan alakok alapították, mint Irving Kristol és Norman Podhoretz, egykori marxisták, akik a trockizmusból az általuk elképzelt amerikai imperializmus felé fordultak.
A neokonzervatívok minden jelentős amerikai háborút támogattak az elmúlt 50 évben, Vietnámtól Irakon át, mindig a „demokrácia” terjesztésének álcáját használva. Azt vallják, hogy az amerikai hatalmat fel kell használni a világ átalakítására, akár katonai beavatkozások, akár gazdasági kényszer révén – pontosan úgy, ahogy azt a USAID napjainkban is teszi. Ez radikálisan eltér a hagyományos konzervatív és jobboldali amerikai politikusok álláspontjától, akik a nemzetközi beavatkozások korlátozását és a globális összefonódások minimalizálását szorgalmazzák.
Power politikája tökéletesen illeszkedik ebbe a keretbe. A líbiai, szíriai és ukrajnai beavatkozás melletti kitartó kiállása a neokonzervatív stratégia tükörképe, és az USAID-nél végzett vezetése pénzügyi befolyásolással támogatja tevékenységüket a közvetlen katonai erő alkalmazása helyett. A baloldali „humanizmus” és a neokonzervatív beavatkozás keveréke a mai parazita elit egyik jellemzője, akik a háttérhatalom olyan intézményeit, mint az USAID használják világméretű céljaik előmozdítására.
Elon Musk irányításával a Kormányzati Hatékonyságért Felelős Hivatal (DOGE) átfogó reformprogramot indított az USAID felszámolására.
A kezdeményezés komoly költségvetési megszorításokkal, létszámcsökkentésekkel és számos segélyprogram felfüggesztésével járt. A Trump kormány az ügynökség működésében felmerült állítólagos hatékonysági problémákkal és a rossz gazdálkodással indokolta döntéseit. Bár bírósági beavatkozások ideiglenesen megállították a folyamatot, a kormány mégis tovább halad a tervvel, amelynek célja az USAID munkatársai számának több mint 10 000-ről 290 főre történő csökkentése.
Elon Musk nemrégiben rávilágított az USAID egészét átható korrupcióra, és felfedte, hogy költségvetésük jelentős részét nem valódi segélyekre, hanem bürokráciára, tanácsadókra és ideológiai programokra fordítják.
A legfontosabb megállapításai között szerepelnek:
- Óriási bürokratikus pazarlás: A USAID költségvetésének kevesebb mint 30%-a jut el a megfelelő címzettekhez, míg a többi adminisztrációs költségekbe és aktivista programokba vész el.
- Ösztöndíjak a Vuhani Virológiai Intézetnek: Az USAID állítólag 1,5 millió dollárt biztosított a vitatott kínai laboratóriumnak, annak ellenére, hogy aggodalmak merültek fel a COVID-19 világjárványban játszott szerepével kapcsolatban.
- Támogatás haszontalan „demokráciaépítési” erőfeszítésekhez: Az USAID 25 millió dollárt küldött latin-amerikai szervezeteknek, amelyek inkább nyílt politikai aktivizmusba kezdtek, mintsem valódi választási támogatást nyújtottak.
Az USAID munkájának talán legveszélyesebb jellemzője az, hogy radikális baloldali ideológia exportálására összpontosít olyan országokba, amelyek soha nem kérték ezt.
- Ellenzéki pártok és mozgalmak finanszírozása: Az USAID milliókat öntött ellenzéki médiába és aktivista csoportokba Kelet-Európában, Dél-Amerikában és Afrikában, hogy aláássa azokat a kormányokat, amelyek nem hajlandóak elfogadni a globalista befolyást.
- LGBTQ+ propagandát támogató finanszírozás: Az ügynökség 3,5 millió dollárt szánt LGBTQ+ aktivizmus finanszírozására Kelet-Európában, beleértve a drag előadásokat és a Pride felvonulásokat olyan országokban, ahol az ilyen társadalmi kísérleteket széles körben elutasítják.
- Hagyományos családok aláásása: Közép-Amerikában az USAID által finanszírozott programok a „modern családi modelleket” népszerűsítették, miközben tudatosan aláásták a hagyományos értékeket.
- Gazdasági zsarolás: Miután Uganda törvényt hozott a hagyományos családi értékek megerősítésére, az USAID visszavonta a kormánynak nyújtott támogatást, és az erőforrásokat ellenzéki mozgalmakhoz irányította. Hasonló módszereket alkalmaztak Lengyelországban és Magyarországon is.
