Drozdek Ferenc Kassán született, felvidéki magyar családban. Az egyetem után diplomáciai pályára lépett, dolgozott többek között Csehország indiai nagykövetségén is. A cseh és a szlovák politikára még mindig nagy a rálátása, így meg tudja világítani azt is, hogy a két nemzet hogyan áll az orosz-ukrán háborúhoz. Lovasi Miklós interjúja.
– Hogy lettél kassai születésű, felvidéki magyar gyerekből cseh diplomata?
– Az utam kezdete egyszerű volt. Csehszlovákia idejében Kassáról Prágába mentem tanulni fizikát, aztán ott ragadtam pár évig, majd kimentem Franciaországba, mert ösztöndíjat kaptam a francia kormánytól. A francia kaland elég kemény volt, de hasznos is, jó iskola. Megismertem Franciaországot, és úgy éreztem, nem akarok tovább ott maradni. Visszatértem Csehországba.
– Élted tovább az életed Prágában, miközben összeomlott Csehszlovákia…
– Mikor Csehszlovákia összeomlott, akkor én még Franciaországban voltam. Ott fejeztem be a tanulmányaimat, és mikor visszatértem, rájöttem, hogy a fizikából nem nagyon lehet megélni. Annyira nem taglózott le a váltás, mert inkább a nemzetközi politika, a nemzetközi kereskedelem és gazdaság érdekeltek, amit a kommunista Csehszlovákiában lehetetlen volt tanulni. Még Franciaországban az egyetem után szereztem egy diplomát nemzetközi kereskedelemből, majd kikerültem Indiába, aztán a CzechInvest befektetéstámogató irodánál dolgoztam. Észtországban is eltöltöttem pár hónapot, mielőtt bekerültem a diplomáciába. Nagykövethelyettesként voltam Kenyában, Etiópiában. Utána visszatértem Prágába, pont a válság idejében, amikor elbocsátották szinte az összes kereskedelmi diplomatát, így engem is.
Hála Istennek hamar feltaláltam magam, nyitottam egy kis illatboltot a prágai vár mellett, ahol nyolc évig bolondítottam a nőket az illatkeverékeimmel. Nagyon jó volt, mert rengeteg turistával találkoztam, tehát megtartottam a kapcsolatot a világgal. Amerikaiakkal, franciákkal, oroszokkal, mindenkivel leálltam fecsegni. A kis parfümériámban is kaptam egy átfogó képet a világpolitikáról és a világ eseményeiről. Aztán jött az újabb válság, a Covid és a hozzá kapcsolódó cirkusz, ami tönkretette a boltomat.
– A kassai magyarság asszimilációja sokkal gyorsabb, mint vidéken a kisebb városokban, például Dunaszerdahelyen vagy Komáromban. Ennek mi az oka?
– A nagyvárosokat könnyebb kulturálisan megszállni, mint a kis falvakat. Egyrészt a kis falvak ilyen szempontból nem nagyon érdekelnek senkit. Nem építkeznek, nem nyitnak egyetemeket. Kassa egyetemi város, van műszaki, bölcsészeti és orvosi egyetem is. Az is hozzájárult az elszlovákosodáshoz, hogy a kommunista időkben, aki a felsőoktatásban akart tanulni, ezt nem tudta magyarul megtenni. Nagyon nehéz volt Kassáról bekerülni egy budapesti egyetemre.
Magyar gimnázium volt Kassán, de a kapacitások ott is korlátozottak voltak, ezért nagyon sok magyar gyerek szlovák középiskolába ment.
– Ha jól tudom, te is.
