Dr. Popély Gyula a Mi Hazánk esztergomi alapszervezetének 1956-os megemlékezésén szólalt fel, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Szlovákiában hamarosan parlamenti választásokat tartanak, és a napokban leültek tárgyalni a felvidéki magyar pártok, vajon mi az oka a szétaprózódásnak és lesz-e megállapodás?
Sok az eszkimó, kevés a fóka. Sok olyan önjelölt van, aki mindenáron képviselő akar lenni. Valamilyen módon be kell jutnia egy egységes politikai képviseletnek a színeiben a pozsonyi szlovák nemzetgyűlésbe. Amennyiben a magyarság nem indul közösen, egy önálló listával, semmi esélye arra, hogy egy képviselő is bejusson. Amennyiben ez így lenne, annak tragikus következményei lennének a felvidéki magyarság számára. Az egésznek a kerékkötője a vegyespárt, Most-Híd, ugyanis Magyar Közösség Pártja már megegyezett volna velük, ha Bugár Béla nem hátráltatná a tisztességes megállapodást. Ugyanis a Magyar közösség Pártja semmiképpen nem akarja a volt rendszer (itt a Fico nevével fémjelzett Smer értendő) bukott politikusait magával cipelni, mert az későbbiekben csak tehertételt jelentene a jövőben.
Általában véve hogy látja a szlovák-magyar viszont? Létezik-e egyáltalán megnyugtató megoldás erre a kérdésre, melyet mindkét fél elfogadna?
Jelenleg talán a V4 az, melynek keretében kielégítő az együttműködés a két ország között. Azonban, ha a kisebbségi politikát nézzük, már sokkal vadabb a helyzet, és én azt látom, a jelenlegi magyar kormányzat sokkal elnézőbb a szlovák kormány felé, mely csendesen folytatja a felvidéki magyarság ellehetetlenítését, teszi ezt azért, nehogy esetleg Szlovákia kiváljon a V4-ből.
Mennyiben tapasztalható ez az átlag szlovák és magyar ember között?
Kisebbségi népünk, sajnos azt kell látni, eltunyult. Idézve Adytól a Hőkölés népe c. versét, mit 1914-ben írt, “ki csak egyszer rúgott a magyarba, szinte kedvet kap”. Egyszerűen eltűrjük, amit egyetlen egy tisztességes, önmagára valamit is adó nemzet, vagy nemzettöredék sem lenne hajlandó elviselni. Vezetőink tehetetlenségüket, gyávaságukat sokszor bölcsességként álcázva adják elő. De óriási különbség van bölcsesség és gyávaság között. Amennyiben ez önfeladással jár, akkor egyértelműen gyávaság. Amennyiben látszólagos visszahőkölés árán sikerül pozitívumot kiharcolni, az bölcsesség volt. Itt kell meglegyen politikusainkban az érzék, mikor kell látszólagosan hátrébb lépni, s mikor keményen kiállni igazunkért.
Említette, hogy a magyarság egyes részei olyanokat hagynak megtörténni, melyet talán másik nem engednének, de történelmünk folyamán éppen 1956 volt az, amikor igenis kiáltunk magunkért, hogyan él ez a dátum a felvidéki magyarság körében?
Jómagam 11 éves voltam 1956-ban. Hatodikos kisiskolás, és úgy emlékszem vissza, pontosan tudtam, értettem, miről van szó, szellemileg, lelkileg nagyon is tudtam követni az eseményeket. Minden nap lejegyeztem, mi történt aznap. Azóta, mint történész, számos levéltári adatban szembesültem olyan dokumentumokkal, melyek arról számoltak be, hogyan reagált a csehszlovák államhatalom az akkori eseményekre. S valóban, meg van riadva a csehszlovák hatalom. Félnek, és nem csak Magyarországtól, a felvidéki magyaroktól is. És még egy érdekesség, a magyarok közé betelepített szlovák telepesek, kik az etnikai felhígítás céljából kerültek oda északról, szintén tartottak az ottani magyaroktól. Pedig senki nem bántotta őket. Sőt, 1956 november 1-án Csehszlovákia felajánlkozott a Szovjetuniónak, hogy részt kíván venni a felkelés leverésében. Ezt nem engedte meg a Szovjetunió, azt azonban igen, hogy mozgósítást rendeljen el és hermetikusan zárja le a magyar-csehszlovák határt. 14 korosztályt hívnak be a mozgósítás keretein belül, de kapaszkodjanak meg, a magyarokat és a lengyeleket nem. A magyar nemzetiségű csehszlovákiai kommunisták tiltakoznak is a prágai vezetésnél: bennünk nem bíznak az elvtársak? A válasz az volt, hogy nem, vegyétek tudomásul, bennetek nem bízunk. És bizony, ha Hruscsov másként dönt, akkor a csehszlovák hadsereg is bemasírozott volna Budapestre.
Végezetül még egy kérdés. Tudvalevő, hogy Ön támogatja a Mi Hazánk Mozgalmat, több alkalommal mondott beszédet a párt rendezvényein és az EP-listájukon is szerepelt (a 4. helyen), miért tartja erre érdemesnek?
Nomen est omen. A párt neve, Mi Hazánk. Másképpen fogalmazva, a Kárpát-haza. Ez az én hazám is. Nekem ugyanúgy hazám Kassa, Budapest, Kolozsvár, Újvidék. Ez minden magyar hazája…
Elemi.hu
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