Musk leleplezései megerősítik azt, amit sok kritikus már régóta gyanított: az USAID valójában nem egy jótékonysági intézmény, hanem egy eszköz a globális elit számára, hogy pénzt juttassanak ideológiailag motivált projektekbe.
Közép- és Kelet-Európában olyan médiumok, mint Magyarország balliberális oknyomozó portálja, az Átlátszó, már érzik is e támogatások hiányát.
Ez azonban egy fontos kérdést vet fel: Miért is kellene elfogadnunk, hogy külföldi erők diktálják a szuverén országok médiáját? A támogatások leállítása lehetőséget biztosít arra, hogy az országok visszanyerjék információs függetlenségüket, és biztosítsák, hogy médiájuk nem idegen érdekeket, hanem saját nemzeti szempontjaikat képviselje.
Az Egyesült Államokban az USAID lebontásáról szóló döntés komoly vitát váltott ki, és rávilágított a globalista elit és azok között tátongó szakadékra, akik egy erősebb, és a nemzeti Amerika elsőségét hangsúlyozó politikát szorgalmaznak. Míg a balliberális kritikusok a humanitárius kötelezettségekről értekeznek, a jobboldali támogatók ezt a lépést elengedhetetlennek tartják, hogy végre az amerikai érdekek kerüljenek előtérbe, és megszabaduljanak a nem kívánt külföldi beavatkozásoktól, amelyek aláássák a nemzeti szuverenitást.
2025 februárjára jelentős változások történtek az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségével (USAID) és annak korábbi vezetőjével, Samantha Powerrel kapcsolatban.
„Miss Mélyállam” 2021 májusa és 2025 januárja között vezette az USAID-et. Hivatali ideje alatt hangsúlyozta az ügynökség munkájának stratégiai jelentőségét a nemzetbiztonság szempontjából, különösen a gazdaságok, demokráciák és intézmények erősítésének tekintetében. 2025 januárjában – Donald Trump beiktatását követően – Power lemondott posztjáról.
E fejlemények közepette azonban személyes pénzügyeivel kapcsolatos vádak merültek fel Samantha Powerrel kapcsolatban.
Kritikusai felvetik, hogy hivatali ideje alatt nőtt a nettó vagyona, ami hivatali visszaélések gyanúját veti fel. Más jelentések szerint bevételei nem változtak lényegesen, a politikai elit pénzügyi ügyletei átláthatóságának hiánya azonban továbbra is kérdéseket vet fel. Egy olyan korban, amikor a kormányzati tisztségviselők gyakran saját előnyükre használják pozíciójukat, a közfigyelem nemcsak indokolt, hanem elengedhetetlen is a felelősségre vonás érdekében.
Samantha Power vezetése alatt az USAID nem az emberek megsegítésére, hanem azok befolyásolására összpontosított.
Pénzügyi kényszerítés, ideológiai diverzió és közvetlen politikai beavatkozás révén az USAID aláássa a nemzeti szuverenitást a „demokrácia népszerűsítése” álcájának jelszavával. Ez a modern gyarmatosítás: olyan rendszer, amely a katonai megszállást gazdasági irányítással és kulturális destabilizációval helyettesíti.
Samantha Powernak és hasonló személyeknek nyilvánosan felelniük kell azért, hogy pozíciójukat arra használták, hogy egy ideológiai alapon motivált, veszélyes és romboló programot hajtsanak végre a nemzeti szuverenitás rovására.
Működésüket, amelyet a mélyállammal való kapcsolataik is befolyásoltak, arra használták, hogy gazdasági kényszerítéssel és ideológiai behatolással manipulálják a külföldi kormányokat. Ez a beavatkozás veszélyezteti a nemzeti érdekeket és értékeket. Az átláthatóság és a jogi felelősségre vonás elengedhetetlen ahhoz, hogy megakadályozzuk ezen személyek további ellenőrizetlen tevékenységét, és megőrizzük a nemzeti függetlenséget és kulturális értékeinket, akár Amerikában, akár itthon.
Tormay László
(Az American Thinker, New York Magazine, The Federalist, National Review, Reuters, The Guardian nyomán)
Kiemelt Kép: Heng Sinith/AP
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