– Igen, sőt én már az általános iskolát is szlovák nyelven végeztem, a szüleim valamiért féltek engem magyar iskolába járatni. Nem is nagyon értem, miért. Vagy hát értem is meg nem is. Most már biztos nem tennék nekik szemrehányást érte, mert én saját magam megtaláltam a gyökereimet, ahhoz nem volt szükségem magyar végzettségre, magyar iskolára. Az általános szlovakizáció egy eléggé természetes folyamat volt, ami mögött politikai szándék is állt, hogy ilyen várost, mint Kassát, ami erősen magyar volt még a II. világháború után, el kellett szlovákosítani. Részben ez volt az oka, hogy miért pont Kassán épült a HUKO – mai nevén US Steel – kohászati komplexum. Csehszlovákiában Ostrava volt a kohászat hagyományos központja, de vele egy szintre került Kassa, mert bár ott csak egy gyár volt, de az nagyobb volt, mint a két ostravai együtt. Tehát Kassából, ami egy aranyos, provinciális, 60-70 ezer lakosú kisváros volt a negyvenes években, kétszázezres várost csináltak úgy, hogy megnyitották ezt a nagy kombinátot, és betelepítettek hozzá szlovák munkaerőt Liptóról, Oraváról, Sárosról, sőt még csehek is viszonylag jelentős számban jöttek, csak persze magyarok nem. Már csak ezzel az intézkedéssel is kisebbségbe kerültek a magyarok. Ha korábban éltek is Kassán szlovákok, mesze nem voltak többségben, viszont a lakosság megtriplázása után túlerőbe kerültek, és a magyarok száma a ’60-70-es évekre a negyedére-harmadára csökkent.
– Az sem mindegy, hogy kit tekintünk magyarnak.
– Ez így van. Kassán a magyar származásúak még mindig kitennék a lakosság 30 százalékát, viszont a folyékonyan magyarul beszélők aránya nem haladja meg a tíz százalékot, és inkább csak az idősebb generációra jellemző. A kassai magyar természetesen jócskán tele van szlovák szavakkal, de akik beszélik, még mindig tisztán és akcentusmentesen ejtik ki a szavakat, legalábbis nekem mindig ez fog a legszebben hangzani. Már gyerekkoromban észrevettem, hogy a szüleim meg a rokonaim olyan tisztán beszélnek, mint a tévében, de mikor eljutottam Magyarországra, az a szép tévés nyelv valahogy megváltozott.
A legjobb hír a fiatalság viszonyulása a magyarsághoz. A rendszerváltás után részben megszűnt a brutális, durva, elvadult sovinizmus a szlovákok oldaláról, manapság pedig cool dolog lett magyarnak lenni. Azok is, akik csak magyar származásúak, de nem nagyon beszélik a nyelvet, megtanulnak öt-hat szót, amivel tudnak menőzni.
– Térjünk át a politikára! Van egy szokás, miszerint évente egyszer-kétszer összeül a cseh és a szlovák kormány, tudniillik hiába esett szét Csehszlovákia, a jó viszony megmaradt a két nemzet között. Most viszont azt hallani, hogy elmarad a következő cseh-szlovák kormányülés. Miért?
– Azért, mert ellentétes állásponton van Csehország és Szlovákia az ukrán háborúval kapcsolatban. A szlovák miniszterelnök, Robert Fico nagyon hűségesen követi azt a politikát, amivel kampányolt, vagyis, hogy nem fogja semmiképpen sem támogatni az ukrán-orosz háború folytatását. A csehek viszont nagyon határozottan szorgalmazzák Ukrajna támogatását. A szlovákok számára ez nem olyan nagy baj, de mindenesetre tiszteletben tartják a cseh hozzáállást és nem szólnak bele. Mondván, hogy ha ti akarjátok a háborút, akkor harcoljatok, ti bajotok, ti dolgotok. A csehek viszont nem voltak képesek megbékélni azzal, hogy a szlovákok nem állnak be mögéjük.
Kérdés persze, hogy mennyire a csehek saját akarata, hogy büntessék Szlovákiát azért, mert nem áll ki Ukrajna mellett. Elképzelhető, hogy kívülről jön a nyomás.
Tudni kell, hogy cseh és szlovák oldalon is szentnek számít a közös kapcsolat. Abba nem lehet belenyúlni, nem lehet sérteni. Ez egy olyan dolog, amire mindkét oldal, mindkét nemzet nagyon büszke, mert ilyen szintű viszony talán sehol máshol nincs a világban, aminek az általad említett közös kormányülés közel sem az egyetlen megnyilvánulása. Nagyon sok ügy mentén folyik az együttműködés. A csehek és a szlovákok egymást testvérnemzetnek tekintik.
Ezúttal a kisebbik testvér, Szlovákia volt az, amely nagyon racionálisan és érthetően reagált. Fico nem akarta élesíteni a szlovákok és a csehek közötti konfliktust, azt mondta, hogy a csehek, ha meggondolják magukat, mindig tágra nyitott kapura találnak a szlovákoknál. De ez most sajnos per pillanat nem aktuális, mert a csehek egyértelműsíteni akarják, hogy nem a szlovákokkal, hanem a kormánnyal van bajuk, és meghívták a szlovák ellenzéket Prágába, amely a cseh kormánnyal közösen szidta a „szörnyeteg” Ficót, aki miatt tönkrementek a kétoldalú kapcsolatok.
A cseh nemzet – szemben a kormánnyal – nem háborúpárti, nem akar hadba vonulni Ukrajnáért. Tehát ebből a szempontból Fico népszerűsége Csehországban talán magasabb, mint Fiala cseh miniszterelnöké, aki hogyha belerúg szlovák kollégájába, azzal inkább saját magát károsítja.
– Érdekes, hogy korábban a koszovói kérdés megítélése sem okozott akkora megosztottságot, mint az orosz-ukrán háború.
– Nem bizony, pedig Koszovót Csehország elismerte, Szlovákia pedig nem, ám ez soha nem került köztük szóba a két fél között. De volt egy ennél is fontosabb momentum. Szlovákia később került be a NATO-ba, mint Csehország. A csehek az első bővítési hullámban, 1999-ben lettek tagok, amikor Lengyelország és Magyarország is belépett.
Akkoriban egy olyan, nem igazán szófogadó miniszterelnöke volt Szlovákiának, akit úgy hívtak, hogy Vladimír Mečiar, aki nem támogatta Szlovákia NATO-csatlakozását. Ám még ez sem volt elegendő indok arra, hogy a csehek bármilyen formában kritizálják, gúnyolják, lenézzék a szlovákokat.
Én akkor Indiában voltam, a nagykövetségen volt a lakásom. Csehszlovákia szétválását követően számos országban ugyanott maradt a cseh és a szlovák nagykövetség, az épületnek az egyik részét a csehek foglalták le, a másikat a szlovákok, képesek voltak megegyezni.
Aztán jött a NATO, és a szervezet biztonsági szabályai szempontjából nem volt megfelelő, hogy egy tagállam egy nem tagállammal ilyen szoros kapcsolatban legyen. A NATO arra akarta kényszeríteni a cseheket, hogy költözzenek ki. Ők azonban erre nem voltak hajlandók, mondván hamarosan úgyis a szlovákok is belépnek a NATO-ba. S ez nem csak Indiában volt így, hanem számos más országban is. A csehek inkább vállalták a konfliktust a NATO-val, minthogy a szlovákoktól el kelljen válniuk.
– A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Európában – Szerbián kívül – egyedül Szlovákiában akarja azt emberek többsége, hogy Oroszország nyerje meg a háborút. Mi ennek az oka?
– Az, hogy Szlovákia, illetve a szlovák nép valamiféle hálát érez a volt Szovjetunió irányába. A kommunista korszaknak nagyon kevés győztese volt, közéjük tartozott Szlovákia. Fejlődött az ipar és nőtt az életszínvonal. Az ’50-es évektől a ’70-es évekig a szlovákok többsége nem is vette figyelembe, hogy milyen szörnyű diktatúrában él, mert ebben az időszakban rengeteg lakás, ház, óvoda és kórház épült. Ezért a szlovákok jelentős része a mai napig hálás, elsősorban a Szovjetuniónak. A jelenlegi szlovákiai gazdasági helyzet viszont nem túl rózsás, így az emberek könnyen mítoszgyártásba kezdenek, hogy régen minden jobb volt. A Szovjetunió iránti szimpátia pedig átterelődött Oroszországra. Holott az orosz kapitalizmus keményebb, mint bárhol Nyugat-Európában, de ez a szlovákok egy részét nem zavarja.
A szlovák nemzet is szláv nemzet, ami tovább erősíti a rokonszenvet az oroszok iránt, ellentétben a lengyelekkel, akik habár ugyancsak szlávok, a rossz történelmi tapasztalatok miatt meglehetősen oroszellenesek.
A szlovákoknál az orosz megszállás – amit egyesek felszabadításnak hívnak – ha nem is volt selyemkesztyűben végrehajtva, és nem volt erőszakmentes, sosem váltott ki olyan undort a szlovákokban, mint például a lengyelekben. Ehhez még kapcsolódik az is, hogy magát az orosz szimpátiát sem kell túlbecsülni, hiszen az közel sem lenne ennyire erős, ha nem jönne folyamatosan az ukáz nyugatról, hogy kötelező gyűlölni az oroszokat.
Erre reagál a szlovák néplélek, már csak dacból is. Ez megvan a csehekben is, csak kisebb mértékben. A csehek ugyanis a kommunista korszakot sokkal fájdalmasabban élték meg, mint a szlovákok, s ez akkor is igaz, ha 1946-ban éppen a csehek voltak azok, akik létrehozták a kommunista diktatúrát Csehszlovákiában.
A szlovák egy konzervatívabb, vallásosabb nemzet, amely kevésbé hajlamos a változásokra. Ahhoz, hogy a szlovákok „megkegyelmezzenek” a kommunistáknak, konkrét pozitív eredményeket kellett felmutatniuk.
– Térjünk vissza Csehországra! A Fiala-kormány népszerűsége történelmi mélységekben van. Mi ennek az oka?
– Ez egy nagyon összetett kérdés, mert egyrészt Fialáék minden ígéretüket megszegték. Az adókat emelték, a nyugdíjakat viszont nem. Látják az emberek, hogy amit nem akarnak a nyugdíjasoknak adni, abból Ukrajnát pénzelik. Az infláció egyre súlyosabban nehezedik a csehekre, ami a reálbérek Európa-rekorder csökkenésében is megmutatkozik. A gáz- és energiaárak növekedésével a lakosságnak is nőttek a kiadásai, amik – rezsicsökkentés híján – háromszor-négyszer magasabbak, mint Magyarországon. Ami különösen fáj, az a villany, mert Csehország egy főre jutó villamosenergia-termelése talán a legnagyobb az Európai Unióban, ennek ellenére a villany Csehországban drágább, mint Németországban.
Tovább fokozza a problémákat, hogy a gázár össze van kapcsolva a villany árával, így akár tízszer drágább is lehet a fogyasztóknak. Van persze egy csomó ember, aki ezzel eurómilliárdokat keres. Végül – legyen szó covidról, ukrán-orosz háborúról, vagy a kőkeményen nyomott úgynevezett zöldpolitikáról – mindig a kiválasztott kevesek haszna növekszik.
Jóformán két és fél éve van a Fiala-kormány hatalmon, de még semmi jót nem tett a lakosságért. A válasz az emberek minden kérdésére az, hogy ők nem populisták. Hát ez bizony kevés, és nem sokan lesznek vele elégedettek.
– A cseh gazdák is elégedetlenek…
– Igen, a kormány minden értelmes kritikát orosz propagandának bélyegez. S sajnos van egy jelentős réteg, amely komolyan elhiszi, hogy ezek az emberek a traktorokon Putyin ügynökei. Pedig az EU-féle Green Deal, ami ellen a gazdák tüntetnek, nem csak őket fogja rosszul érinteni, hanem az egész társadalmat.
Évek óta látszik egy globális terv, amely el akarja velünk hitetni, hogy ártanak az autók, a tehenek, a kutyák, a macskák, sót a csecsemők is. Minden rossz, ami nekünk örömöt vagy hasznot szerezhet a hagyományos kultúránk mentén. A szex is az ördögtől való, ha csak nem valami perverzió – akkor viszont tisztelnünk és ünnepelnünk kell, annál jobban, minél undorítóbb. Zabáljunk rovarokat, esetleg kígyókat!
Nekem már szemernyi kétségem sincs afelől, hogy az európai civilizáció megsemmisítésére megy ki a játék.
Kiemelt képünkön: Drozdek Ferenc
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
